2026. április 26., 15:41

75 éve halt meg Arnold Sommerfeld német fizikus

Arnold Sommerfeld (1868–1951) a huszadik századi fizika egyik jeles képviselője volt, aki a kvantumfizika fejlődésében fontos szerepet játszott. Számos tanítványa Nobel-díjat kapott és bár őt is 84 alkalommal (!) jelölték erre a rangos kitüntetésre, végül nem kapta meg.

Arnold Sommerfeld és atommodellje

Fotó: Wikipédia/ma7

Königsbergben (ma: Kalinyingrád) született 1868. december 5-én, édesapja egy természettudományok iránt érdeklődő orvos volt.

Sommerfeld szülővárosában végezte a gimnáziumot és az egyetemet is. A matematikát történetesen a kor talán legjelesebb matematikusánál, David Hilbertnél (1862–1943) tanulta.

1893-ban a göttingeni egyetem ásványtani intézetének asszisztenseként kezdte egyetemi oktatói pályafutását, de igazából a matematika és matematikai fizika érdekelte. 1895-ben Felix Klein (1849–1925) ugyancsak kiemelkedő matematikus asszisztense lett és az ő vezetésével írta meg habilitációs értekezését A diffrakció matematikai elmélete címmel.

Ezt követően több egyetemen is oktatott, végül 1906-ban a müncheni egyetem professzorává nevezték ki és itt tanított egészen 1940-ig.

Sommerfeldet Max Planckkal (1857–1947), Albert Einsteinnel (1879–1955) és Niels Bohrral (1885–1962) együtt úgy tartják számon, mint akik megteremtették a modern elméleti fizikát. Sommerfeld hozzájárulása kevésbé az új forradalmi fizikai elméletek megfogalmazásában, mint inkább a fejlett matematikai módszerek fizikai és technikai problémákra való alkalmazásában rejlett.

Fontos hozzájárulása volt a Bohr-féle atommodell kiterjesztése, amely lehetővé tette a hidrogén spektrumvonalai finomszerkezetének a magyarázatát (Bohr-Sommerfeld atommodell). Bevezette a finomszerkezeti állandót, kidolgozta a röntgensugarak elméletét és Felix Kleinnel együtt megalkotta a giroszkóp átfogó elméletét.

Sommerfeld az elsők egyike volt, aki elfogadta Einstein speciális relativitáselméletét. Műszaki problémákkal is foglalkozott: megfogalmazta a Sommerfeld-számot, amely hidrodinamikai csapágyakra nehezedő terhelés mértékét adja meg.

Tanítványai olykor nem éppen hízelgően vélekedtek róla. Werner Heisenberg (1901–1976) megjegyezte:

Régi stílusú titkos tanácsos volt, nagyon határozott nézetekkel az erkölcsről, a politikáról, a viselkedésről és egyebekről.”

Teller Ede (1908–2003) a következő történetet mesélte:

Egy fiatal amerikai (később Nobel-díjas) fizikus, John Hasbrouck Van Vleck (1899–1980) a müncheni fizikai intézetben tanult. Egy nap Van Vleck a könyvtárban ült, amikor Sommerfeld belépett a terembe. Van Vleck felállt a helyéről és udvariasan köszöntötte: »Jó reggelt, Mr. Sommerfeld!« A professzor csak egy morgással viszonozta az üdvözlést. Másnap a jelenet megismétlődött: Van Vleck felugrott, és azt mondta: »Jó reggelt doktor úr!« Sommerfeld elmosolyodott, de nem válaszolt. A harmadik nap a két férfi ismét találkozott és a fiatal amerikai köszöntésére Jó reggelt-tel válaszolt. Végül a negyedik napon, amikor Sommerfeld belépett a könyvtárba Van Vleck »Jó reggelt titkos tanácsos úr!«-ral köszöntötte, a professzor kissé megdöbbent, majd megjegyezte: »De a némettudása napról napra jobb!«”

Sommerfeld szakkönyvek szerzőjeként is hatással volt a tudományra. Atombau und Spektrallinien (Atomszerkezet és spektrális vonalak) című könyve, amely először 1919-ben jelent meg , a következő években folyamatosan bővülő kiadásokban látott napvilágot, tükrözve az atomfizika gyors fejlődését ebben az időszakban. Hosszú ideig ez volt az egyik legfontosabb kiadvány, amely az egyre jobban kibontakozó kvantummechanika elméleti ismereteit hozzáférhetővé tette a kísérletezők számára, és kiemelkedő szerepet játszott a diákok oktatásában is.

Arnold Sommerfeld azok közé a német tudósok közé tartozott, akik nem rokonszenveztek a nácizmussal, emiatt sokszor kellemetlenségek érték.

83 éves korában, 1951. április 26-án közlekedési balesetben vesztette életét.

Megosztás

Címkék