Zarándokbölcsőket áldottak meg Szepsiben
Nem mindennapi eseménynek lehettek szem és fültanúi Szepsiben, a Szent család vasárnapján a helyiek és az odalátogatók. A makranci templom féltve őrzött kincsét, az első szent magyar család ereklyetartójának megtekintésére nyílt lehetőség, azt hozták el az ünnepi szentmisére.
Az oltár előtt látható volt a három bölcső, amelyeket a szentmise záró részében megáldott Gábor Bertalan esperes, hogy a helyi egyházközség és a szűkebb pátria születendő gyermekeit megkereszteltetésük után ezekben a bölcsőkben pátyolgathassák néhány hónapig, ezzel is tudatosítva az áldott gyökereket és azt a kedves kötelességet, hogy az evangéliumi értékrendben élő utódokkal kell benépesíteni a Kárpát-medencét.
Beszédében azt is tudatta a jelenlévőkkel, hogy miért indul útjára ez a kezdeményezés. Az ősök gyökereihez visszatérve elmondta, hogy elődök, a hajdani magyarok szintén bölcsőkbe fektették gyermekeiket, mivel ők már akkor tudták, hogy a bölcső az anyaméh béli állapotra emlékezteti a babát, ami kifejezetten kellemes a csecsemő számára. A benne való enyhe ringás nyugtató hatással bír, ami a szülés után is biztonságérzetet nyújt, fejleszti a baba egyensúlyrendszerét, és a korai mozgásfejlődést is segíti, ami a későbbiek során biztosabb járást eredményez, fejleszti ugyanis a reflexeket, valamint talpraesettebb lesz a gyerek, ha felnő.
Ezen talpraesettségre utalva a bölcsők Szent István királyról, feleségéről, Boldog Gizelláról és fiúkról, Szent Imre hercegről kerültek elnevezésre.
Beszéde további részében elmondta: ezzel a kezdeményezéssel azt akarják hirdetni, hogy a Kárpát-medence szívében, a Bódva-völgyében, a Szent Korona földjén jelen van egy nemzet, egy olyan közösség, amelynek célja nemcsak a fennmaradás, hanem a helyes élni akarás. Azért jött létre ez a nemes dolog, hogy a fiatalok és gyermekeik minél többet láthassák templomaikban a bölcsőket s a jó példát látva megérlelődjön bennük a vágy, hogy egyszer jó édesapákká, édesanyákká, majd nagyszülőkké válhassanak. Hangsúlyozta: az öregedő Európában a magyar nép élni akar, gyarapodni, hogy még ezer év múlva is legyenek utódai, akik majd énekelni, szavalni, és álmodni fognak magyarul, átadva az elődök értékrendjét nemzedékről nemzedékre. Beszédében Ragán Dávid arra is kérte a jelenlévőket, hogy fogadják sok szeretettel a kezdeményezést, és fogadják be az egyházközség leendő új tagjait, akik az oltár elé helyezett bölcsőkben, ha csak egy rövidke ideig is, de otthonra fognak találni.
A hívek a szentmise végén a szentmiséről való távozáskor a bejáratban emlékül egy-egy megáldott Szent Család képet kaptak figyelmeztetésül az utódok méltó nevelésére, valamint, azért is, hogy imádkozzanak a program megálmodóiért, és majd a bölcsőkben fekvő újszülöttekért.
Forrás: Horváth István
