A Földközi-tenger smaragdköve
Európa Karib-szigeteként is emlegetik lenyűgöző, azúrkék és kristálytiszta tengervize és fehér homokos strandjai miatt. Ahol pedig a tenger nem egyszerűen kék, ott kezdődik Szardínia smaragdzöld varázsa, a Costa Smeralda, amely úgy terül el a napfényben, mint egy partra sodort csiszolatlan drágakő. Szardínia a smaragdzöld vizek, az érintetlen természet és az ezeréves titkok szigete, amely vad szépségével és az itt élő emberek legendásan hosszú életével azonnal rabul ejti az idelátogató lelkét.
Az időtlen is gyakran használt jelző Szardíniával kapcsolatban, mert a szigeten az embernek az az érzése, hogy megállt az idő. S nemcsak a több ezer éves rejtélyes nuraghék, a szárd kőtornyok miatt, hanem a helyiek életmódja miatt is, akik ugyanazzal a végtelen nyugalommal és mély tisztelettel fordulnak a föld, a tenger és a család felé generációk óta. Itt senki sem rohan, s a turista is akkor cselekszik a legjobban, ha lélekben maga is lelassul, hogy megértsen valamit az itt élők titkából.
Mert a szárdok nem olaszok, a szárd nyelv sem az olasz egyik nyelvjárása, hanem egy önálló újlatin nyelv, amely szerkezetileg közelebb áll a latinhoz, mint a modern olasz. Aki tehát a szárazföldi olaszok harsány nyitottságát várja, csalódni fog, a szigetlakó lét és a történelmi múlt sokkal távolságtartóbbakká és csendesebbekké tette az itt élőket. Ha azonban az embernek sikerül áttörnie ennek az idegenekkel szembeni bizalmatlanságnak a falát, lojális és vendégszerető embereket talál.
A kis Barcelona
Szardínia a mediterrán térség második legnagyobb szigete, melynek története az ősidőkig nyúlik vissza. Utazásunk során a sziget nyugati partját barangoltuk be, a szálláshelyünk Algheróban volt, amely a nyugati part egyik legismertebb városa. A várost 1102-ben alapította a genovai Doria család a ma is meglévő erőd formájában. Alghero, vagy ahogy a helyiek nevezik, a kis Barcelona középkori városfalakkal, macskaköves óvárossal és erős katalán hagyományokkal rendelkező tengerparti város, amely a becenevét azért kapta, mert lakói a mai napig őrzik a 14. századi katalán hódítók nyelvi és kulturális örökségét. Olyannyira, hogy egy részük még ma is a katalán nyelv algherói nyelvjárását beszéli. Ennek a ragaszkodásnak persze oka is van, mégpedig az, hogy a hosszú ostromot követően a város lakóit a Baleári-szigetekre telepítették, majd újranépesítették a várost Északkelet-Spanyolország lakosaival. Innen ered Alghero katalán nyelvjárása és a spanyol hatás. Az utcanévtáblák olasz és katalán nyelvűek, az óváros gótikus stílusú épületei, templomai és bástyái pedig mindmáig a katalán gótikát idézik.
Alghero híres a tenger fölötti magas sétányáról, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre, valamint a távolban lévő Caccia-fokra. A legnépszerűbb és legélénkebb szakasza a Bastioni Marco Polo, amely tele van hangulatos éttermekkel és bárokkal, ahol a látogatók akár közvetlenül a várfalon ülve vacsorázhatnak. A sétányon a díszletet régi spanyol ágyúk, katapultok és ostromgépek hű másolatai adják, de a sétány érinti a város megmaradt középkori bástyatornyait is.
Alghero óvárosa, a Centro Storico egy gyönyörűen megőrzött, macskaköves sikátorokból álló labirintus. Az óváros szíve a Piazza Civica, ahol a kávézók és a butikok jól megférnek a történelmi épületekkel, palotákkal. Itt áll a gótikus-reneszánsz Palazzo d'Albis is, amelynek erkélyéről V. Károly német-római császár 1541-ben beszédet intézett a lakossághoz algíri hadjárata során.
