Szent Jakabtól Nagyboldogasszonyig
Lélekemelő gyalogos zarándoklaton vehettem részt több tucat zarándoktársammal együtt a hétvégén. A Nyékvárkony és Dercsika közti nagyjából nyolc kilométeres távot a fiatalokért imádkozva, énekelve, róluk és a többi, hozzánk közelálló embertársunkról elmélkedve tettük meg, egy kis vidámsággal fűszerezve. Számomra az út legszebb szakasza a csendes gyaloglás volt. Ekkor az árnyas fák közt, az élénkzöld fűszőnyegen haladva, madárdallal kísérve, az volt az érzésem, mintha csak a földi paradicsomban járnánk.
Utunk előtt a nyékvárkonyi Szent Jakab templomban gyűltünk össze és imádkoztunk, mondtuk el együtt Székely János püspök atya fiatalokért írt imádságát. Ebben többek között ez áll:
Zsidó János lelkiatya pedig ellátott minket lelki útravalóval, aztán Katona Júlia vezetésével, énekelve vágunk neki öt megállós gyalogtúránknak. Az út során nemcsak a zarándokkeresztet vivők személye cserélődött ki, de egymással is megoszthattuk gondolatainkat.
Meglepetéseket is tartogatott az út, hiszen itt-ott még nagyobb pocsolyákat is ki kellett kerülnünk, de voltak olyan útszakaszok is, ahol bizony meglehetősen sütött a fejünkre a nap. Ám kicsivel később, az árnyas fák alatt lépdelve, szinte új erőre kaptunk. Az életben is így van ez, könnyebb és nehezebb szakaszok váltják egymást, de erős hittel és az Istenben bízva valóban teljes lehet az életünk.
A kissé fárasztó, de lélekben megerősítő nap végére a koronát a dercsikai Nagyboldogasszony templomban tartott búcsú előesti szentmise tette fel, amire gellei és máshonnét érkező zarándokok is csatlakoztak hozzánk.
Ezen Srankó László, bacsfa-szentantali plébános a fatimai Mária- jelenésekről elmélkedett és mutatott rá arra, Szűz Mária bennünket is világító csillagként vezethet életünkben.
