A Húsvét-sziget szobrai – a részben feltárt rejtély
Csaknem kilencszáz óriási kőszobor a legtöbb ember számára a „világ végén” lévő kicsike szigeten a Csendes-óceánban, több ezer kilométerre az amerikai kontinenstől és minden más, nagyobb lakossággal rendelkező területtől. Ez a Húsvét-sziget, vagy az őslakosok nyelvén Rapa Nui. Emberarcú kőszobrai, a moai-k joggal számítanak több száz éve a világ egyik legérdekesebb rejtélyes látványosságának, még akkor is, ha felfedezésük óta néhány titkukat már sikerült megfejteni. Legalábbis a tudomány jelenleg elfogadott állítása szerint.
Először tehát a tények. A Húsvét-sziget egy alig valamivel több mint másfélszáz négyzetkilométeres sziget Polinéziában, csaknem négyezer kilométerre Chilétől, amelynek a fennhatósága alá tartozik. A szigetet az európai civilizáció számára 1722-ben, húsvét vasárnapján egy holland hajós, bizonyos Jakob Roggeveen fedezte fel, akit, miután első európaiként látta a sziget szoborcsodáit, valószínűleg hasonló elragadtatás fogott el, mint máig mindenkit, akinek alkalma nyílt látni Rapa Nui-t.
Az alkotások monumentalitását és helyszínét, illetve a helyi civilizáció műszaki lehetőségeit tekintve egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy a szobrok, a felfedezésüket követően, de legfőképpen a 19. és a 20. században számtalan kérdést felvetettek és számos elmélet megszületéséhez vezettek. Először is, vajon ki és milyen megfontolásból, illetve hogyan készíthette a szobrokat? És jött a többi kérdés: kiket ábrázolhatnak a szobrok, miért ott helyezték el őket, ahol, s ha már elkészültek, hogyan szállították őket a rendeltetési helyükre, mit jelenthetnek a rúnaszerű jelzések a szobrok hátán?
Mivel a sziget középső részén ráleltek a bányára, ahonnan a szobrok nagy részének anyagát kitermelték, viszonylag hamar bebizonyosodott, hogy az alkotások helyben készültek. Az, hogy a szobrokat valóban a helyi civilizáció képviselői készíthették és szállíthatták a helyükre, csak a 20. században nyert elfogadható bizonyítást. Az ötvenes években a norvég etnográfus-kutató, Thor Heyerdahl néhány gyakorlati kísérlettel bizonyította az egyébként már korábban megfogalmazott elméleteket, hogy viszonylag egyszerű eszközökkel is létrehozhatók és megfelelő számú ember aktív közreműködése által – kötelek és faszerkezetek segítségével – huzamosabb idő alatt szállíthatók is ekkora nagyságú alkotások.
Ez persze csak közvetett bizonyíték volt és véglegesen nem is zárta le a szobrok készítői körüli vitát, amit jól mutat, hogy évtizedekkel később a közismert UFO-kutató író, Erich von Däniken a szobrok keletkezésének egy olyan, földönkívüliekhez kötődő elméletével állt elő, amely bizonyíthatatlansága dacára nagy népszerűségre tett szert.
Tehát a ki, a hogyan és a szállítás mikéntjére vonatkozó kérdéseket az általánosan elfogadott nézetek szerint megválaszolták. Nem így a miért kérdést, amelyre ugyan számos elfogadhatónak tűnő válasz született, ám ezek vagy teljesen bizonyítékok nélküli elméletek, vagy megkérdőjelezhető gondolatmenetet követnek. Az egyik ilyen elmélet szerint a szobrok az őslakosok őseit vagy fontos személyiségeit ábrázolják, ezt azonban megkérdőjelezi a tény, hogy a szobrok túlnyomó része azonos karakterjegyeket hordoz. Egy másik teória szerint az isteneik ábrázolásai vagy a nekik szánt üzenetek lehetnének a szobrok.
Egy helyi legenda szerint pedig a szobrok egy része – az a hét darab, amely a tenger irányába néz – azokat a felderítőket jelképezi, akiket egy régi uralkodó, Hotu Matu’a küldött népe leendő új otthona felfedezésére. Egy másik, viszonylag új – amerikai kutatók által felállított – elmélet pedig azt próbálja bizonyítani, hogy a szobrok az édesvízforrások elhelyezkedését jelezhették. Persze ez a racionális tényeken alapuló, de meglehetősen bonyolultan bizonyítható elmélet további kérdést vet fel: mi indokolhatta, hogy egy viszonylag kis területű szigeten sok száz ilyen monumentális alkotással jelezzék az édesvízforrásokat?
És akkor még szó sem esett a szobrok hátán csak később felfedezett rúnaszerű jelekről. Elméletek persze születtek, de mivel ezek legtöbbje még részleteiben sem bizonyítható, így a szobrokkal kapcsolatos további kérdésekkel együtt még sokáig a rejtélyek sorát bővítik.
