A hely szelleme: a szlovákiaiak csaknem fele szerint nem érdemes tisztességesnek lenni
Minden nemzet igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát. Hiszen ki ne szeretné, hogy vendégszerető, kedves, készséges, becsületes jelzőkkel illesse a világ? Olykor azonban előfordul, hogy a fáradságos munkával felépített hamis mítoszok hirtelen szertefoszlanak.
Ebből a szempontból sokkoló eredménnyel végződött az a szlovákiai felmérés, amelyből kiderült, hogy az ország lakosságának csaknem a fele úgy véli, nem érdemes tisztességesnek lenni. A Focus közvélemény-kutató intézet által, az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány megbízásából végzett felmérés riasztó jelenségről rántja le a leplet. Az alapítvány szerint különösen az ad okot az aggodalomra, hogy főleg a fiatalabb korosztály véli úgy, csalni normális.
A felmérés eredménye valószínűleg csak azokat sokkolta, akik vagy behunyt szemmel élnek, vagy buborékban, amelyből nem látnak ki, és fogalmuk sincs, mi történik körülöttük. Aki kicsit korábban született és figyelemmel kísérte az ország alakulását, az nemigen lepődött meg. A Szlovákiában élő fiatalok napjainkban éppen azt tapasztalják, hogy politikusokat, közéleti személyiségeket, gazdag vállalkozókat és maffiózókat tartóztatnak le futószalagon. Ebből azt hihetnék, hogy nálunk kiválóan működik az igazságszolgáltatás, és hamarosan megtisztul az ország – ahogyan azt Igor Matovičék ígérték kormányra kerülésük előtt.
A NAKA által látványosan bekísért politikai bűnözők nagy része azonban vagy elkerüli a jól megérdemelt büntetést, vagy megússza egy ejnye-bejnyével. Márpedig ha a politika kéz a kézben jár a bűnözéssel (a Gorilla-ügyből sok minden kiderül), nehéz olyan példát találni, akire fel lehet nézni.
Ez az összefonódás a nemzetépítő Vladimír Mečiar kormányzása óta mérgezi a társadalmat, de az ország rövid történetében szinte nem akadt kormány, amelynek tagjai patyolattiszta képviselőkből álltak volna fel.
Csak néhány példa: a jelenlegi szlovák parlament elnöke (Boris Kollár) enyhén szólva furcsa módon szerezte a vagyonát, s most a becsület és a nemzetszolgálat példaképeként (az ország második embere) éppen tizenkettedik gyermekét várja valahányadik anyától. Pár évvel visszalépve: az előző köztársasági elnök (Andrej Kiska) például uzsorásból lett az ország első embere, miközben telekspekuláció miatt is eljárás folyik ellene. Az előző miniszterelnök (Robert Fico) egy adócsaló maffiózó villájában lakott, belügyminiszterével (Róbert Kaliňák) befolyásolta a rendőrség és az ügyészség dolgát, egyértelműen visszaélt a hatalommal (Malina Hedvig-ügy).
Mégsem ezért zaklatják őket. Ez a duó bűnözőkkel állt kapcsolatban, és a védettséget élvező maffiózók gyilkosságai okozták a bukásukat. Most pedig az egyszer már eltávolított Robert Fico ismét az igazságosztó szerepében tetszeleg. Volt olyan kormányzati ciklus az országban, amikor korrupciós ügyek miatt az építésügyi és régiófejlesztési minisztériumban két év alatt négy minisztert kellett meneszteni (talán még ismerős Janušek és Štefanov neve), hogy aztán magát a minisztériumot is felszámolják.
Oldalakon keresztül lehetne sorolni a korrupt miniszterek, ügyészek, főügyészek, főrendőrök sötét ügyeit bármelyik kormányzati vagy elnöki ciklus idejéből.
Amikor már a legutolsó faluban is nyílt titok, hány százalékot kell visszaadni egy-egy elnyert beruházásra nyújtott állami támogatásból a táskás embernek, nem csoda, hogy az egyszerű polgár joggal gondolhatja, ha nekik szabad, nekem miért ne lenne elnézhető egy-egy kisebb svindli? A „kicsik” azonban többnyire ráfáznak, míg a Gorilla című színdarabban főszerepet játszó Penta-vezérnek lehet, hogy még kártérítést is fognak fizetni, mert bekísérte a rendőrség egy kihallgatásra.
