A gyermeki lelken ejtett sebek
Érdekes olvasmányra és főleg sok hasznos ismeretre leltem Lindsay C. Gibson Szülősebek című könyvében. A szerző amerikai klinikai pszichológus, elsősorban az érzelmileg éretlen, vagy úgy is mondhatjuk, érzelemszegény szülők felnőtt gyermekeivel foglalkozik. Fő célja, hogy rámutasson, hogyan gyógyíthatjuk azokat a sebeket, amelyeket érzelemszegény szülők és más ilyen személyek okoztak, illetve okoznak.
Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a téma minket nem érint, inkább csak amolyan „amerikás” dolog. Ha nyitott szemmel járunk és éles füllel hallgatjuk környezetünket, megláthatjuk egyes embereken az énközpontúság és önigazolás iránti igényük miatt mások jogainak lábbal tiprását, észrevehetjük, hogy feljogosítva érzik magukat a bántalmazás, a zaklatás, az előítéletek és a kizsákmányolás mindenféle formájának alkalmazására.
A súlyosabb esetekben az ilyen szülők, illetve az egyik ilyen szülő által nevelt gyermekek a későbbiekben olykor szélsőséges mozgalmak, kizsákmányolás, sőt szekták áldozataivá válnak.
De ha nem kerülnek is ilyen válságos helyzetbe, az is éppen elég szenvedést okoz nekik, hogy egész életükön át viselik a gyermekkorukban, de a későbbiekben is a lelkükön ejtett sebeket. Ezeket nemcsak szülők, hanem más értelmileg éretlen emberek is okozhatják.
Gyermekét saját tulajdonának tekinti, s amikor az már felnő, továbbra is a tulajdonának nézi, s elvárja, hogy engedelmes gyermeke maradjon. Nem jelent számára akadályt, hogy felnőtt gyermeke családot alapított, megköveteli, hogy továbbra is az ő tanácsait, utasításait kövesse. Elvárja, hogy gyermeke ugyanúgy vélekedjék bármiről, mint ő, s ha nincs ínyére a gyermek valamely elképzelése, döbbent szemrehányással reagál.
Az érzelmileg éretlen emberek nem tudnak örülni mások boldogságának, és még a saját gyerekeik örömét is képesek elrontani.
Megvetik, lealacsonyítják, megalázzák őket, sikereikre féltékenyek és irigyek, ezek miatt is inkább csak becsmérlésben részesítik. Természetesen ezzel elveszik a gyermek kedvét a további igyekezettől. Nagyon jellemző, hogy az ilyen emberek úgy viselkednek, hogy mások kötelességüknek érezzék, hogy boldoggá tegyék őket. Mindezt bonyolult, végtelenül finom jelzésekkel érik el, amelyek másokban a kívánt érzelmeket váltják ki. Anélkül, hogy áldozataik tudatában lennének, manipulálják őket.
Egyszer csak azt veszik észre, hogy a manipulátor igényei fontosabbakká váltak számukra, mint saját magukéi. És az érzelmi kizsákmányoló mindezek ellenére minden helyzetben képes tovább fokozni a károkozást, éspedig azzal, hogy a gyermekét önzőnek nevezi. Önzés alatt valójában azt érti, hogy gyermeke önmaga igényeit és érzéseit is merte figyelembe venni, és nem csak a szülő elvárásai előtt hajtott gépiesen fejet.
A könyvben található írásbeli feladatok lehetőséget nyújtanak önismeretünk fejlesztésére, valamint arra, hogy tisztán lássuk kapcsolatunkat szüleinkkel. De nemcsak velük, hanem gyermekeinkkel is.
A megszerzett ismeretek mindenképpen arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk: eléggé érzelemgazdag kapcsolatban állunk-e gyermekeinkkel; hogy a könyv nem éppen rólunk szól-e.
Az szolgáltathatja erre a gyanút, hogy olykor, amikor túlságosan elfoglaltak, fáradtak vagyunk, nem fordítunk elég figyelmet a gyermekeinkre. De az érzelmileg érett emberek esetében ez csak múló állapot, és ők nem engedik, hogy a közöny és ridegség telepedjen le a gyermekükkel való kapcsolatunkra.
Lindsay C. Gibson: Szülősebek, Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2021
