A 2020. évi kémiai Nobel-díj és kitüntetettjei
A modern génszerkesztés két úttörője, az 51 éves francia Emmanuelle Charpentier mikrobiológus és az 56 éves amerikai Jennifer Doudna biokémikus kapja az idei kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerdai stockholmi bejelentése szerint.
A kémiai Nobel-díjat 1901 óta most 112. alkalommal ítélték oda, nyolc alkalommal (1916, 1917, 1919, 1924, 1933, 1940, 1941 és 1942) nem osztották ki. A kitüntetést 186 tudósnak ítélték oda, de a díjazottak száma csak 185, mert az angol Frederick Sanger - eddig egyedüliként - kétszer (1958, 1980) is megkapta. Az elismerésben 63 alkalommal részesült egy, 24 alkalommal kettő és 25 alkalommal három tudós.
A kémiai Nobel-díjat legfiatalabban 1935-ben az akkor 35 éves francia Frédéric Joliot-Curie, legidősebben, 97 évesen pedig 2019-ben az amerikai John Goodenough nyerte el, aki a Nobel-díj történetének korrekordere is egyben.
Az 1954-ben kitüntetett amerikai Linus Paulingot 1962-ben a Nobel-békedíjjal is elismerték, ő az egyetlen Nobel-díjas, aki mindkét kitüntetését egyedül kapta.
A neki megítélt kémiai Nobel-díjat két tudós nem vehette át: Adolf Hitler parancsára 1938-ban Richard Kuhn, majd 1939-ben Adolf Butenandt kényszerült a kitüntetés visszautasítására. A két német tudós a második világháború után csak a díjjal járó érmet és diplomát vehette át, a pénzösszeget viszont - az alapító Alfred Nobel rendelkezései miatt - már nem kapták meg.
Magyar származású tudósok közül eddig öten kaptak kémiai Nobel-díjat. Az 1925. évit a Németországban élt Zsigmondy Richárd vehette át "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek". Az 1943. évit a Dániában és Svédországban élt Hevesy György kapta "a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért". 1986-ban a Kanadában élő Polányi János megosztva kapta a díjat "a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért". 1994-ben az Egyesült Államokban élő Oláh Györgynek "a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért" ítélték oda, míg 2004-ben az Izraelben élő Avram Hershko (Herskó Ferenc) "az ubikvitin-közvetítette fehérjebontás felfedezéséért" megosztva kapta meg a kémiai Nobel-díjat.
A molekuláris olló felfedezése és a Nobel-díj odaítélése között kevesebb mint tíz év telt el, ez szakértők szerint rövid időnek számít a világ legrangosabb tudományos elismerése esetében. Az eljárásban rejlő hatalmas lehetőségek - Doudna egyik start-up cége például már a koronavírus elleni küzdelemben való alkalmazhatóságán dolgozik - azonban egyesek szerint aggodalomra adnak okot, attól tartanak, hogy rossz célokra, például "dizájner bébik" létrehozására használhatják. "Nagy gonddal kell kezelni" - mondta Claes Gustafsson, a kémiai Nobel-bizottság elnöke, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a CRISPR/Cas9 egyértelműen nagy lehetőségeket kínál az emberiség számára.
Gustaffson nem válaszolt arra a kérdésre, hogy a bizottság más kutatókat is számításba vett-e a génszerkesztés szűkebb területéről. Az eljárás ugyanis évek óta húzódó szabadalmi vita tárgyát képezi a Charpentier és Doudna, illetve a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) és a Harvard Egyetem Feng Zhang vezette közös kutatócsoportja között.