Persze, dőreség lenne azt hinni, hogy kizárólag a politikum felelős egy-egy nemzet pillanatnyi erkölcsi állapotáért. Ez sokkal inkább társadalmi, néplélektani s nagy mértékben kulturális kérdés.
A kultúra azonban napjainkra olyan közlekedőedénnyé vált, amelyben nehéz lenne értékek áramlásának a nyomelemeit is felfedezni. A fiatalok zöme a közösségi hálón lóg, könyvet, de legalább újságot olvasó embert hétszámra nem látni a villamoson. A társadalom többsége számára a celebek magánélete, a pletykarovatok bombasztikus leleplezései jelentik a „kultúrát”. Egyetemi tanárok szerint elkeserítő, milyen gyatra tudással érkeznek a középiskolás diákok a felsőoktatásba, akik – mint a felmérés is mutatja – tudás helyett csak a diplomára hajtanak (amit pár száz euróért megvehetünk az interneten). Aztán hogy milyen orvosok, mérnökök válnak belőlük? Tisztelet a kivételnek…
Amelyik társadalomban még a szolidaritás is kampányszerűen zajlik (lásd Ukrajna támogatása), nem kizárva a nyerészkedés lehetőségét (régi fegyverek helyett új fegyvereket kapunk), s ahol a politikai haszonszerzés tolakszik előtérbe, ott nehéz elvárni a társadalomtól, hogy türelmesen igazodjék és sarkig tárja a szívét. Előbb-utóbb a közösségi hálót elárasztják a menekültek ellen hangoló posztok és vélemények, pláne ha a politikusok a saját népük érdekében az ujjukat sem mozdítják. Márpedig nálunk emiatt elég feszült a helyzet.
Az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány nagy fába suhintotta a fejszét, elhatározta, hogy megneveli a népet. Mint nyilatkozatukban írják: „Az Állítsuk Meg a Korrupciót alapítvány útnak indítja a „Férovka” nevű tervezet második évfolyamát, amely megváltoztatja a középiskolás diákok értékítéletét. A tanároknak és a diákoknak Szlovákia-szerte lehetőségük nyílik támogatást kérni projektjeik megvalósításához, amelyek szembeszállnak a tisztességtelen viselkedéssel (puskázás, apróbb csalások, molesztálás stb.). Az iskolai csalással és a becsületes viselkedéssel szembeni lemondással mintegy a megkérdezettek felénél szembesültünk, leggyakrabban a legfiatalabbak esetében. Hogy a következő generáció ne támogassa a csalást és a korrupciót, ezt a számot csökkenteni kell. A mi projektünk az egyik módja ennek” – nyilatkozta Zuzana Vasičák Očenášová, a projekt felelőse.
Az alapítvány igyekezete és elszántsága persze megsüvegelendő, ugyanakkor megmosolyogtató. Dőreség azt hinni, hogy egy társadalom mentális betegségét alapítványi projektek meg tudják gyógyítani.
Az egész felmérés ugyanakkor akkor lenne igazán izgalmas, ha a tágabb régióban is készült volna hasonló, így össze lehetne hasonlítani a környező országok eredményeivel. Hasonlóan a háborút támogató/ellenző véleményekről készült felméréshez amelyből kiderül, hogy Szlovákia vezetésének politikai irányvonala köszönőviszonyban sincs a lakosság véleményével és elvárásaival. A köznép mindebből annyit tud leszűrni, hogy az előző garnitúra csalt és lopott, az új pedig veszekszik, szerepet játszik, és lenézi az ország polgárait.
A középiskolás diákok majd meghallgatnak néhány tartalmas előadást a becsületességről, szolidaritásról, a nemek egyenlőségéről, és kilépve a tanteremből belevetik magukat az élet sűrűjébe. Amelynek nemhogy az alja, de még a teteje sem tejfel Szlovákiában.
Megjelent a Magyar7 2022/21. számában.
