A forradalom és a gasztronómia
Ma van az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 172. évfordulója. Mivel a közös ünneplést a koronavírus felbukkanása gyakorlatilag lehetetlenné tette, emlékezzünk meg legalább néhány sorban történelmi nagyjainkról! De ezúttal kissé eltérően a szokásostól.
--Tudja-e, hogy a Pilvax Kávéháznak helytelenül írjuk a nevét?
Manapság következetesen egy L betűvel, pedig működtetője, Pillvax Károly nevében duplán szerepelt.
-- Mivel foglalkoztak a márciusi ifjak a kávéházban?
Nos, leginkább politizáltak, de emellett kártyáztak, újságot olvastak, színielőadásokat hallgattak, biliárdoztak. Petőfinek és Jókainak névre szóló biliárddákója volt. Emellett a legfrissebb hírek is ide futottak be, a XIX. és a XX. század elejének internete volt a Pilvax.
-- Ki volt 1848-ban a Pilvax üzemeltetője?
1847 óta már nem Pillvax Károly, hanem annak egykori alkalmazottja, Fillinger János, aki arról volt híres, hogy minden reggel maga pörkölte a kávét.
Egyébként az idejáró fiatalok előszeretettel fogyasztották a kuglófot, a kétszersültet, a tojásételeket, valamint a teát, a kávét, a kakaót, a fűszeres mokkát, a krampampulit.
A friss kávéhoz tejszínhabot is kaphattak. Az akkori kávéről tudni kell azonban, hogy az jóval hígabb volt, mint a mai.
-- Milyen vendégnek számított a kávéházakban, korcsmákban gyakran megforduló Petőfi?
Ha Petőfi útirajzait, útleírásait olvassuk, azokban meglehetősen gyakran ócsárolja a lusta, pénzéhes korcsmárosokat. Királyhelmecen és Beregszászon járva még enni sem kapott tőlük, kocsisa kenyerét és szalonnáját volt kénytelen fogyasztani vacsorára.
Sándorunk sem számított jó vendégnek, hiszen kákabélű volt. Életművéből is hiányoznak az ínycsiklandó ételleírások. A kenyér becsületét viszont korán megtanulta.
Ha meghívták ebédre, általában csak a levest és a húst fogyasztotta el, igaz, a töpörtyűs pogácsát is szerette. Ugyanakkor nem tudott kibékülni az általa kukorica gölődinnek nevezett étellel, amely valójában kukoricagombóc volt. Ennél már csak a tejfölös tormát utálta jobban. Nagy kedvence volt viszont a túrós tészta, amely nem egyenlő a túrós csuszával. A túrós tészta úgy készült, hogy a tésztát és a túrót összegyúrták, alaposan megpirították, majd rákerült a maradék túró is, végül pörccel és tejföllel tálalták. Jókai azt is elárulta barátjáról, hogy az éti csigát is szívesen elfogyasztotta. Kedvelte még a gulyást, az erős húsokat és az aludttejet.
Általában elmondható Petőfiről, hogy nem lehetett őt a hasán keresztül lekenyerezni, nem nagyon érdekelte az evés. Ahogyan a borfogyasztás sem. Bár verseiben népszerűsítette a bort, maga nem borozott. Az egyik kortársa feljegyzéséből tudjuk, hogy soha sem láthatták őt részegen, de még spiccesesn sem.
