A büszkeség fesztiválja
Augusztus 9-én az Ősök Napján, a Kurultaj éves társrendezvényén jártunk Bugacpusztán. Először, de remélhetően nem utoljára. Lenne miért visszatérni!
A rendszerváltozáskori Magyarországon szinte minden ciki volt, ami magyar. A külföldi kellett. Ömlött a gagyi, persze néha a jó is. De inkább a sok talmi, gyenge minőségű holmi és közben tovább pusztult a magyar érték. Nemcsak a nemzeti vagyon tűnt el, de teljes ipari kultúrák, tudás, hagyomány, újraépíthető alapok is.
Több mint négy évtizednyi internacionalista nevelés és a mindent lelakó kommunista rendszer megtette hatását: miután az embereket elszakították gyökereiktől, tudatosan rombolták a vidéki életet (a falvakat nemcsak Ceausescu akarta eltörölni a Föld színéről, hanem az itteni kommunisták is, csak ők kevésbé brutálisan), a saját múltunkról sem tudtunk szinte semmit. 1990-ben egy kilúgozott tudatú ország botorkált elő a szocializmus romjai alól.
Régészek, történészek vitáiba nem megyek bele, de egy biztos: mi magyarok keletről származunk. Soha nem tudunk olyanok lenni, mint akik nem onnan jöttek. Ne is akarjunk, mert annak zsákutca a vége. Meghatároz minket a magyarság származása. Tehát a múltunk ápolása, ismerete nem egy lezárt történet, hanem a jelenünk és a jövőnk formálásának egyik fontos eleme. A múltról pedig éppen a tudomány fejlődésével egyre többet tudhatunk meg. Áramlanak is az új információk az etnogenezisünkről. Lássuk be: aki ezzel nem tud megbarátkozni, azzal van a baj, nem pedig velünk. Mi otthon vagyunk a Kárpát-medencében.
A tartós ellenszél dacára a hagyományőrzők kitartóan dolgoztak. A hivatalos kurzusok tanításaiban gyakran kiátkozottak hamar színre léptek, de a média és a politika sokáig nevetségessé tette őket. Zavaró elemnek minősültek. Tilos volt a vita – erről is. Eleve, ahogy írtam, a liberális mainstream számára kínos és gyanús is volt minden, ami magyar szellemiségű. Így telt el jó húsz év a rendszerváltoztatás után. Azért mégis akadtak egyre többen, akik szembementek a kommunista időkből itt maradt korszellemmel.
A Kurultaj és az Ősök Napja másfél évtized alatt, saját magán bőven túlmutató rendezvénnyé nőtte ki magát a magyar puszta közepén. Sőt, mára a hun és türk tudatú népek, illetve a magyar hagyományőrzők legnagyobb ünnepe a Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlés (egyik évben Kurultaj, másikban Ősök Napja néven tartják a fesztivált). Jöttek ugyanis emberek, akik régen is hittek az őstörténet, a türk hagyomány máig érvényes üzenetében és időről időre létrehozták ezt az évről évre gyarapodó seregszemlét. Ilyen például Bíró András Zsolt antropológus, aki magyar hagyományőrzők néhány csoportjával 2008-ban szervezte meg az első magyarországi Kurultajt.
A gyűlés valójában egy hatalmas, értékalapú fesztivál: rengeteg tudományos, kulturális és szórakoztató program fűzi össze a belső-ázsiai, közép-ázsiai, kis-ázsiai és európai, türk eredetű népeket. Többek között eljönnek a mongolok, a kazahok, a kirgizek, a törökök és a magyarság keleti oldaláról a székelyek is. Ez a büszkeség fesztiválja. A gerekben (a jurta orosz szó, érdemes a mongol gert használni helyette) rengeteg látnivaló várja a türk világ minden pontjáról ideérkezőket. Nyitott, kíváncsi emberek özönlenek a bugaci pusztára, ahol kirakodóvásár, birkózás, lovasharc, íjászat, szablyavívás, zenei programok (köztük rockkoncertek) és történelmi előadások hívják a kíváncsi embereket. De a választékot felsorolni is nehéz. A küzdőtéren egyszer harci bemutatót láthatunk, máskor solymász programot, vagy éppen különleges csikós bemutatót, megint más alkalommal a szürke gulya terelését figyelhetjük. Megunhatatlanul változatos és élő kultúra mindez, csak az bánt, hogy miért nem jöttem eddig. Színvonalas étkezők, igazi, friss magyar ételek, tényleg mi kell még? Talán tíz fokkal enyhébb idő, de ez az egy dolog nem javítható.
Az Ősök Napja nemcsak háromnapos ünnep, hanem egy magasztos és jókedvű fesztivál is. A rendezvény versenyei arra hívnak, hogy újraélesszük elődeink hagyományait, a résztvevők, köztük számos felvidéki összemérje tudását, ügyességét, erejét. A kihívások mindenki előtt nyitva állnak, aki szívből tiszteli és értékeli a magyar, valamint a rokon népek örökségét. A Kárpát-medence legnagyobb hagyományőrző ünnepsége nagyszabású tradicionális seregszemle, ahol mindenki jól érzi magát.
Ami a sajátjuk.
Megjelent a Magyar7 2025/33. számában.
