A haza bölcsének egykori otthona - KÉPEKKEL
Széchenyi István és Kossuth Lajos mellett a 19. századi magyar közélet harmadik nagy alakja Deák Ferenc volt. Fiatalon, az 1832–1836. évi országgyűlésen, Zala követeként tűnt fel, és tudásával, illetve szónoki képességeivel azonnal felhívta magára a figyelmet. Az új nemzedék azon csoportjához tartozott, amely olvasmányai révén széles európai látókörre tett szert. Leginkább a jobbágyság felszabadításának kérdése foglalkoztatta, de szót emelt mindenütt, ahol a jog és az igazságosság ügye veszélybe került. Kultusza már a 19. században megszületett.
A Zala vármegyei Söjtörön 1803. október 17-én látta meg a napvilágot. Mivel édesanyja belehalt a szülésbe, édesapja, idősebb Deák Ferenc a babát tesvére családjára bízta, ő pedig a többi gyerekével Kehidára költözött. Az apa halála után az 5 éves Ferencet testvérei magukhoz vették kehidai otthonukba.
Az 1840-es években tudatosan maradt távol az országgyűléstől. Zalából szervezte a Védegyletet, megfogalmazta az Ellenzéki Nyilatkozatot, és 220 nemesi társával önkéntes adózást vállalt. 1848 márciusában Batthyányi Lajos őt kérte fel az első magyar felelős kormány igazságügyi miniszteri posztjára, de a zivataros idők beköszönése után visszavonult a közélettől.
Szellemi nagysága igazán a szabadságharc bukása után bontakozott ki. 1854-ben eladta birtokát Széchenyi Istvánnak, és Pestre költözött. Amikor az uralkodó összehívta az 1861. évi országgyűlést, azzal érvelt, hogy Magyarország beolvasztása Ausztriába nemcsak törvénytelen, hanem Ausztriára nézve is káros lenne. A nemzet nem kíván új jogokat, csak régi alaptörvényeit védi, hirdette. Deák beszédeiben soha nem a hallgatók indulatainak felkorbácsolására, hanem az értelem felvilágosítására törekedett.
Az 1865-ben közzétett Húsvéti cikkében visszautasította, hogy a magyarok el akarnak szakadni a Habsburg-háztól és Ausztriától.
I. Ferenc József decemberre országgyűlést hívott össze, s ezzel megindultak a béketárgyalások a császári udvar és a magyarság között. A haza bölcse a béke megteremtésén fáradozott, és igyekezetét az 1867-es kiegyezéssel siker koronázta. Miniszterelnöknek maga helyett gróf Andrássy Gyulát ajánlotta. Miniszterséget sem vállalt, képviselőként szolgálta tovább a hazát. Utolsó éveit gyámleányának, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilonának a családja körében töltötte, mivel nem nősült meg.
Szeretet és hála vette körül az 1876. január 29-én bekövetkezett haláláig. Érdemeit a magyar parlament törvénybe iktatta, hamvai fölé a nemzet mauzóleumot emelt a mai Fiumei úti temetőben.
Egy zalai faluban járunk, nem messze a megye központi városától, Zalaegerszegtől. Az L-alakú kúria előtt egy kis parkban áll Zala György Deák Ferencről 1928-ban készített mellszobra. A kapu és a kúria között lombos fák között vezet az út. A kapubejárat két oldalán, az oszlopokon Deák 7 halhatatlan, aktualitását soha nem vesztő gondolata olvasható.
– Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad!
– Jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket.
– Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatnunk nem szabad.
– Az embereket eszköznek soha ne tekintsd, bármilyen alant álljanak is. Tiszteld mindenkiben az emberi méltóságot!
– Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.
– Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.
A földszintes kúria közel kétszáz évig, nagyobb átalakítás nélkül szolgálta gazdáit. 1997-ben, Deák Ferenc születésének 200. évfordulójára felújították, akkor nyílt meg az épület keleti szárnyában A haza bölcse, Zala büszkesége című kiállítás.
A kúria egykori berendezéséből napjainkra már szinte semmi sem maradt, a neves író és ügyvéd, Eötvös Károly segítségével azonban felidézhetjük, hogy milyen körülmények között élt és dolgozott Deák Ferenc. Az épület keleti szárnyában öt, egymásba nyíló szobát írt le Eötvös. A szélső szoba volt Deák Ferenc hálószobája.
A kiállítás anyaga itt Deák életének első 45 évére utal: iskoláira, családi viszonyaira, barátaira és eszmetársaira, a zalaegerszegi és a pozsonyi tevékenységére.
A második teremben, az egykori pipázó- és dolgozószobában a biedermeier enteriőr a reformkor köznemesi otthonainak a hangulatát idézi. A tárlókban könyvek és pipák láthatók, egykor itt kapott helyet a több száz kötetes könyvtár is. Megtudjuk, hogy a háziúr kedvenc folyóirata a Tudományos Gyűjtemény volt.
A negyedik, a vendégek elszállásolására szolgáló szoba berendezése az egykori ábrázolások alapján készült, a könyvszekrény és a kihúzható kisasztal Deák hagyatékából származik. Az utolsó szobában a deáki életpálya fő állomásaihoz kapcsolódó relikviák, valamint a pesti évek viseletének jellegzetes darabjai, személyes használati tárgyai vannak, a többi között az a füles karosszék, amelyben Deák Ferenc elhunyt.
Az épület északi szárnyán a kiszolgáló terek kaptak helyet. Volt az épületben egy kis műhely is, ahol Deák Ferenc fafaragó szenvedélyének hódolt.
Megjelent a Magyar7 2024/42. számában.
