A feltámadás vasárnapjára megjöttek a fecskéink is
Akikből már szintén egyre kevesebb van. Mert pusztulnak, pusztítjuk őket, meg magunkat is a környezetszennyezéssel, a felelőtlen viselkedésünkkel, életmódunkkal. Azzal, hogy egyre többet akarunk kapni, és egyre kevesebbet adni.
Jó a fecskék csicsergését hallgatni egy doboz sör mellett sós krumpliszeletet ropogtatva, vagy kávét iddogálva és krémest majszolva. Jó, ha jó az idő, kint üldögélni a padon a parkban vagy a verandán. Vasárnap van, a feltámadás vasárnapja.
Ilyenkor nem dolgozunk. Legalább ilyenkor nem. Bár már elő kellett volna készíteni a földet a vetésre, már némelyik zöldséget is el kellett volna vetni, ültetni, meg kellett volna metszeni a fákat...
Régen azért másként volt. Másképp éltek az emberek. A falun ünnepnap is az állatokat kellett ellátni előbb. Akkor még több fecske csicsergett meg röpdösött az ember feje körül, amíg kihordta a ganéjt és friss almot meg szénát vetett a marhának.
Veréb meg egyéb madár is több volt. Csak úgy csipkedték a tyúkok meg a kacsák elől a szemet!
Hiába, változnak az idők. Legalább nincs tehénlepény. Meg nem lép az ember tyúkszarba se. Csak kutyagumiba, hogy bűzlik az egész kocsi tőle, ha nem veszi észre.
Hogy valakik mért szórják szét ezt a sok szemetet a parkban meg a bérházak körül?! Mért nem figyelnek oda jobban a környezetükre?! Lehangoló látvány.
No, menjük a dolgunkra! Hogy nincs itt egy szemetes, ahova kidobjam ezt az üres zacskót meg pléhdobozt?! Itt kell hogy hagyjam a padon. Majd összeszedi valaki. Vagy elfújja a szél. Még jó, hogy otthon a párom különválogatja. A kukások meg egybeöntik, ahogy a múltkor is.
Ninde, ott jön a fiam is a menyemmel! Csoda, hogy ők is kisétáltak ebben a szép időben, és nem ülnek folyton a gép előtt. Csak kár, hogy még mindig nincs unoka. Megmutathatnám neki az első fecskét. Már lassan lekésnek róla. De legalább nekik. Ha érdekli őket.
- Szervusztye! Pozritye, prvé lasztovicski tento rok!
