A bubifrizura Pozsonyban

A hosszú haj sokáig a nő fejének éke volt és a nőiesség egyik fontos jelképe. Éppen ezért az 1920-as évek nagy újítása volt a bubifrizura, amely mindinkább a magabiztos és független nőt kezdte jelképezni.

Az összes bubifrizura változatból az ún. eton-frizura volt a legrövidebb. Elválasztott, simára fésült, fiúsán rövidre nyírt hajviselet volt. A hajat nem ondolálták, csak parfümmel alaposan bekenték és simára fésülték. Ugyanakkor a tarkón milliméteres rövidségre vágták le hajat, a nyakukat pedig kiborotválták a nők, hogy annál férfiasabbnak tűnjenek.

Éppen ezért az eton-frizurát jellemző, nagyon rövid és lesimított fiús haj nem is örvendett sokáig a népszerűségnek.

A fejre tapadó rövid haj miatt szabadan maradtak a fülek és a nyak, így ez a hajviselet tényleg csak nagyon kevés nőnek illett. A fodrászok ezért némileg módosítottak a fiúsnak ható bubifrizurán, gyengébb és nőiesebb karakter adtak neki.

A bubifrizurának így több változata is kialakult.

A kimondottan fiús eton-frizura mellett léteztek nőiesebb, lágyabb bubifrizura változatok is, amelyek alkalmazkodtak a női toalettekhez. Ezek esetében a frizurát ondolált, dús hullámok jellemezték, amikor a hajfürtöket ízlésesen eligazították a fejen. A hajgöndörítést hajsütővassal végezték, avagy különböző hajgöndörítő szerekkel érték el az ondolált hatást. A modern hajszín akkoriban a barna minden változata volt, ezért nagyon sok szőke nő is barnára festette a haját.

A bubifrizura tehát szépség terén kifogásolható volt, viszont egy nagyon praktikus hajviseletnek számított.

A háború idején a férfiak hadba vonulásával sok nő munkába állt. Ekkor kezdték a hajukat is levágni. A munkásnők körében különösen kedvelték a bubifrizurát, mivel akkoriban már sok asszonynak nem volt ideje órákig a hajával bíbelődni. A rövid frizura sokkal kényelmesebb és praktikusabb volt, mint a hosszú, derékig érő haj. Akkoriban még azonban nem lett belőle divat, inkább csak praktikus kényszerűség volt.

Akkoriban egyesek a bubifrizurát viselő nők erkölcsét is megkérdőjelezték. Azt a nőt, aki rúzst, púder, vagy bubifrizurát viselt, közönségesnek és romlottnak tartották. A cigarettázás és alkoholizálás szintén a bubifrizurás nőkkel lett összekapcsolva, mindkét dolog ellentétben volt a jó erkölcs kívánalmaival.

Miután egy korabeli magyar lapban megjelent egy bubifrizurás nőket becsmérlő írás, nem maradhatott el az érintett nők felháborodása sem: „A tisztességes, becsületes és a magukat mégis púderező, sőt ajkukat rúzsozó leányok nevében vagyok bátor válaszolni.

– írta frappánsan egy hölgyolvasó, aki szerint nem a bubifrizura az erkölcs megrontója. A bubifrizurát megvető, hosszú hajú nők csoportjában is sok esetben házasságtörőket találunk, így az ő erkölcsüket vajon mi rontotta meg?

A „bubifejet” annyira világrengető kérdésnek tartották, hogy még hajművészek nemzetközi konferenciáján is megvitatták a témát.

Az akkori fodrászok közül nagyon sokan voltak olyanok, akik a bubifrizura nagy támogatói voltak. Higiénikus, kényelmes és praktikus viseletnek tartották. Nyilván ebben volt némi érdek is, hisz sokak számára nagy jövedelmet hozott a bubifrizura térhódítása. Egy korabeli lap számol be arról, hogy egy kiváló hajművész bubifrizura nyírásból annyira meggazdagodott, hogy egy drága villát is vásárolhatott magának Budán. A bubifrizura nyírás tehát igazán lukratív üzletnek számított. A hölgyek gyakrabban jártak mosatni, ondoláltatni, és a megnőtt hajvégeket újra formára vágatni.

Nagy volt ugyanakkor a bubi-ellenes fodrászok száma is, akiknek egyáltalán nem tetszettek a „letarolt női koponyák”.

Egyes fodrászok egyenesen megtagadták, hogy ilyen illetlenül rövidre vágják vendégeik haját. A korabeli lapokban még az egyes országok és nemzetek állásfoglalását is közlik a bubifrizurával kapcsolatban.

A bubifrizurával kapcsolatban 1926-ból származik egy igazán humoros történet Pozsonyból, melyről a korabeli sajtóban tudósítanak.

Akkoriban már sokan bíztak abban, hogy a botrányos bubifrizura ideje lejárt, és a nők végre visszatérnek a hosszú hajviselethez. A következő történet azonban határozottan cáfolja ezt, mivel a bubifrizura fényes diadaláról számol be Pozsonyban.

A mama a pizsama-ruhába még bele is egyezett volna, ám a bubifrizuráról hallani sem akart. A jövendőbeli férj és jövendőbeli anyós annyira összevesztek a bubifrizurán, hogy aztán az egész esküvői előkészületeket a „bubifejharc” jellemezte. Egyik sem akart álláspontján változtatni, az esküvő időpontja pedig csak tolódott, a fiatal menyasszony nagy bánatára. Végül a férfi egy furfangos cselhez folyamodott.

Látszólag beleegyezett az esküvőbe, annak ellenére is, hogy menyasszonya nem vágatta le a haját. A Pozsonyban tartott esküvő után aztán az ifjú pár elment a fényképészhez, az édesanya pedig elégedetten engedte el leányát.

A fényképész bejárata előtt azonban a férfi határozottan közölte, hogy újdonsült felesége előbb a fodrászszalonba menjen be. Ott aztán a frakkos vőlegény parancsba adta, hogy ifjú nejének haját vágják le. Amikor a frizura elkészült, a lány fejére visszahelyezték a fátylat és mirtuszkoszorút, majd a fiatalok egy kis késéssel megjelentek a díszlakomán.

A mama semmit sem vett észre, és amikor a fiatal párt elkísérte a pályaudvarra, mivel nászútra indultak, diadalittasan megcsókolta vejét és azt mondta: Lássa, bubifej nélkül is boldogok lesznek!