110 éve született az egyik legmegosztóbb tábornok
Száztíz éve, 1915. november 25-én született Augusto Pinochet chilei tábornok, aki 1973-ban véres puccsal döntötte meg a törvényesen megválasztott marxista Salvador Allende elnök uralmát. Az országot ezután a katonai kormányzat vezetőjeként, majd 1990-ig államfőként irányító Pinochet megítélése máig megosztja a chileieket: sokan a véres megtorlások felelősét, mások viszont az országot a kommunizmustól megmentő, a gazdaságot konszolidáló államférfit látják benne.
Augusto José Ramón Pinochet Ugarte egy felső középosztálybeli valparaísói család sarja volt. Jóllehet a tanulásban nem jeleskedett, egyik életrajzírója szerint a katonai akadémiára csak harmadszorra vették fel, és ha túl sokat tanult, migréntől szenvedett, a hadiakadémia elvégzése után instruktor lett. 1966-ban megkapta a dandártábornoki rangot, 1969-ben a hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. A politika színpadán 1973-ban tűnt fel, amikor az országban már anarchikus állapotok uralkodtak.
Az 1970-ben egy baloldali koalíció élén megválasztott, a marxista ideológiában hívő, orvosi végzettségű Salvador Allende békés úton akarta "szocialista állammá" alakítani Chilét. Államosította az addig amerikai kézben lévő rézbányákat és a távközlési szektort, földosztást hajtott végre, feldühítve a jobboldali többségű parlamentet és az Egyesült Államokat is. Washington beszüntette szállításait a "marxizmus poklává" vált dél-amerikai országnak, csak a hadsereg ellátására és kiképzésére kötött szerződés maradt életben.
A gazdasági nehézségek miatt - amelyekhez hozzájárult a jobboldal lejárató hadjárata is - a kormány kénytelen volt leértékelni a nemzeti valutát, miközben zuhanni kezdett a legfontosabb exportcikk, a réz világpiaci ára is. Elszabadult az infláció, kialakult a feketepiac, egymást követték a sztrájkok és a tüntetések, amelyek leveréséhez a hadsereget kellett igénybe venni. 1973 nyarára az egymással minden más kérdésben szögesen ellentétes nézeteket valló jobboldali ellenzék összefogott, augusztusban a parlament többsége illegálisnak minősítette Allende kormányzását és felszólították a hadsereget "az alkotmányos rend helyreállítására".
Allende figyelmen kívül hagyta a határozatot és a "forradalmi folyamat" továbbvitele érdekében a néphez apellált. Az alkotmányos válság nyomán a hadsereg képviselői kiléptek a kormányból, s lemondott a szárazföldi erők főparancsnoka is, helyére Allende Pinochetet nevezte ki, akiben feltétel nélkül megbízott. Az amerikai támogatást élvező katonák ekkor már elszánták magukat "a káosz megszüntetésére", a szervezkedéshez Pinochet állítólag csak 48 órával a puccs előtt csatlakozott. 1973. szeptember 11-én a haditengerészet bázisának otthont adó Valparaísóban és a fővárosban, Santiagóban katonai alakulatok szállták meg a stratégiai fontosságú pontokat, rádió- és tévéadókat.
Az elnököt lemondásra és külföldre távozásra szólították fel (bár utólag kiderült, mindenképpen végeztek volna vele), amit ő elutasított és az elnöki palotában barikádozta el magát. A hadsereg rádióadója ezután bejelentette, hogy katonai junta vette át a hatalmat, az elnöki palotát elfoglalták, az ostrom alatt életét vesztette Allende is, aki egy 2011-es vizsgálat szerint reménytelen helyzetét látva öngyilkos lett.
Az ország vezetését négytagú junta vette át, amelynek elnökévé Pinochetet választották meg. Rendkívüli állapotot hirdettek ki, a pártokat betiltották, az ellenzékkel véresen leszámoltak. Becslések szerint a másfél évtizedig tartó szükségállapot során legkevesebb 3200 embert gyilkoltak meg, tízezreket zártak börtönbe és kínoztak meg, egy időre még a nemzeti stadiont is koncentrációs táborrá alakították át (ahol nem kis cinizmussal néhány hónappal később már vb-selejtezőt akartak játszani, de erre a szovjet válogatott nem volt hajlandó), több ezren emigráltak. A katonák a véres megtorlás után sikeresen stabilizálták a gazdaságot.
Az új gazdaságpolitikát az úgynevezett "chicagói fiúk" (a Chicagói Egyetemen végzett, Milton Friedman monetarista nézeteit követő amerikai közgazdászok) dolgozták ki, alapelvük szerint "Chile a proletárok országa helyett a vállalkozók országa lesz". A szigorú monetáris politika, a szabadpiaci reformok meghozták eredményüket, Chile a térség legdinamikusabban fejlődő gazdasága lett. Pinochet 1974-ben korlátlan időre államfővé nyilvánította magát és felvette a "Capitán General" címet, uralmát 1980-ban népszavazás hosszabbította meg nyolc évvel. A társadalom azonban kikövetelte a demokratizálódást, 1988 októberében a többség már újabb megbízatása ellen voksolt és az 1989-es elnökválasztáson a civil Patricio Aylwin győzött a hadsereg jelöltjével szemben.
Ezután több eljárás indult ellene emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények, pénzügyi visszaélések, gyilkosságban való bűnrészesség, adócsalás miatt. 2005 végén rövid ideig házi őrizetbe is került, de bíróság elé már nem, a tárgyalásokat újra és újra elhalasztották megromlott egészségi állapota miatt, mert többször kapott szélütést, agyvérzést, kétszer még az utolsó kenetet is feladták neki. Augusto Pinochet 2006. december 10-én halt meg szívroham következtében Santiagóban, nem sokkal halála előtt egy nyilatkozatban elismerte politikai felelősségét.
