A befektetési csalások egyre gyakoribbak
A banki szektorban a csalások megelőzésének területe jelentős átalakuláson megy keresztül. Míg korábban elsősorban az adathalász üzenetek és e-mailek domináltak, ma már ezek a csalások az ügyfelek veszteségeinek mindössze 5 százalékát teszik ki. Ezzel szemben meredeken növekszik az olyan csalások aránya, amelyek az ügyfelek manipulálására építenek, különösen a kedvező befektetéseket ígérő konstrukciók. Az idei év eleje óta az ilyen befektetési csalások az ügyfélveszteségek 73 százalékát adják – derül ki a VÚB adataiból.
A bank szerint a csalók egyre inkább célzott pszichológiai manipulációt alkalmaznak, és mesterséges intelligenciát is bevetnek. Az ügyfelek már nem elsősorban azért veszítenek pénzt, mert véletlenül kiadják jelszavaikat vagy hamis linkekre kattintanak, hanem mert pszichológiai nyomás hatására maguk indítják el az utalásokat.
Radomír Adamkovič, a bank csalásmegelőzési koordinátora szerint az elmúlt két évben egyértelmű elmozdulás történt a klasszikus adathalász támadásoktól az olyan csalások felé, amelyek a banki ügyfelek manipulálására és nyomás alá helyezésére épülnek.
Napjainkban különösen két típus okozza a legnagyobb pénzügyi károkat: a befektetési csalások, valamint a hamis rendőrök vagy banki alkalmazottak nevében indított telefonhívások. Ezekben az esetekben az ügyfél ugyan maga indítja el a tranzakciót, de a csalók pontos utasításai alapján.
A csalások forgatókönyve gyakran hasonló. Sokszor közösségi médiában megjelenő, gyors pénzkeresetet ígérő hirdetéssel kezdődik, amelyet néha ismert személyiségekkel készült, mesterséges intelligenciával manipulált videók is hitelesítenek. Az érdeklődő megadja elérhetőségét, majd egy állítólagos befektetési tanácsadó felhívja, és arra próbálja rávenni, hogy „befektessen” – valójában pénzt utaljon a csalók számlájára. Jellemző, hogy a kezdeti összeg gyakran 250 euró, amely évek óta visszatérő mintázat.
Más esetekben a csalók azzal keresik meg az áldozatot, hogy már van náluk befektetett pénze, amely nyereséget termelt, és azt szeretnék kifizetni. Ennek ürügyén ráveszik az ügyfelet egy alkalmazás telepítésére, amely állítólag a kifizetéshez szükséges. Valójában ez egy távoli hozzáférést biztosító program, amely lehetővé teszi, hogy a támadó az áldozat tudta nélkül hajtson végre tranzakciókat.
Új módszerként jelent meg az úgynevezett NFC-alapú visszaélés is, amikor a csaló ráveszi az ügyfelet, hogy a saját bankkártyáját a mobiltelefonjához érintse. Ezzel létrejön egy kapcsolat, amely lehetővé teszi a támadó számára, hogy akár bankautomatán keresztül pénzt vegyen fel a számláról.
Egyre gyakoribbak a hamis rendőrök vagy jegybanki alkalmazottak nevében érkező telefonhívások is. A csalók hitelesnek tűnő adatokat – nevet, azonosítószámot, sőt akár igazolványképet – is megosztanak, majd azt állítják, hogy az ügyfél számlája veszélyben van, vagy valaki hitelt próbál felvenni a nevében. Céljuk, hogy rávegyék az áldozatot: utalja át pénzét egy úgynevezett „biztonságos számlára”, amely valójában a csalókhoz tartozik.
A bank adatai szerint leginkább az 50 és 75 év közötti ügyfelek vannak kitéve az ilyen típusú csalásoknak. Ők aktívan használják az internetet és az okostelefonokat, rendelkeznek megtakarításokkal, és sok esetben hitelképesek is, így különösen vonzó célpontot jelentenek. A veszteségek gyakran több tízezer euróra rúgnak.
A védekezés kulcsa továbbra is a megelőzés. Ha egy bank gyanús tranzakciót észlel, igyekszik felvenni a kapcsolatot az ügyféllel, és rákérdez a körülményekre. A csalók azonban gyakran előre felkészítik áldozataikat arra, mit mondjanak – például hogy számlát fizetnek vagy saját pénzüket utalják külföldre. A szakértők szerint ezért alapvető szabály: ha bárki arra kér, hogy a bank előtt ne mondjunk igazat, szinte biztos, hogy csalásról van szó.
