290 éve halt meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem
Kétszázkilencven éve, 1735. április 8-án halt meg rodostói száműzetésében II. Rákóczi Ferenc, Erdély és Magyarország fejedelme, a Rákóczi-szabadságharc vezetője.
A Zemplén vármegyei Borsi várában (ma: Borsa, Szlovákia) született 1676. március 27-én, apja I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem, anyja Zrínyi Ilona volt. Hétévesen ott volt mostohaapjával, Thököly Imrével Bécs sikertelen török ostrománál, majd három évig élt anyjával az ostromlott munkácsi várban. A vár feladása után elszakították anyjától, gyámja Kollonich Lipót esztergomi érsek, az erőszakos ellenreformáció vezéralakja lett. Rákóczit jezsuiták nevelték Habsburg-hű szellemben, a prágai egyetemen tanult, közben magyarul csaknem elfelejtett, hazája sorsa egyre kevésbé érdekelte.
Rákóczi 1703. június 16-án a Vereckei-hágón át lépett ismét magyar földre, s a Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért) feliratú zászló alatt gyülekező népfelkelők élére állt. A paraszthadak kezdeti győzelmei, a Tiszántúl elfoglalása után, 1703 végére a kezdetben maroknyi sereg rohamosan gyarapodott, a nemesség nagy része is hűséget esküdött neki. Miután az ország nagy része kezükre került, Rákóczit 1704. július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé választotta. A szécsényi országgyűlés 1705. szeptember 17-én a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé tette, de királlyá választását Rákóczi elutasította, s 1707. június 18-án az ónodi országgyűlés megfosztotta a tróntól a Habsburgokat.
A kitűnő szervező Rákóczi központosított államot akart létrehozni, és merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, de államhatalmat kiépíteni nem tudott, a katonáskodó jobbágyok felszabadítása miatt szembekerült a nemességgel. Külpolitikájában igyekezett szövetségeseket találni, így kereste XIV. Lajos francia király és I. Péter orosz cár és több más, a Habsburgokkal szemben álló hatalom segítségét, 1704-ben és 1706-ban a bécsi udvarral is sikertelen béketárgyalásokat folytatott.
Rákóczi erre nem volt hajlandó, inkább a száműzetést választotta, itthon 1715-ben fej- és jószágvesztésre ítélték. Előbb Franciaországban próbált a magyar ügy érdekében cselekedni, de kudarcot vallott, s a Párizs közeli grosbois-i (ma Yerres kisváros része) kamalduli kolostorba vonult vissza, ekkor írta Vallomásait. III. Ahmed oszmán szultán hívására 1717-ben Törökországba utazott, 1720-tól 1735. április 8-án, nagypénteken bekövetkezett haláláig a Márvány-tenger partján, Rodostóban (ma Tekirdag) élt, diplomáciai tervekkel, asztalosmunkával és írással foglalkozott, utolsó éveiről kamarása, Mikes Kelemen számolt be leveleiben. Halála után - kívánságának megfelelően - az isztambuli Szent Benedek-kápolnában édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el, szívét és kéziratait a franciaországi Grosbois-ba küldték.
Hamvait csak 1906-ban hozták haza ünnepélyes külsőségek között, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában temették el. Akkor a rodostói Rákóczi-ház még ép belső díszítéseit Kassára költöztették, a fellelhető tárgyi emlékeket pedig módszeresen összegyűjtötték.
A nép ajkán legendássá vált fejedelem halálának 200. évfordulójára készült, restaurált lovas szobra a budapesti Kossuth téren áll az Országház előtt; a Szépművészeti Múzeumban őrzött, Mányoki Ádám által készített híres arcképe díszíti az ötszáz forintos bankjegyet.
Rodostóban (Tekirdagban) az ebédlőpalotájának tartott épületben működik a mára teljes körűen felújított Rákóczi Múzeum. Kassán 1991-ben nyitották meg a rodostói ház másolatát, ahol a megtekinthető gyűjtemény alapját a fejedelem ebédlőpalotájának eredeti díszítőelemei alkotják, ezek némelyikét ő maga készítette, szobra 2006 óta az épület előtt áll.
Az Országgyűlés 2015-ben március 27-ét, a fejedelem születésnapját Rákóczi-emléknappá nyilvánította, 2019 pedig fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából emlékév volt. 2021-ben szülőhelyén, a felvidéki Borsiban átadták a felújított Rákóczi-várkastélyt.
