1861 – Madách Imre sikeres éve
„…írtam egy költeményt, mellyben az Isten, az ördög, Ádám, Luther, Danton, Aphrodité, boszorkányok, s tudj´isten mi minden játszik … kezdődik a teremtéssel, játszik az égben, az egész földön, az űrben…” – így számolt be Madách Imre 160 éve, 1861. november 2-án kelt levelében barátjának Nagy Ivánnak új művéről.
Madách Imre életét betegség, családi gondok, politikai zaklatás keserítette. Az 1861-es évben azonban egészségi állapota viszonylag jó volt, közéleti és irodalmi tevékenységét pedig sikerek övezték. Tizenkét évvel a világosi fegyverletétel és az aradi kivégzések után új szelek fújtak Bécs és Pest felől. Alsósztregován Madách Imre is felfigyelt a változásokra, és nem kívánta magát kivonni a közügyekből. 1861. január 7-én részt vett Nógrád Megye Bizottmányának első ülésén, tagságot vállalt a megyei választmányban és különböző testületekben.
A közelgő választások és országgyűlés előtt kiadta Politikai hitvallomás c. röpiratát, melyben kifejtette, hogyan értelmezi a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát.
Szabadság alatt a magyar alkotmány sértetlenségét, az ország integritását, az idegen befolyás elutasítását, független megyei önkormányzatot és a sajtószabadságot értette.
Az egyenlőség számára a törvény előtti egyenlőséget, a vallások egyenjogúságát és a feudális terhek megszüntetését jelentette. Testvériség alatt értette „a különböző ajkú népfajoknak nyelvi igényeik méltányos tekintetbe vétele mellett mindnyájuk testvéries összeolvadását a magyar állampolgári jogok s kötelességekben.” Március 20-án Madách Imrét megválasztották a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselőjének. Április 4-én ott volt az országgyűlés megnyitóján. 28-án mondott beszédét harminchétszer szakította meg a tetszésnyilvánítás. Édesanyjának így írt erről levelében: „Tegnap beszéltem tökéletes sikerrel (…), minden nevezetesebb követ felkelt helyéről, hozzám jött kezet szorítani, gratulálni.”
Júniusban beválasztották a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó országgyűlési bizottságba. Augusztusban megírta a nemzetiségek ügyében elmondandó beszédét a nemzet fogalmáról, a magyarság hivatásáról, nemzetiségi politikájáról, a többnyelvű országokról.
Állást foglalt Magyarország szövetségi állammá alakítása és Ausztriába való beolvasztása ellen.
Az országgyűlés augusztus 22-i berekesztése miatt beszédét már nem mondhatta el, szövege utóbb megjelent a Magyarország című lapban.
A politikus Madách pályafutása véget ért, feltündökölt viszont a magyar irodalom egén az eddig rejtőzködő, szépíró Madách.
Az 1860 tavaszán befejezett drámai költeményt, Az ember tragédiáját csak a szűkebb baráti kör ismerte, 1861 júliusában a szerző eljuttatta művét a kor legnagyobb szaktekintélyének, Arany Jánosnak. A költő először Tompa Mihálynak számolt be arról, hogy felfedezett egy igazi talentumot: „AZ EMBER TRAGOEDIÁJA Faust-féle drámai compositio, de teljesen maga lábán jár. Hatalmas gondolatokkal teljes. Első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat./…/ A mű igen figyelemre méltó, írója egy fiatal képviselő.”
Madách Imrének szeptemberben írta meg véleményét Arany János:
Csak itt-ott a verselésben, meg a nyelvben találok némi nehézkességet /…/ de így is a mint van egy kevés külsimítással irodalmunk legjelesb termékei közt foglalhat az helyt. /…/ Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért melyet nekem műve által okozott.” Október 31-én a Kisfaludy Társaságban Arany János felolvasta a Tragédia első négy színét, és nagy sikert aratott vele, amiről levélben számolt be a szerzőnek – immár barátjának: „Ha láttad volna egy Eötvös, Csenger, stb. hogyan kiáltott fel csupán a locális szépségeknél is – ez gyönyörű, igen szép! Győztünk barátom, eddig győztünk, és fogunk ezután is.” Az év végéig a sajtóban szárnyra kapott a hír, hogy hamarosan egy remekmű – Az ember tragédiája – jelenik meg. A szerző nevét ekkor még nem közölték.
1861 sikereihez hozzá tartozik az is, hogy ebben az évben fejezte be Madách a Csák végnapjai című művének átdolgozását, továbbá, hogy a Tudományos Akadémia drámapályázatára beküldte a Mózes kéziratát.
Ember küzdj, és bízva bízzál - hangzott el a szállóigévé nemesült mondat először a Nemzeti Szinházban 1883. szeptember 21-én. 60 éves lett volna Madách Imre, ha megéri főműve, Az ember tragédiája ősbemutatóját.
Megjelent a Magyar7 2021/42. számában.
