A hitem, az anyanyelvem és a Csemadok csak a bőrömmel együtt jön le
Megalakulásának 75. évfordulójára készül a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok. Története a tagok, az alapszervezetek, a kulturális rendezvények története, a csendes ellenállásé, az elköteleződés, a magyar megmaradás és a szülőföldhöz ragaszkodás története. A felvidéki magyarság 75 éves története. Erről tanúskodnak a csemadokosok vallomásai. A pozsonypüspöki Jégh Izabellát kérdeztük.
A Csemadok nélkül elképzelhetetlen az életem. Már az alapiskolában állandó versmondója voltam az iskolának, színdarabot játszottam, majd a Duna utcai gimnáziumban tagja voltam az énekkarnak, a Forrás színjátszó csoportnak, verset mondtam, irodalmi színpadokban szerepeltem. Ezért aztán természetes volt számomra, hogy olyan munkát fogok a későbbiek során is végezni, amely a köz érdekét szolgálja.
A Csemadok-alapszervezetünknek 1965-től vagyok a tagja. Eleinte a tánccsoportunkban tevékenykedtem, később aztán bekerültem a vezetőségbe, sok éven keresztül az alapszervezet titkára voltam, majd 1988-tól 2003-ig az alapszervezet elnöke.
Ebbe születtem bele, és ebben adott számomra némi tehetséget az Úr, amit próbálok hasznosítani a köz érdekében.
Megjelent a Magyar7 2024/10. számában.
