A kommunikáció, mint a társadalmi érintkezés eszköze
A napi tevékenységek során a gyermekek fejlődésének, érésének szakaszai jól megfigyelhetőek. Egy diszlexiára hajlamos gyermek több képességben is különbözhet társaitól. Gyakori jelenség, hogy a lassabb fejlődésű gyermekek később a diszlexia jeleit mutatják.

A nagymozgásának fejlődése során fontos megfigyelni, hogy mikor ült fel, mikor állt meg egyedül, mikor kezdett kúszni, mászni, járni. Előfordul, hogy a kúszás-mászás szakasza teljesen kimarad. Jellemzőek az egyensúlyproblémák, az ügyetlen mozgás is.
A finommozgás, szem-kéz összehangolt működésének zavarai is jelezhetik a diszlexia-veszélyeztetettséget. Ennek legjellemzőbb megnyilvánulása, hogy a gyermek rajzai kusza firkák, túl halványak esetleg túl erősek a vonalai, görcsösen fogja a ceruzát.
Megkésett a beszédfejlődése, több hangra kiterjedő pöszesége sokáig elhúzódik. Megértési, beszédészlelési gondokkal küzd, nem figyel oda, ha szólnak hozzá, illetve nem érti meg az utasításokat. Annak ellenére, hogy ép a hallása, gyakori jelenség a visszakérdezés. Beszéde monoton, egyhangú. Megfigyelhető, hogy hangszíne, hangereje, hangsúlyozása, beszédtempója eltér a többi gyerekétől.
A vizuális észlelés, az emlékezet hiányosságai utalnak arra, hogy bizonytalan az alak, a forma, a nagyság, a szín felismerésében, megkülönböztetésében. A verseket, meséket nehezen jegyzi meg.
A nyelvi fejlődésben tapasztalható, hogy a kifejezőkészsége az életkori szint alatt marad. Szókincse szegényes, nehezebben találja meg a megfelelő szavakat, rosszul alkot mondatokat. Sok esetben nyelvtanilag helytelen a beszéde, helytelenül használ ragokat, például a -ba, -be, -ban, -ben ragokat, a többes számot. Szavaiból hiányoznak a helyviszonyokat kifejező névutók: alatt, fölött, mellett, között, alá, fölé, mellé, közé. A szavakat rosszul tagolja szótagokra, beszédhangokra.
Nehezen tudja felsorolni a testrészek neveit, keveri a jobb és baloldalt. Nem tud sorozatokat alkotni. Ritmusérzéke is hiányos, amikor tapsol, ritmust dobol, táncol.
A térbeli és időbeli tájékozódó képessége kialakulatlan, bajban van a téri irányokkal, napok, hónapok, évszakok nevével. Figyelmét nehezen tudja összpontosítani, feladattudata nagyon alacsony.
Amennyiben gyermekünknél tapasztaljuk a felsorolt jelenségeket, vagy azok egy részét, akkor mindenképpen keresnünk kell egy szakembert (logopédust, gyógypedagógust), aki alapos vizsgálat után elkészíti a szakvéleményt. Ha a gyermek diszlexiás, mielőbb meg kell kezdeni a fejlesztést.
Sokféle játékos feladat létezik, amely jól hasznosítható a diszlexia megelőzésében. Ilyenek lehetnek a Jól figyelj… játékok, Csend játékok… Ezeknél először megfigyeljük a mindennapi zajok, zörejek, állathangok, járművek, cselekvések hangjait. Ilyen formában lehet elérni, hogy a gyerek megtanuljon a hangra figyelni.
A minek a hangját hallod? játékok a hallott hangok megkülönböztetésére, a felismert hangok képpel, tárggyal történő összekapcsolására szolgálnak (ablak kinyitása, becsukása, kulcs csörgése, kockák a dobozban, LEGO, gyöngyök a kosárban, gyufa a skatulyában, papír összegyűrése).
Honnan szól a hang? Játékos hely és helyzet, például madárfészek, virágos rét, állatkert, vonat… stb. A gyermek megmondja a megszólaltatott hang irányát, helyét.
Hangok differenciálása: a hallott hang egyforma, nem egyforma. A különbség jelzését előre megbeszélt módon jelzi a gyermek. Ajánlott szópárok: sál-szál, szél-szél, gép-kép, korom-köröm, tép-kép, seb-zseb, kés-kész, majom-malom, haj-haj, haj-hal. Alkalmazhatunk értelmetlen szótagpárokat is: asa-asza, efe-eve, omo-umu, iki-iti.
Tapsolj, ugrálj, kiabálj! Ennél a foglalkozásnál mesehallgatás közben az előzetesen megbeszélt szóra kell figyelni, és az előre megbeszélt módon jelezni (taps, ugrálás, szék körbefutása, dobbantás stb.), ha hallotta a célszót.
Izgalmas a „Kis robot játék”. Mondókát mondunk szótagolva, a beszédritmus váltásával. Ha az „elem” kimerülőben van (előre megegyezett jelzés alapján), akkor lassabban szótagolunk, de ha az elemet kicseréljük, ismét rendes tempóban mondjuk. Az ütemezést kopogással, dobogással, tapsolással vagy karjelzéssel segítjük. Közös gyakorlással kezdjük, de idővel egyéni bemutató következhet.
Fontos, hogy a szülő a gyermekét olyannak fogadja el, amilyen. Dicsérje, biztassa, amikor csak lehet, és ne keserítse el, hogy más gyerekek esetleg ügyesebbek, könnyebben veszik az akadályokat. Keresse meg azokat a területeket, amelyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibontakoztassa képességeit. Ne hasonlítsa a gyermekét másokhoz. Természetesen gyakorolni is kell vele, de fontos, hogy a gyakorlás érdekes, változatos legyen, ne váljon monotonná. Minden gyakorlat legyen rövid, az esetleges ismétlés nagyobb időközönként történjen. A gyakori szünetek, a nem tanulási célú közös játékok mellett a gyermek sikerélményhez juttatása is elősegíti a fejlődését.