160 éves a Vöröskereszt, egy csata poklában született
Az elmúlt évi olaszországi utunk során felkerestük a solferinói csatateret. Végigjártuk az egykori véres ütközet helyszínét, majd megpihentünk egy szobornál. Az emlékmű a svájci Jean-Henri Dunant-t ábrázolta, akinek nevéhez a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítása fűződik.
Nem került be piros betűkkel a Habsburgok krónikájába az 1859-es esztendő újév napja. III. Napóleon császár az osztrák követ fogadásakor célzott arra, hogy a két birodalom korábbi felhőtlen viszonyában repedések keletkeztek. Ez a mondat lefordítva háborút jelentett, amire nem is kellett sokáig várni. Az osztrákoknak, a Szárd Királyságnak küldött – rosszul kigondolt ultimátuma nyomán – kitört a háború, s a szárdokkal szövetséges francia császár május 3-án hadat is üzent Ausztriának.
Az osztrákok ettől kezdve mindent egy lapra tettek fel, a sereg vezetését maga a császár, I. Ferenc József vette át, aki június 24-én Solferinónál megkísértette a hadi szerencsét, de ismét vesztett. A történteket idézve két magyar tábornokot említhetek. A háború kezdetekor Gyulai Ferenc táborszernagyot nevezték ki a Lombard-Velencei Királyság katonai kormányzójává, de később őt tették felelőssé a magentai vereségért. Ennek következményeként vette át a parancsnokságot a császár. A főtiszt megítélése nem egyértelmű, számos alkalommal jelezte, hogy feladatát csak nagyobb hadsereggel képes teljesíteni, de kérése süket fülekre talált, magyarul, cserbenhagyták.
A sors iróniája, hogy a közeli Pastrengóban egy luxusszálló viseli a nevét, amelynek tulajdonosa a létesítményt az egykori, sokat látott erőd mellett nyitotta meg.
2022-ben a Garda-tótól délre vitt az utunk, mikor megláttuk a Solferino feliratú útjelző táblát. Nem haboztunk, egy kis kitérőre szántuk el magunkat. Az emlékező körutat a San Martino toronynál kezdtük. Az emlékművet 1893-ban, Viktor Emánuel király tiszteletére, valamint az olasz hősök emlékére emelték, akik 1848 és 1870 között hazájuk szabadságáért küzdöttek. A gondozott területen álló, belsejében bronzszobrokkal és freskókkal díszített mementó az olasz hazafias érzések megtestesítője, s egyben az itt harcoló szárd csapatok bátorságát is szimbolizálja.
Két szent hely is őrzi az elesettek emlékét. A XVI. században épült Szent Péter-templomhoz egy kis emelkedő vezet. A falak rejtik – nemzetiségre való tekintet nélkül – a Solferinónál elesett 7000 katona csontját, 1413 elhunyt koponyáját.
A másik, San Martino, amelynek osszáriumában a magyar vonatkozások is fontosak. A templomban 1274 koponyát és 2619 katona csontját gyűjtötték össze, a bekeretezett veszteséglistákon nevek százai sorakoznak; a szomorú katalógus szerint az áldozatok jelentős része magyar volt. Egy magyar–olasz nyelvű emléktábla az 1859-es szabadságharcban elesett magyar katonáknak állít emléket, a márványlapot magyar koszorú díszíti.
A kertben egy kőbe vésett felirat Vécsey Antal kapitány mementója. A katonatisztre – még az ütközet előtt – egy háztömbből nyitottak tüzet, 19 golyó végzett a huszárfőhadnaggyal.
Testvére, Vécsey József őrnagy ekkor Velence védelmében harcolt. Nem voltunk egyedül az emlékezésben: ottlétünk alatt egy osztrák kerékpáros csoport érkezett, a sportolók is lerótták kegyeletüket a helyszínen.