A sikátorok közt bolyongva három lenyűgöző templomra bukkanunk, a Mária-katedrálisra, a Szent Ferenc- és a Szent-Mihály-templomokra. Ez utóbbi Alghero egyik jelképe a barokk kupolájának köszönhetően, amelyet élénk színű majolikacsempék díszítenek. A tengerparti bástyák mellett a városfal szárazföldi szakaszán is állnak védművek, egyikük a Porta Terra, az óváros egykori zsidó negyedének kapuja, amely évszázadokon át fő bejáratként szolgált a szárazföld felől.
A város a vörös korallok gyűjtéséről és a korallékszerekről is híres, „Korall-riviéraként” is emlegetik, az itt található egyedülálló Korallmúzeum a korallhalászatot és annak történetét, illetve az ékszerkészítés fortélyait mutatja be.
Alghero környékén több vadregényes partszakasz és strand is található, a kristálytiszta tengervízért nem kell messzire utazni, az olyan híres fehér homokos strandok, mint a Maria Pia, a La Speranza vagy a Le Bombarde könnyen és olcsón megközelíthetők a városból induló buszokkal, de akár biciklivel is. A buszok klimatizáltak és kényelmesek, aki pedig kocsit bérelne, jó, ha tudja, ehhez kötelező a hitelkártya, debitkártyát csak kevés helyen vagy drága kiegészítő biztosítás megkötésével fogadnak el. Ebbe a csapdába, sajnos, mi is belefutottunk, így csak félnapos intézkedés után sikerült az utolsó napokban kocsit bérelnünk.
A lenyűgöző Neptun-barlang
A Capo Caccia vagy magyarul Caccia-fok egy bámulatosan meredek 186 méter magas sziklás félsziget Alghero közelében. Monumentális szikláinál található a lenyűgöző Neptun-barlang (Grotta di Neptuno), amely a római mitológia tengeristenéről, Neptunusról kapta a nevét. A hely a kikötőből könnyen megközelíthető kirándulóhajókkal, vagy szárazföldön a sziklafalba vájt, több mint 650 lépcsőfokból álló lépcsősoron keresztül. Mi a kényelmesebb hajós megoldást választottuk.
Hajónk a barlang bejáratáig vitt, így száraz lábbal léphettünk be a barlangba, amelynek felfedezése a 18. századra tehető. Látványos cseppkőképződményei, föld alatti tavai és misztikus hangulata miatt az egyik legkedveltebb úti cél a szigeten. A barlang mintegy kétmillió évvel ezelőtt alakult ki a mészkő eróziója következtében.
Az esővíz és a tenger együttes hatása évszázadok során formálta ezt a különleges föld alatti világot, ahol biztonságos járdákon vezetett a túraút. A barlang egyik főbb látványossága egy 120 méter hosszú kristálytiszta vizű tó, a La Marmora, amelynek tükrében visszaverődnek a mennyezet csodálatos cseppkőalakzatai, ami még misztikusabbá teszi a helyet.
A bájos Bosa és a festői Castelsardo
Ottlétünk során nemcsak a tenger adta lehetőségeket használtuk ki, ellátogattunk a közeli történelmi városkákba is. Bár a nagy hőségben nem volt a legkellemesebb a városnézés, Bosa városát semmiképpen sem akartuk kihagyni a sziget autentikus oldalának felfedezése miatt.
A város a Temo folyó partján terül el, amely Szardínia egyetlen hajózható folyója. Bosa egyik fő látványossága a városka fölötti dombon található kastélyrom, ahonnan bámulatos panoráma nyílik a környékre. A város híres a folyóparti dombokra épült színpompás házairól és a középkori építészetéről is. Bosa garantáltan nyugodt és autentikus hely, távol a turisták által zsúfolt helyektől, érdemes tehát egy kicsit elandalogni a történelmi óváros szűk, macskaköves utcáin vagy megpihenni egy hangulatos kis vendéglőben a jófajta helyi borok, például a malvázia vagy a szárd specialitásnak számító friss halételek mellett.
Bosából tovább vezetett az utunk a középkori hangulatú és látványos kisvárosba, Castelsardóba, amely egy vulkanikus sziklaszirtre épült, s az egyik kedvelt turistaközpont Szardíniában. Legfőbb látnivalója a 12. századból származó Doria-kastély, amely ma múzeumként működik, s ugyanúgy a Doria család építtette, mint Algherót. Az erődítményből tiszta időben akár Korzika szigetéig is ellátni. A genovai gyökerekre utal az eredeti elnevezése, a Castel Genovese is, amit a spanyol hódítók aztán Castel Aragonesére változtattak, és a város királyi rangot is kapott.
