A beteg mitokondriumokra ható rákellenes szer
Ritka esemény az elmúlt évtizedekben, hogy magyar kutató publikál Nobel-díjas részvételével.
Bár a rákot sokáig kizárólag genetikai betegségnek tartották, a 21. század második évtizedétől egyre több bizonyíték szól amellett, hogy igaza volt a biokémikus és orvos Otto Warburgnak: a rák kialakulásában jelentős szerepet játszik a mitokondriális működési zavar. Az is bizonyos: egyes rákfajták növekedése a diszfunkcionális mitokondriumok működésének helyreállításával gátolható.
A tápanyagok elégetése - vagy ahogy az 1931-es orvosi Nobel-díj kitüntetettje, Otto Warburg elnevezte, a sejtlégzés - biztosítja sejtjeink számára az életben maradáshoz és szaporodáshoz szükséges energiát és alapanyagokat. Warburg azt is megfigyelte, hogyan alakul át a rákos sejtek sejtlégzése, és milyen mechanizmusok révén biztosít alapanyagot a rákos sejt a sejtburjánzáshoz, a rákos sejtek szinte végtelen osztódásához. Ilyen mechanizmus többek között, hogy a rákos sejteknek megnő a tejsavtermelése - ezt nevezzük a rendszerbiológia úttörője nyomán Warburg-hatásnak -, és ezzel a maguk által teremtett savas mikrokörnyezettel biztosítják a rákos sejtek a túléléshez és osztodáshoz szükséges feltételeket maguknak; a tejsavtermeléshez elengedhetetlen az alapanyagként szolgáló cukor felvételének megnövekedése.
Dr. Bencze Gyula és kollégái "Mito-onkológiai szer; a fermentált búzacsírakivonat elnyomja a Warburg-hatást, helyreállítja a mitokondriumok oxidatív aktivitását és gátolja a tumornövekedést" című tanulmányukban azt mutatták ki, hogy a fermentált búzacsírakivonat koncentrátuma éppen erre képes: a szer a mitokondriumok működésének helyreállításával tumorellenes hatással bír, és jelentősen, mellékhatás nélkül növeli a rákbeteg kísérleti állatok túlélését.
A leírt kivonat az első olyan készítmény, ami a sejtlégzés aktiválásával és a Warburg-hatás csökkentésével fejt ki tumornövekedést gátló hatást.
Bencze Gyula és munkatársai hét különféle rákos sejten és melanómás egereken vizsgálták a koncentrált kivonat hatását.
A kutatók a rákos sejtekben és az azokkal beoltott állatok tumoraiban egyaránt megnézték, hogyan befolyásolja a kezelés a sejtek fehérjeszintjét. Mint kiderült, a mitokondriumok normális működéséhez szükséges fehérjék szintjének növekedése mellett a sejtosztódásért felelős fehérjék termelődése lecsökkent. A fehérjeanalízis ugyanazt az eredményt mutatta a különálló rákos sejtekben és a melanómás egerek rákos szöveteiben is, ami azt bizonyítja, hogy a kivonat felszívódik a beteg bélrendszeréből, és a ráksejtek hibás mitokondriumainak működését normalizálva gátolja a ráksejtek szaporodását.
A továbbiakban a rákos sejtek mitokondriális légzésének direkt vizsgálatával a kutatók azt igazolták, hogy a kezelés hatására javul a sejtlégzés: nő a sejtek oxigénfelhasználása és csökken tejsavtermelésük. Az anyagcsere-termékek további vizsgálata - szénizotópot tartalmazó cukor felhasználásával - megerősítette a tejsavtermelődés és ezzel együtt a Warburg-hatás gátlását.
A legtöbbet egy szer képességeiről talán az úgynevezett in vivo hatékonyságvizsgálat mondja el, azaz amikor élő szervezetben vizsgálják a hatásait. A kivonat esetében azt nézték meg, hogy 14 napos kezelés hogyan befolyásolja melanomás egerekben a bőrrák növekedését. Mint kiderült, a szer hatására jelentősen csökkent a tumor mérete: míg a kezeletlen csoportban az átlagos tumortérfogat 4 cm3 volt, a kezelt csoportban a gátolt növekedés eredményeként a tumor ennek a felénél is kisebb méretet ért el. A kezelés az állatok élettartamát is megnövelte: a kezelt egerek átlagosan 43 napot, míg a kezeletlenek mindössze 28 napot éltek (azaz a teljes túlélés a kezelés hatására több mint 50%-kal növekedett). Mindemellett a kezelt állatok teljes vérképe és májsejtjeinek állapota nem romlott, vagyis a kivonat az egészséges sejtek működését és szaporodását nem akadályozta, tumornövekedést gátló hatását toxikus mellékhatások nélkül fejtette ki.