Az elesettek számát csak becsülni lehet. A 250-300 ezer harcoló katona tizede, mintegy 20-40 ezer ember halt meg a csatatéren. Ennek oka talán abban rejlik, hogy a poroszok szerint a franciák veszteségeiket ugyancsak kozmetikázták. Nincs új a nap alatt, erről már a svájci Henry Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítójának szobránál elmélkedek.
Az alapító a háború idején turistaként tartózkodott a vidéken, a csata színhelyére 25-én érkezett. A borzalmakat a francia főhadiszálláson vetette papírra az „Egy szemtanú a solferinói csatáról” című cikkében; hosszasan ecseteli a pokol látott bugyrait: „Az ágyúgolyók és a kartácsok egész sorokat kaszáltak le, és a szerencsétlenek körülöttem szenvednek a trópusi hőségben. Sokat meg lehetne menteni közülük, de estére reménytelenül elvesznek. A legnagyobb jóakarattal sem lehet rajtuk segíteni. Ami a legfájdalmasabb, az a szörnyű jajkiáltásokat Montechiarótól Castiglionéig egykedvűen hallgató lakosság részvétlensége.”
Dunant nem tudott szabadulni az átélt borzalmak hatásától, miután hazatért, megírta Solferino emléke című könyvét. Az írásban teszi fel a ma sokszor idézett, a solferinói emlékműve mellett is citált költői kérdést:
Minden bizonnyal a megajándékozottaknak is volt némi lelkiismeret-furdalása, így az írás fogadtatása pozitív volt. Ezt követően hosszadalmas egyeztetések után 1863-ban megalakult a Vöröskereszt, akkori nevén a Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság. Fontos kitétele volt a szervezetnek a semlegessége, ami egyben a sérthetetlenségét is garantálta. Ennek jeleként a szervezet jól megjegyezhető jelképét, a vörös keresztet (a svájci zászló inverzét) még ebben az évben, nemzetközi konferencián fogadták el.
A Magyar Vöröskereszt a kiegyezés után alakult meg, előzményei azonban korábbra nyúlnak vissza. Középiskolai tanulmányaimat a fővárosi Kossuth Zsuzsa Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában végeztem. A tanintézmény stílusosan a Markó utcában, a mentőszolgálat központjával szemben helyezkedett el. Névadója Kossuth Lajos legfiatalabb húga volt, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban a tábori kórházak főápolónőjeként dolgozott éjt nappallá téve.
fiatalon, tüdőbajban. Életrajzírói kiemelik, hogy a nemzetközi közvélemény Florence Nightingale-t tartja – a krími háborúban tanúsított helytállásának és szervező tevékenységének köszönhetően – a női tábori ápolók úttörőjének. Kossuth Zsuzsanna nevét kevesebben ismerik, pedig személye, munkássága megelőzte korát, mindenkinek példát adhat.
A Magyar Vöröskereszttel még a Magyar Televízióban – az ott végzett karitatív munkám során – építettem ki hasznos kapcsolatot, amit e cikk írásakor felelevenítettem. Az évfordulót a szomorú aktualitásokkal hozta kapcsolatba Kardos István, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója:
A debreceni repülőtérre érkeztek-érkeznek a szállítmányok, amiket más járműveken szállítanak a nemzetközi fegyveres konfliktus sújtotta országba. Külön kitérnék a családi kapcsolatok helyreállítására, ami szintén a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának kiemelt feladata. Fontos szerepe van a szétszakadt családok tagjainak felkutatásában. Talán kevesen tudják, hogy e keresés 192 országra terjed ki a szerződések alapján.”
A 160 éves Vöröskeresztnek, fennállása alatt, sajnos nagyon sok feladat jutott, de mindig és mindenütt próbált helytállni. Az évfordulóval kapcsolatban emlékezzünk a névtelen munkatársak ezreire, akik a legnehezebb időkben is híven végezték és végzik dolgukat. Emlékezzünk rájuk, amikor egy „mindennapi” háborús tudósítást hallgatunk a rádióban. A hír számunkra lehet, hogy megszokott, fásultan fogadjuk, de másnak egy újabb feladat kezdetét jelenti.
