A 21. század nagy kérdése: hol legyen a karácsonyi asztalon a mobil helye?
Tempora mutantur... Változnak az idők és velük együtt változunk mi is, mondta egy ókori császár, és a változásokról tett kijelentése mindmáig változatlanul megállja a helyét.
A karácsony előtti időszak napjaink nagy kérdése lehet: az ünnepi vacsoránál hol legyen a mobiltelefon helye? Sokan, főleg az egészséges étrend pártolói azt mondhatnák, hogy a sütemények számára fenntartott kisvillának kell a helyét átadnia, így az okostelefon a tányér felső része fölött kell, hogy helyet kapjon.
A praktikusabbak valószínűleg a tányér melletti jobb vagy bal oldal valamelyikére esküsznek, hiszen így legalább az egyik szomszéd nem kell, hogy lássa, hogy éppen kivel és miről folyik a cset.
Ám ezek nyilván csak feltételezések. Hozzáértő választ kértünk olyan emberektől, akik ilyen vagy olyan érintettségük alapján a telefonelhelyezés szakértőinek vagy legalábbis véleményvezéreinek számítanak. Kérjük, kedves olvasóinkat, hogy ezzel kapcsolatos véleményeiket osszák majd meg velünk, illetve többi olvasónkkal, a témában ma7.sk facebook profilján nyitott fórumunkban.
Először a protokoll, a társasági viselkedéskultúra magyarországi nagyasszonyát, Görög Ibolyát kérdeztük, aki tizenkét éven keresztül volt a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd főosztályvezetője.
– adott választ a kérdésünkre a szakember.
A protokollszakértő után Richard Sulíkot, a Szabadság és Szolidaritás párt elnökét kerestük meg, aki elsőként vezette be a szlovákiai politikába a terített asztalnál való mobilozást, amikor friss parlamenti elnökként vendégül látta Svájc, Németország és Ausztria nagyköveteit, majd pénztárcáját az asztalra helyezve, ügyeinek intézésébe kezdett.
A pártelnök kérdésünkre adott válaszában nem határozta meg a mobil helyét, és megadta ennek praktikussági okát is:
Olvasóink utólagos egyetértésében bízva fontosnak tartottuk, hogy a szlovákiai magyarság egyik univerzális véleményvezérét, a könyvkultúra és sok egyéb társadalmi szerepvállalás támogatóját és kezdeményezőjét, Győry „Süne” Attilát is megkérdezzük, mobilhelyezési problémában milyen álláspontot képvisel. Süne üzenete a következő:
A főképpen elutasító vélemények után kíváncsiak voltunk a híres múltkutató és író, Erich von Däniken véleményére is. Ő, aki párhuzamot látott a templomtornyok és a rakétakilővö állomások formája között; aki idegen civilizációkkal való találkozásként látja a Biblia egyes részeit, vajon tud-e valamilyen a múlt ködébe ágyazott választ találni erre a kérdésre.
Ilyen értelemben küldtük el kérdésünket a paleoasztronautika 84 éves világhírű terjesztőjének. Valószínűleg az előrehaladott kora vagy a karácsonyi ünnepek miatt, választ tőle azonban nem kaptunk. Pontosabban, klasszikus értelemben vett válasz nem érkezett. Történt azonban valami.
Tegnapi lapszámunkat záró kollégánk, amikor utolsóként elhagyta a szerkesztőséget, azt vette észre, hogy a főbejáratunk előtti utcán a szél egy papírlapot sodor. Vérbeli újságíróként lehajolt érte, s meglepve látta, hogy szerkesztőségünknek címzett levél van a kezében.
A levelet egy – állítólagos – Däniken Terike írta, aki elmondása szerint a svájci kutató leszármazottja, és alkalmi munkatársa is és hogy képességeit bizonyítsa, ezen a telekinetikus módon juttatja el a valós igazság leírását szerkesztőségünknek. Däniken Terike pár soros, eredetileg svájci nyelven írt válaszát teljes egészében közöljük:
„Üdvözlöm a szlovákiai magyar olvasókat! Nagy örömömre szolgál, hogy eljött a nap, amikor a mobiltelefon a köznapok részévé vált. Arra kell törekednünk, hogy ............. (itt a szöveg nehezen olvasható) és akkor, ha kitartóak vagyunk, a mi gyermekeink már megtudhatják az igazságot. A „Jézus mindenkit meghív asztalához“ egy konferenciabeszélgetést jelent. Tegyetek e szerint, és meglátjátok, a nagy hálózat összeáll és mi nem, de gyermekeink már megtudják az igazságot. A mobilt a tányértól balra tegyétek, mert ott van a szívetek.“
A szöveg, 24 órán belül fölszívódott, és amikor a papírt ellenőrzésre át akartuk adni az Ukrán Egyetem mellett működő, akkreditált okmányhitelesítő-intézetnek, már csak kriksz-krakszokat láttunk, és néhány olajfoltot.
Kiadónk vezetői úgy döntöttek, hogy nem veszik hiteles állításnak az állítólagos Däniken Terike sorait (például nagy felbontású fényképet sem csatolt önmagáról) az általa írt szöveg meghökkentősége és újszerű megközelítése miatt viszont közlésre érdemesnek ítélték.
