A hobbi feltöltődés és kikapcsolódás

Saját bevallása szerint az origamival még egyetemistaként megismerkedett egy könyvtárból kikölcsönzött könyv alapján, és a vizsgaidőszakban, amikor már úgy érezte, füstöl a feje, kikapcsolódásként a papírhajtogatás művészetét tanulmányozta. Ám egyetemi tanulmányai befejezését követően elsősorban hivatásának élt, és csak 2010 táján, az interneten bukkant rá ismét elfeledett hobbijára. Azóta teljesen elmélyült a papírtechnikák világában, és már nemcsak másolja mások munkáit, hanem egyedi alkotásokat is készít. Matyi Erikával beszélgettünk.

Hogyan találtál rá az origamira?

Az alkotásvágy életem szerves része lett. Diákként erre elsősorban hétvégeken adódott lehetőségem, felnőttként viszont főleg akkor fordulok hozzá, amikor feltöltődésre, kikapcsolódásra van szükségem. Alkotás közben annyira koncentrálok a készülő darabra, hogy a való világról teljesen megfeledkezem.

Mindent precízen készítesz, nem elégszel meg a középszerűséggel! Maximalizmusod a tanításban is megjelenik?

Való igaz, törekszem rá, hogy precíz legyek, ugyanakkor azt is tudom, nem lehetek azonnal tökéletes, tehát mindent az előző darabok színvonalához mérek.

Minden diákot önmagához mérten szabad csak értékelni.

Ha már az iskoláról esett szó, anno roppant nehéz szakpárosítást választottál!

Kassa Saca nevű városrészében láttam meg a napvilágot, ott is voltam gyerek. Otthon magyarul beszéltünk, de az utcán, a hivatalokban a szlovák nyelvet használtuk, így a kétnyelvű közeg hamar természetessé vált számomra, ugyanakkor fel is keltette az érdeklődésemet. Számomra minden nyelv egy kódrendszer, amelynek érdekel a működése. Mindenféle rejtvény megoldására is vevő vagyok, számomra minden nyelv rejtvény és rejtély egyúttal. Szeretem megfejteni: hogyan gondolkodik, hogyan fejezi ki önmagát. A francia nyelv az első számú szerelmem, hiszen iskolában sosem tanultam, kizárólag önszorgalomból, a felvételire pedig egy magántanár segítségével készültem fel. A német nyelvet, az orosz mellett, ugyanakkor a középiskolában oktatták. Mindkét nyelvterületen jártam már, és a tanításon túl is igyekszem a tudásomat frissen tartani. Szívesen nézek francia és német nyelvű adásokat, volt, hogy idegen nyelvű szaklapokat is vásároltam, most pedig magántanítványaim segítenek szókincsem gazdagításában.

Erika, folytassuk ott, hogy 2010 táján ismét rátaláltál a papírtechnikákra. Milyen technikákról van szó, illetve miért épp a papír ennyire vonzó számodra?

Nos, a papír bárhol hozzáférhető alapanyag, nem drága, viszont sok minden létrehozható belőle. A Japánból származó origami igazi érdekessége az, hogy az alig kétdimenziósnak nevezhető alapanyagból puszta hajtogatás révén hirtelen egy háromdimenziójú tárgy válik.

Gyakran használt alkotási módszerem a papírfonás. Ezek alapanyagául tökéletesen megfelelnek a reklámpapírok. Fonásuk emlékeztet a szalmafonásra, amelyet az angolszász országokban előszeretettel használnak fel termek díszítésére, akár esküvőkön is. A papírfonásnak az az előnye a szalmához képest, hogy azt nem kell vízbe mártani. Az elkészült tárgyat valaki festéssel egyszínűvé alakítja, én viszont azt szeretem, ha megmarad az eredeti karaktere. Selyempapírból is készíthető, akkor különösen szép.

Ez a technika főleg virágok megformálásánál hálás. Végül a quilling-módszernek az a lényege, hogy a vékony papírcsíkokat hol lazábbra, hol meg feszesebbre alakítom az ujjaimmal, így követve az alkotás elképzelt alakját. Ma már szeretem a kombinált technikák alkalmazását is, hiszen a technikák egy része átjárható. Segítségükkel még inkább élethű darabok készíthetőek.

Tudtommal tudásodat szívesen megosztod másokkal is.

Egyébként a kényszerű bezártságot is könnyebb volt elviselni alkotással. Hiszem, hogy mindenkinek meg kell találnia azt az elfoglaltságot, amely egyúttal feltölti és kikapcsolja. Ami pedig a kész termékek sorsát illeti, azokat el szoktam ajándékozni olyan embereknek, akik azt képesek megfelelőképpen értékelni.