2022: Érezzük újra a szabadság ízét!
Ismert felvidéki személyiségeket kérdeztünk arról, milyen pozitív dolog történt az életükben 2021-ben, és mit várnak a jövő évtől.
A legpozitívabb, hogy sikerült egészségben átvészelni ezt az évet, eddig - amikor ezeket a sorokat írom - családunk mind a hét tagját elkerülte (még) a járvány. Három nagylányunk egyre szebb és műveltebb, fiunk megkezdte az óvodát, kis Veronikánk pedig megtette első lépéseit - ezek az élet hétköznapi örömeinek tűnnek, de egy szülő számára nincs szebb annál, amikor látja gyermekeit kiteljesedni.
Kollégáimmal öt éve alapítottuk a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumot, és öröm volt látni, hogy a viszontagságos covid-év ellenére is sok értelmes és tettrekész diák jelentkezett hozzánk,
közben pedig új szobákkal is bővíthettük tehetséggondozó intézményünket.
Végezetül a politika: sikerült elérni azt, amiért 2019-ben életre hívtuk az Összefogás mozgalmat: létrejött a magyar egységpárt.
Feladatunk van bőven: vissza kell adnunk a felvidéki magyarok önbecsülését és reményét, a hitet, hogy képesek vagyunk megoldásokat kínálni a közösségünket érő kihívásokra,
és a múltba zárni a tíz éven át tartó megosztottságot.
Mózes Szabolcs, a Szövetség alelnöke
Számomra az év legnagyobb öröme, hogy családtagjaim, szeretteim, barátaim, ismerőseim közül senkit nem veszítettem el, mindenki jól van, készülődhet a karácsonyra. Ez a legnagyobb áldás. Naponta hálát adok az Úrnak ezért. Annak is örülök, hogy vállakozóként az Aranka panzióm bevételén nem tapasztaltam jelentős kiesést.
Az idén, főleg nyáron, sokkal több hazai vendégem volt, mint általában. Boldogság, hogy megmutathattam nekik a Bodrogköz varázsát.
Jó érzés szívemnek, ha arra az őszi szombati napra gondolok, amikor első ízben sikerült megvalósítani régi álmom, a Kincskeresőket, egy újabb közösségteremtő, egész napos rendezvényt kicsiknek, nagyoknak. Az év első felében - a tavalyi nyertes Baross Gábor pályázatomnak köszönhetően - sikerült egy kis elemes, téliesített faházzal bővíteni a panziót. A jövő év tervei között szerepel, hogy ezt élettel töltsem meg. Szeretném bővíteni a vállalkozásom, illetve kisebb-nagyobb átalakítások, fejlesztések várnak rám. Folyamatosan azon dolgozom, hogy még színvonalasabb, egyedibb, érdekesebb szolgáltatásokat tudjak nyújtani vendégeimnek.
Kondás Aranka, bodrogközi vállalkozó
A 2021-es év mindenki számára nagyon igényes időszak volt. Az én évem is ennek jegyében telt. Még tavaly év végén az egész családom nagyobb problémák nélkül átvészelte a koronavírus-fertőzést, ezért ennek az őrületnek az egészségügyi része már minket nem érintett, ami nagy belső nyugalmat adott a munkámban és a közéleti tevékenységemben is.
Az óesztendő legnagyobb pozitívumának tartom, hogy az egészségügyben zajló nagyon nehéz és zavaros folyamatok ellenére meg tudtam tartani az általam vezetett gyógyító csapat működőképes állapotát,
ezzel biztosítva 130-140 ezer ember biztonságos sebészeti ellátását. Ehhez kapcsolódik a jelenlegi kormány által elindított őrült és destruktív „egészségügyi reform’’ semlegesítése a gömöri régióban, ahol a rimaszombati kórház leminősítése és tönkretétele volt a tét.
Meg kell említenem azt az óriási közösségi összefogást, aminek kapcsán majd 40 ezer aláírást gyűjtöttünk össze a kórház megmentéséért.
A harmadik nagy eredményt a megyén sikerült elérni, ahol az igazságos elosztás nak köszönhetően a magyarlakta déli járásokba soha nem látott mennyiségű pénzt sikerült elhozni a költségvetésből.
A jövő évben azt kívánom, hogy az egyesülő és erősödő közösségünk sikeresen tudjon helytállni ebben a radikális változásokon átmenő bonyolult világban, utat nyitva ősi értékeinknek mint a szeretet, tisztesség, becsület, család és az élet tisztelete.
Juhász Péter, a rimaszombati kórház sebész főorvosa
Nagyon sok pozitív dolgot tudok mondani ebből az évből is. Ebben az évben megfestettem közel 300 m2 kültéri és beltéri falat, azzal a nevelői szándékkal, hogy
a periférikus látószögünkben ott legyen minden nap a művészet egy formája.
Részt vettem szakmai szimpóziumokon Gyergyószárhelyen, Franciaországban, Mexikóban, a somorjai Dunarton. Köszönöm Dolán Györgynek, hogy annak idején bedobott ebbe a körforgásba.
Elkészítettem továbbá közel 100 portrét csallóközi sárral festve. Ez egy olyan anyag, ami mindig adott lesz. Pozitívnak vélem, hogy Dunaszerdahelynek van művészeteket támogató mecénása, Péntek István és családja.
Ebben az évben kiállítottuk gyűjteményük egy részét, a tíz éves szorgalom eredményét, ami megtekinthető volt a Kortárs Magyar Galériában és a Csallóközi Múzeumban.
Legpozitívabb tény pedig az, hogy mindig kisüt, kisütött és ki fog sütni a nap!
Naivan azt várom, hogy nem épül már feleslegesen több ház, nem terjeszkednek ízléstelenül a falvak, és ezzel csökken a pazarlás. Az öreg házakban látom a fantáziát azért is, mert az újrahasznosítás megtiszteli a környezetet. Remélem azt is, hogy újra érezzük a szabadság ízét, amihez hozzá vagyunk szokva, és amit újra megtapasztalhattam Mexikóvárosban. Bármennyire is ural mindent a Covid, ott mindenki fegyelmezetten kezeli a járványt. Nem téma, hanem tény, és megtanultak együttélni vele.
Sok minden mást is kívánok a 2022-es évre, de egyszóval a harmónia jellemzi reményeimet.
M. Kiss Márti, festőművész