A Castelsardo elnevezést III. Károly Emánuel királytól kapta 1767-ben, ami magyarul azt jelenti „Szárd vár”. A terület már a bronzkorban lakott volt, bizonyítják ezt a környéken lévő szárd kőtornyok, a nuraghék. A vár stratégiai pontnak számított a tengeri útvonal ellenőrzésében és a kalóztámadások elleni védelemben.
A város látnivalói közé tartozik a 16. században épült Szent Antal-katedrális a tenger fölé magasodó sziklafal szélén, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik az alatta elterülő öbölre. A katedrális messziről felismerhető a majolikacsempékkel borított kupolájáról. A csempék mintázata és elrendezése a hajdani Aragóniai Korona motívumaihoz és színeihez hasonlatos, ami Szardínia történelmének spanyol korszakára utal. A templom további érdekessége a harangtorony vagy Campanile, ami a város egyik szimbóluma. A története sem mindennapi, mivel eredetileg nem harangtoronynak épült, hanem őrtoronyként és a tengerészeket segítő világítótoronyként funkcionált.
Ha Castelsardón járunk, érdemes megnézni a Santa Maria delle Grazie-templomot is, amely egy középkori épület, s a legfőbb jellegzetessége, hogy nincs hagyományos főhomlokzata. A látogatók egy boltíves oldalsó nyitott tornácon keresztül léphetnek be a templomba, ahol a helyiek által tisztelt, ritka faszobor, a „Fekete Krisztus”, Szardínia egyik legősibb feszülete található.
A borókafából készült szobor sötét színét nem festés, hanem az évszázadok során bekövetkezett természetes el-öregedés okozta. A színe miatt az emberek természetfeletti tulajdonságokat tulajdonítottak neki, és valahányszor katasztrófa vagy aszály sújtotta a vidéket, a szobrot körmenetben vitték, s a lakók a Fekete Krisztus védelméért imádkoztak.
Castelsardo közelében található a Nuraghe Paddàggiu nevű bronzkori kőtorony. A nuraghék kivételes építési technikával épültek, kötőanyag, azaz habarcs nélkül, úgy, hogy a hatalmas kőtömböket finoman befelé döntve helyezték egymásra. Ennek a neve magyarul szalmakazlat jelent, nagy valószínűséggel a későbbi korok pásztorai nevezték el így a torony kúpos, lekerekített formája miatt.
A fényűző Smaragdpart
Aki Szardíniában jár, biztosan látni szeretné a Smaragdpartot, annak minden luxusával együtt. Ez a mintegy 20 kilométer hosszú tengerparti szakasz káprázatos, smaragdzöld színű tengervizéről kapta a nevét. A vadregényes partokkal rendelkező Costa Smeralda a múlt század 60-as éveiben vált a milliomosok és hollywoodi sztárok paradicsomává, de a part szépségei bárki számára szabadon élvezhetők.
A teljesen lakatlan északkeleti partszakaszt Ismaili imámja, Karim Aga Hán herceg fedezte fel, aki aztán felvásárolta itt a földeket, és exkluzív, de a tájba illeszkedő luxusüdülőhelyet építtetett. A szigorú szabályok miatt a hotelek és villák nem emelkedhetnek a fák fölé, nem használhatnak rikító színeket, és tökéletesen bele kell olvadniuk a mediterrán tájba. A partszakasz központja Porto Cervo kikötőváros, amely híres az itt horgonyzó luxus-jachtokról. A herceg strandjára ugyan nem jutottunk el, de a Smaragdpart egyik vadregényes aprócska strandján megmártóztunk a valóban smaragdzöld színű tenger hűsítő habjai közt.
Azt mondják, vannak helyek, ahonnan kicsit másképp térünk haza, mint ahogy elindultuk: egy kicsit bölcsebben, s talán sokkal nyugodtabb szívvel. Szardínia is ilyen hely, ahol a vadregényes táj és a kristálytiszta víz találkozik azzal a hamisítatlan életérzéssel, ami a szárd emberek sajátja. Hogy mindezt igazán átélhessük, nem árt egy kicsit elszakadni a népszerű strandok világától. Az igazi csoda ugyanis az ezeken túli világban rejlik: ott, ahol lelassulhatunk az élet igazi ritmusára, s így talán megértjük, a szárdok hosszú és boldog életének nincs is titka.
