A Kárpát-medence térképészete
Klinghammer István magyar térképész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja október 11-én a Bodrogközi Magyar Közösség Házának vendégelőadója volt.
Klinghammer a geoinformatika (a térképészet modern megnevezése) és a tematikus kartográfia jeles tudósa ezúttal a Kárpát-medence térképezése, a magyar térképészet története címmel tartott előadást hallgatóságának, akik elsősorban a helyi gimnázium magyar tagozatának diákjai voltak. Előadásának mottójául egy dantei bölcsességet választott: „A múltból jön a fény, amely a jövőt világítja meg!”
A 81 éves előadó gondolatait három téma köré csoportosította.
Az elsőben jellemezte a Kárpát-medence területét, amely az európai kontinens közepe. A Fekete-tenger és a Balti-tenger között húzható legrövidebb vonaltól nyugatra terül el az a Belső-Európa, amely történelmi fejlődésében, gazdálkodásában és társadalmi szerkezetében mindig erősen különbözött a tőle keletre húzódó orosz vidékektől. Itt találkozik a kontinenst felépítő három nagy szerkezeti táj: a kelet-európai ősi pajzs, a nyugat-európai idős hegységrendszerek maradványai és a fiatal lánchegységek. De a nyugat-európai óceáni, a kelet-európai száraz sztyepp és a déli mediterrán klíma hatásai is itt ütköznek egymással. Itt élnek a szláv, a román és a germán nyelvcsaládba tartozó népek is.
A második témakörben a térképészet, s azon belül a Kárpát-medence ábrázolásával kapcsolatos információkat osztott meg hallgatóságával. Az ókorban, Kr. u. 2. században Klaudiosz Ptolemaiosz foglalkozott először a Kárpát-medence térképen történő ábrázolásával. A honfoglalás utáni évszázadban, a 10. század végén keletkezett angolszász zsoltár-világtérkép a magyarokat mint a hunok nemzetségébe tartozókat említi.
A Németországban talált 13. századi térképen azonban már azt olvashatjuk, a hunok egykori földje Magyarország. A reneszánszban kibontakozó térképészet a gyakorlati geometriában gyökerezett, és a római földmérők ismereteit is alkalmazta. A művészet és a tudomány határterületén álló térkép a humanizmus korában az érdeklődés homlokterébe került, és az újszerű világleírás kifejezője lett. Az olasz Francesco Roselli Közép-Európa térképe mellett készített egy Magyarország-térképet is, bár ez a munkája máig nem került elő.
A 16. század első felében alakult ki a topográfiai jellegű térképek iránti igény.
Az első magyar térkép elkészítése 1514 körül Lázár deák nevéhez köthető. Róla pusztán annyi tudható, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. A térkép egyetlen példánya a 19. század utolsó évtizedeiben került elő, és ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Rajta 300 településnév és majdnem 400 egyéb földrajzi név olvasható. Pontatlanságai ellenére ez a magyar térképészet ősforrása, mintegy két évszázadon át minden Magyarországról készült térkép ebből táplálkozott. 1556-ban Wolfgang Lazius a Lázár deákénál részletesebb térképet készítette Magyarországról, ez az első, amelyhez jelmagyarázat is tartozik. 1571-ben a nagyszombati születésű Zsámboky János készített újabb térképeket Magyarországról. Johann Cristoph Müller pedig a Rákóczi-szabadságharc alatt állította össze az ország első, felmérésen alapuló térképét.
Mikoviny Sámuel megyei térképei nemcsak a matematikailag felépített térképek korszakát nyitotta meg, hanem az előző két évszázad hadi célzatú térképeit is is lezárta.
Amikor Pázmány Péter 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet, ott elkezdődött a földmérők és térképészek oktatása is.
Az előadó végül bemutatta a XX. század legjelesebb magyar térképészeit.
Az első az a Teleki Pál, aki 1909-ben publikált, Japán térképtörténetét feldolgozó munkájával alapozta meg tudományos pályáját. De az 1910-es népszámlálás adatai alapján ő szerkesztette a„Carte rouge”-t is, amely a trianoni béke-előkészítő bizottság asztalára is felkerült, és ma is a térképészet világszerte elismert alapköve.
Raisz Ervin elsősorban a domborzatábrázolás továbbfejlesztéséhez járult hozzá: a Föld felszínét 40 geomorfológiai típusra osztotta fel, módszere a fiziografikus domborzatrajz.
Radó Sándor nevéhez fűződik egyrészt a Szovjetunió kifejezés megalkotása, másrészt a világ első légi közlekedési atlaszának elkészítése.
Végül Izsák Imre csillagászati tanulmányait követően felismerte, hogy a Föld körül keringő műholdak megteremtették a lehetőségét a föld alakjának pontosabb meghatározására. 26 500 műholdmérés elemzése alapján a geoid forma kifejezés mellett döntött. Sajnos élete 36 évesen váratlanul véget ért.
Az előadás ugyan szórakoztatónak nem volt nevezhető, ugyanakkor olyan témát dolgozott fel, amelyről az átlagember csak elvétve hallhat életében.
