2020. május 17., 15:37

A fenyegető antibiotikum-rezisztencia

Két héttel ezelőtt a tuberkulózis máig fennálló veszélyére hívtam fel az olvasó figyelmét. A fenyegetés egyik okaként a kórokozónak a gyógyszerek iránti rezisztenciáját jelöltem meg. A kórokozók gyógyszer-rezisztenciája a világ egyik legfenyegetőbb egészségügyi jelensége, éppen ezért most bővebben foglalkozom a témával.

Fotó: pixabay.com

Lássuk először, mit is jelent pontosan a gyógyszer-rezisztencia. A penicillin felfedezése jól ismert mérföldkő a baktériumok elleni harcban. A második világháborútól kezdve egyre szélesebb körben hozzáférhetővé vált, kidolgozták az ipari termelését és a hatékony gyógyászati alkalmazását. Rájöttek, hogy egyes baktériumeredetű fertőzéseket nagyon hatásosan gyógyít, másfajta baktériumok ellen pedig hatástalan. Azt is megfigyelték, hogy bizonyos típusú baktériumok az egyre gyakoribb használat során védetté válnak a penicillinnel szemben, mások nem. Ezt hívjuk úgy, hogy rezisztencia, vagyis kialakult a gyógyszerekkel szembeni ellenállás. Mivel a baktériumellenes szereket antibiotikumoknak hívjuk, használatos az antibiotikumrezisztencia kifejezés is.

A jelenség megértéséhez képzeljünk el egy baktériumtenyészetet, példaként ezer egyed baktériummal. Ezek önmagukban nem okoznak betegséget, csupán akkor, ha példányszámuk megszázszorozódik. Ha penicillint adunk a baktériumtenyészethez, a kiindulási ezer baktériumból kilencszázkilencvenet gyorsan elöl, a maradék tízet meg lassabban. Amennyibben elegendő ideig tudjuk adagolni a gyógyszert, ez a maradék populáció is elpusztul. Ha mégsem áll rendelkezésre a megfelelő antibiotikumadag, fennáll a veszélye, hogy valamelyik baktériumban olyan mutáció keletkezik, ami a penicillin támadáspontját semlegesíti. Ez a baktérium előnybe kerül a többivel szemben, hiszen azokat majd elölné a gyógyszer. Az előnybe került baktérium gyorsan újranöveszti a kiindulási csíraszámot, sőt, hamar eléri a már betegséget okozó veszélyes szintet is, amivel a szervezetünk már nem tud lépést tartani. Ezzel kialakult a rezisztencia, ezeket a baktériumokat már nem lehet az eredeti penicillinnel elölni. Sőt, ha másik baktériummal találkoznak – a gyakorlatban erre nagy esély van a kórházak fekvőosztályain –, a rezisztencia genetikai kódját akár át is adhatják azoknak a baktériumoknak.

Az antibiotikumok bevezetése óta sajnos élő közvetítésben figyelhettük meg e módon az evolúció folyamatát, hiszen az előbb leírt jelenség tulajdonképpen az evolúció. Ha nagyon szakszerűek akarunk lenni, akkor pontosítva mikroevolúció. Az állatok, növények világa mellett a baktériumok esetében is zajlik a folyamat. Ez pedig egy versenyt szül: az egészségügynek állandóan alkalmazkodnia kell a baktériumok rezisztenciájához. Az elmúlt hatvan-hetven évben számtalan változatát készítették el a penicillinnek, erősítve baktériumölő tulajdonságait és kiszélesítve hatásspektrumát. A penicillinszármazékok mellett másfajta antibiotikumokat is felfedeztek. Ma már rendelkezünk hatékony gombaellenes szerekkel, egyes vírusok ellen is vannak speciális készítményeink, sőt paraziták ellen is. A hatékony gombaellenes, vagy éppen maláriaellenes szerek hátránya, hogy már a saját sejtjeinkre is veszélyt jelenthetnek. Nagyon nehéz felfedezni és kikísérletezni olyan új vegyületet, ami hatékony a mikrobák ellen, de nem károsítja az emberi sejtek működését. Az új antibiotikumok kifejlesztése ezért bonyolult, nagy költséget igényel.

Sajnos a legtöbb gyógyszergyárnak nem igazán éri meg belefektetni a szükséges pénzügyi és emberi erőforrást.

Van néhány nagyon erős antibiotikumunk, ezek ellen alig ismert a világon rezisztencia. Korábban az a szempont érvényesült az infektológiában, hogy ezeket csak a legvégső esetben alkalmazzák, ha már minden más gyógyszer csődöt mondott. A páncélszekrény-antibiotikum elnevezéssel is találkozhatunk ezeknél a gyógyszereknél. Ma inkább azt a nézetet propagálják, hogy a kellő esetekben inkább az elsők között alkalmazzák az erős gyógyszereket, szigorúan betartva a megfelelő kezelési időt és adagolást. Így gyorsan elölhető a kórokozó, nem keletkeznek új rezisztenciamutációk. Nem szabad azonban önkényesen felfüggeszteni a gyógyszerszedést, mert az erős antibiotikum elleni rezisztencia alakulhat ki a baktériumok között. Ez különösen érvényes a tuberkulózis esetén, amelynek az antibiotikumterápiája fél évig, de akár két évig is eltarthat. Sok börtönviselt, hajléktalan, sanyarú körülmények között élő ember betegszik meg tuberkulózisban, akik hajlamosabbak kevésbé betartani az orvosi gyógyszerszedési utasításokat. Ezért alakult ki nagy körben a gyógyszerrezisztens tuberkulózisbaktérium.

A másik veszély persze az indokolatlan antibiotikumfelírás, -szedés. Megfázásra például nem nagyon szabadna antibiotikumot adni, mert azt vírusok okozzák.

Természetesen felülfertőződés esetén, például arcüreggyulladás vagy tüdőgyulladás során fontos antibiotikumot szedni, viszont mindenképpen be kell tartani az előírt gyógyszerszedési időtartamot (legtöbbször két hétig), akkor is, ha közben már jelentősen javultak a beteg tünetei, panaszai.

Ha nem figyelünk oda, a kórokozók elleni kontroll könnyen kicsúszhat a kezünkből. Újabb antibiotikumok kifejlesztése nem csak anyagilag drága, időben sem jósolható meg, mikorra készülne el. Évtizedekre is szükség lehet. Éppen ezért tartjuk az egyik legfenyegetőbb egészségügyi veszélynek az antibiotikumrezisztenciát. Kellő odafigyeléssel – megfelelő indokkal szabad csak szedni, de akkor szigorú alkalmazás mellett – viszont még sokáig fontos fegyver marad a kezünkben. Használjuk felelősen az antibiotikumokat!

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/19-es számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.