A „kigolyózott” golyózás
Ilyentájt már sokunknak elege van a télből, pedig még jócskán hátravan belőle néhány hét, sőt… Az ember már azt lesi, mikor jelennek meg a tavasz első, biztos jelei a természetben.
A hóvirág, ahol akad, talán biztos jel, de az még a hóból is kidugja a fejét. Talán az ibolya, vagy a babarózsa hajtásai. Igen, a babarózsa az elsők között „ébred”. Hamarább megjelennek a bokor szárán a virág gombostűfejnyi bimbói, mint a majdani levelek hajtásai. Aztán jön a többi virág. A nárcisz, jácint és társaik. De az már a valódi tavasz…
A golyózás szokása még az én gyerekkoromban is megvolt, de már nem volt annyira elterjedt, mint a korábbi időkben. Emlékszem, még mi is golyóztunk párszor a különös színekben pompázó, matt agyaggolyókkal. Egy-egy erősebb kísérlet vagy „baleset” alkalmával szét is tört néhány, amit nagyon sajnáltunk. Pláne, ha a kedvenc golyóink egyike lett az „áldozat”. A legmenőbb golyótok a kis bőrszatyor volt, de a legtöbben zokniban tartották. De miért is kezdtek el golyózni a fiúk hajdanán éppen tavasz kezdetén? És ki adta nekik a láthatatlan jelzést a széles körben elterjedt golyózás megkezdéséhez? Az első „talány” lehetséges magyarázata a másiknak is értelmet ad, talán… A tavaszi esők, az olvadás, a friss szellők nyilván olyan állagúvá teszik a földet, a talajt, hogy az ideálissá válik a golyózáshoz, s ez volt az a „titkos jeladás”, amelyre a hajdanvolt fiúcskák otthon telerakták zsebeiket féltett kincseikkel, a golyókkal. A golyózás tájainkon nem kötődött sem nyelvhez, sem helyhez. Golyóztak a szlovák kisfiúk anyám gyermekkorában, Pozsonyban, de apám gyerekkorában a magyar gyerekek is, Köbölkúton. Sokféle szabálya volt e hihetetlenül izgalmas játéknak. A leggyakoribb a következő:
A mai sportok közül nem is annyira a teke, hanem inkább a csúszókorong (curling) áll a legközelebb ehhez, emiatt is oly kedves számomra, pedig sokak szerint unalmas játék. Nincs igazuk.
A Pál utcai fiúk a grundon sok játékot játszottak, persze golyóztak is:
írja Molnár Ferenc. Ez tehát egy másik szabály a sok közül. S ha már a golyó, mint tárgy, vagy mint szerzemény, „kincs” is képbe került. Kezdetben a színes agyaggolyó volt az izgalmas játék eszköze, később az üveggolyó volt a legértékesebb.
tudjuk meg Csáth Gézától (Egy vidéki gimnazista naplójából).
Az én gyerekkoromban már a vasgolyók is megjelentek, helyet követelve maguknak a legértékesebb golyók között. Ha ez ember felnőtt fejjel belegondol, hogy egy-egy ilyen vasgolyó véletlen céltévesztése a levegőben milyen balesetet is okozhatott volna egy gyermek arcában, jobb nem elképzelni. Gyermekkoromban, a boltban is lehetett üveggolyókat kapni, olyanokat is, amelyeknek a belsejébe szép, színes formákat varázsolt a gyártó. De hogy golyóztunk-e vele, már nem is tudom. Talán igen, azonban jöttek más játékok, s ezekkel ki-ki egyedül is tudott már játszani.
Az is előfordult, hogy egy-egy soron következő fiú a kezével simítgatta, lapítgatta le a golyója és a lyuk közötti szakasz földjét, semmit nem bízva a véletlenre.
A Magyar Néprajzi Lexikonban többek között ezt olvashatjuk a játékról:
Főleg Észak-Magyarországon, de máshol is elterjedt játék volt.
S mi van ma? A golyózás régen kiment a divatból… Pedig ma is kapható üveggolyó készlet valamely boltban, sőt Üveggolyó Világbajnokságot is rendeznek, de ez már egy más játék…
A neten olvastam a Százhold portálon:
Fentebb a tavaszvárással kezdtem e kis cikket, és eljutottam az Üveggolyó Világbajnokságig… Egy biztos, a tavasz eljön a kisfiúk golyózása nélkül is. Hogy milyen lesz, az már más lapra tartozik.
Az igazi, színes agyaggolyókkal való izgalmas játékok ideje régen lejárt. Ha máshol nem, A Pál utcai fiúk olvasásakor bizton felbukkan a golyózás és sok más, mára elfeledett játék emléke. Pedig a 21. század gyermeke is biztosan jól szórakozna rajta. De sebaj, gondolhatnánk, mert megjelentek a különféle golyópályák, amelyeknek lényege, hogy műanyagból, fából vagy egyéb anyagból készült alkatrészek segítségével utacskákat kell összerakni, amelyen halad a golyó (ami szintén készülhet üvegből, fémből vagy műanyagból is attól függően, hogy éppen milyen passzol az adott pályához). A mechanikus változatokat mindig újra kell indítani, de léteznek egészen bonyolult, „önjáró” verziók is, amelyek általában elemre működnek. Mindegyik nagyon jó móka, az egésznek van azonban egy hátránya: miután elkészítjük, csupán passzív szemlélői vagyunk az eseményeknek, a klasszikus golyózás viszont igazi közösségi játék. Az előző mondatba talán sikerült belesűríteni korunk társadalmának legnagyobb problémáját... Remélem azonban, hogy egyszer a lelkünkben is kitavaszodik.
