Való világban élve, olykor angyal üzemmódra váltva
Tudják, kiről terjedt el az a szállóige a múlt század húszas éveinek elején, hogy ő az egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben? Egy bizonyos Slachta Margitról, aki kassai születésű keresztény politikusként az első magyar női országgyűlési képviselő volt, nem mellesleg pedig katolikus szerzetesnő, a Szociális Testvérek Társaságának megalapítója. Éppen száz éve, 1923-ban hozta létre a rendet, mely sokban eltér a többi szerzetesrendtől. Ha egyszerűen akarnánk megfogalmazni lényegét, tagjai szinte észrevétlenül, a többiek közt elvegyülve végzik áldásos, segítő szolgálatukat. Ennek a rendnek a tagja volt a mártírhalált halt Boldog Salkaházi Sára is. Szlovákiában a Társaság tagjainak száma napjainkban mintegy harmincra tehető.
A hitét máig erősen őrző Zoboraljáról származó Latika Magdaléna már az átkosban, amikor még tiltott volt, eljárt egy közösség találkozóira. Csak később derült ki számára, hogy ez valójában a Szociális Testvérek Társasága. Harminchárom éves korában tett első fogadalmat. Három évtizede dolgozik a pozsonyi gyermekkórház sebészeti osztályán, dokumentációs nővérként. Azért választotta ezt a munkahelyet, mert közel állnak szívéhez a gyermekek, eredetileg óvónő szeretett volna lenni. Küldetése az emberekre való odafigyelés, a mély empátia és az érdeklődés. Amikor mások már hazamennek a munkából, ő sokszor még marad és gyakorolja szeretethivatását.
– mesél jókedvűen mindennapjairól.
A segítő szándék világéletében megvolt benne. A rendszerváltozás után egyik barátnője ajánlotta fel neki, hogy menjenek a gyermekkórházba valamilyen szociális tevékenységet folytatni. Beavat abba is, hogy a Szociális Testvérek Társasága pápai jóváhagyású, apostoli életre létesült közösségként, külön szabályzat szerint működik. Tagjai többnyire civil ruhában járnak, tehát semmiben sem különböznek másoktól, de hivatalos, ünnepi eseményeiken szürke kosztümöt viselnek. Szentlélek jelvényt hordanak és az első fogadalomkor gyűrűt és feszületet kapnak. A gyűrű miatt gyakran meg is kérdezik Magditól, hogy ki a férje és hány gyermeke van. Nevetve mondja, meglepődnek, mikor kiderül, hogy Krisztus jegyese és rengeteg gyermeke van…
Ahogy Magdi felidézi, Slachta Margitnak, a rend alapítójának az volt az elve, hogy ne legyenek idegenek a világ asszonyaitól, a ruházatban sem. S ahová az egyház bármilyen ok miatt nem juthat be, vagy nem fogadják el, oda civilként könnyebb bekerülni. Talán ennek, a civil létnek köszönhető, hogy az emberek elég rövid időn belül megnyílnak nekik és kiöntik lelküket. Afféle modern Simonok és Veronikák. Segítenek vinni a keresztet, letörölni a könnyeket.
– A gyermek-, nő- és családvédelem az elsődleges küldetésünk. Az emberi méltóság felemelése. Margit testvér mindig azt mondta, járatlan utakra megyünk, nem kitaposott ösvényekre. Nyitott szemmel kell járnunk, egyik kezünkben újság, másikban a Szentírás, hogy tudjunk arra reflektálni, ami történik. Alapítónk krédója is arról szól, hogy az ember az emberrel egyenrangú, fölötte csak az Isten áll. Mi ugyanúgy a való világban élünk, mint mások, hordozzuk saját terheinket. Csak munka után nem a családdal törődünk, mint a legtöbben, hanem például a gyermekekkel vagy az ifjúsággal. Egy időben felkaroltuk a pozsonyi magyar egyetemistákat, hogy közösséget alkossanak, s ne kallódjanak el. Lett is ebből később negyven vagy ötven lakodalom… Bálokat is szerveztünk, ha kellett beszélgettünk, és sokan meg is tértek – idézi fel szolgálata egy fontos periódusát.
Később az életközépi válságban szenvedők felé fordult a figyelme, s nem kis meglepetésére azt tapasztalta, hogy a házaspárok zöme hosszú évek óta nem beszélte meg a felgyülemlő gondokat. Ahogy ő mondja, megpróbálják az embereket rávezetni a boldogságra, méghozzá a meglévő körülmények között. Gyorsan hozzáteszi, hogy ők nem mások problémáit oldják meg, de lélekben hordozzák a rászorulókat, imádkoznak értük. Néha a puszta jelenlét is elég. Csak ülni valaki mellett. Ki kell érezni, mikor jó valaki mellett egy kicsit ott lenni.
Az év legszebb időszaka előtt állunk, amikor hirtelen mindenki megpróbál jó lenni, adakozni, kitárni a szívét, de a szociális testvérek tulajdonképpen egész évben adventolnak és karácsonyoznak.
– A közösségben advent elején koszorút fonunk, amibe mindenki beleteszi a maga ágacskáját és a maga kívánságát. Az örömteli várakozás a lényeg, hogy mindenki megtalálja azt, amiben örömét leli, s amiből adhat másoknak. A Társaságban nagyböjt idején is megvan ám a pozitív lelkület: lemondunk ugyan valamiről a több jót, a több életet látva magunk előtt.
Beszélgetésünk során kiderül az is, Magdi és a szociális testvérek valójában sosem mennek nyugdíjba. Ő például el tudja magát képzelni úgy, hogy majd gyermekekre vigyáz. Fiatal korában jártak segíteni magyar családokhoz, akiknél nem volt kéznél nagyszülő. Iskolába hordták a lurkókat, vagy akár takarítottak a családoknál. Egy időben szanitécként is dolgozott. A Szociális Testvérek Társasága lehetőséget nyújt a fiatal lányoknak arra, hogy megismerkedjenek ezzel az életformával. Sokakban él az a téves képzet, hogy kolostorokban, bezárt cellákban kell élni, és egész nap csak imádkoznak. Pedig itt valójában mindenkinek civil foglalkozása van, munkába jár. Azt kell megtanulni, hogyan lehet összhangba hozni a munkát és a szolgálatot. A Slachta Margit által létrehozott rend tagjai, valahányszor csak lehetőségük nyílik rá, Isten megszentelő szeretetéről tesznek tanúságot.
Megjelent a Magyar7 2023/47.számában.
