110 éve született született Ingrid Bergman
Száztíz éve, 1915. augusztus 29-én született Stockholmban Ingrid Bergman háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő, akit olyan legendás rendezők instruáltak a kamera mögül, mint Kertész Mihály, George Cukor, Alfred Hitchcock, Roberto Rossellini, Jean Renoir vagy Ingmar Bergman, s olyan filmklasszikusokban szerepelt, mint a Casablanca, a Gázláng vagy az Őszi szonáta. Ő volt az első svéd színésznő, aki elnyerte a Golden-Globe- és az Emmy-díjat.
Kétévesen vesztette el édesanyját, tíz évvel később édesapja is meghalt. A színiiskola elvégzése után, húszévesen játszotta el az Intermezzo című svéd filmben a fiatal zongoratanárnőt, aki egy ünnepelt, házasságban élő hegedűművésszel kerül meghitt kapcsolatba. Alakítása felkeltette a legendás amerikai producer, David O. Selznick figyelmét, aki rábízta a film három évvel később készült amerikai változatának női főszerepét, Leslie Howard partnereként. A sikert követően Bergman hétéves hollywoodi szerződést kapott, s hamarosan a legnagyobb sztárok közé emelkedett. Az igazi áttörést 1942-ben a Kertész Mihály (Michael Curtiz) rendezte Casablanca hozta meg számára. Minden idők egyik legszebb romantikus filmjében a filmvásznon szikrázott a levegő közte és Humphrey Bogart között, bár a két színész a való életben egyáltalán nem szívelte egymást.
Bergmant első alkalommal 1943-ban az Akiért a harang szól című Hemingway-adaptációban jelölték Oscar-díjra, az aranyszobrocskát egy évvel később a George Cukor rendezte Gázláng főszerepéért szoríthatta magához először. A lélektani thrillerben egy asszonyt alakított, akit számító férje az őrületbe kergetve akar elpusztítani.
1946-ban Alfred Hitchcock rendezésében készítette a Forgószelet, Cary Grant oldalán. A Diadalív árnyékában című alkotásban egy prostituáltat alakított, majd Szent Johanna megformálásáért 1948-ban ismét az amerikai filmakadémia díjára jelölték. A színésznőt lenyűgözte Roberto Rossellini neorealista remekműve, az 1945-ben készült Róma nyílt város, s 1949-ben levélben azt javasolta, hogy dolgozzanak együtt. A Stromboli című film itáliai forgatása során egymásba szerettek, a rendező feleségét, Anna Magnanit, Bergman pedig svéd férjét és lányukat hagyta el az új kapcsolatért. Amikor összeházasodtak, Bergman már várandós volt, a házasságból ikerlányok, majd egy fiú született. Az affér hatalmas vihart kavart az Egyesült Államokban. A férjével készült filmek nem arattak sikert, házasságuk is megromlott, s 1957-ben elváltak. 1958-ban ment harmadszor férjhez egy svéd producerhez, akivel 1975-ig élt együtt.
1978-ban visszatért szülőhazájába, ahol az Őszi szonátában első és egyetlen alkalommal dolgozott együtt a legendás rendezővel, Ingmar Bergmannal. A pályafutását képletesen lezáró filmben - ahogy első filmjében is - egy zongoraművészt játszott, alakításáért hetedik alkalommal jelölték Oscar-díjra. Egészsége ezután megromlott, utoljára 1982-ben Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszonyt formálta meg egy televíziós sorozatban. Alakításáért negyedik alkalommal nyerte el a Golden Globe-díjat. A televíziós Oscarnak nevezett második - posztumusz - Emmy-díjat Pia lánya vette át. Bergman öt nyelven forgatott filmet, mellette színházban is szívesen játszott. Színpadra lépett Párizsban (Ibsen: Hedda Gabler), Londonban (Turgenyev: Egy hónap falun) és New Yorkban (Molnár Ferenc: Liliom, Maugham: Ne váljunk el) egyaránt, 1947-ben a legelsők között kapta meg a színházi Oscarként számon tartott Tony-díjat. Érdekesség, hogy Bergman akkoriban kifejezetten magasnak számított a maga 175 centiméterével, ami okozott is némi nehézséget a Casablanca forgatása idején, mert Bogart öt centivel alacsonyabb volt nála. Jó barátságot ápolt Hemingwayjel, Frank Sinatrával és Cary Granttel. 1989-ben magyarul is megjelent önéletrajza Életem címmel. Ingrid Bergman 1982. augusztus 29-én, a 67. születésnapján hunyt el rákbetegségben Londonban. Négy gyermeke közül Isabella Rossellini szintén a színészi pályát választotta. Unokája, Elettra Wiedemann, aki gasztronómiai szakíróként és modellként ismert, néhány filmben is szerepet vállalt.
A svéd filmcsillag születésének centenáriumáról 2015-ben a cannes-i filmfesztiválon is megemlékeztek: a hivatalos plakáton az ő portréja szerepelt, és bemutatták a róla készült, Ingrid Bergman In Her Own Words című dokumentumfilmet. A New York-i Museum of Modern Artban (MoMA) rendezett filmfesztiválon a színésznő gyermekei által kiválasztott alkotásokat vetítették. Az amerikai és a svéd posta tiszteletére közös emlékbélyeget bocsátott ki. Bergman az első, és Alicia Vikander mellett máig az egyetlen svéd színésznő, aki színészi kategóriában nyert Oscar-díjat. 1960 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát, s egy rózsafajtát is elneveztek róla. 1976-ban elsőként vehette át a tiszteletbeli César-díjat.
