Szabadság, Kreativitás és Párbeszéd - Ferenc pápa üzenete a pozsonyi Szent Márton székesegyházából
Ferenc pápa délelőtt a Szent Márton székesegyházban, a magyar királyok egykori koronázódómjában a szlovákiai katolikus egyház képviselőivel találkozott. A Szentatyát Zvolenský Szaniszló, a pozsonyi főegyházmegye érseke köszöntötte, aki kihangsúlyozta Jézus szavait: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Ahogy az érsek atya mondta, ennek a mondatnak ma még nagyobb jelentősége van.
Szaniszló érsek kiemelte, hogy mindig nagy volt a tisztelete a mindenkori Szentatyának, és külön öröm, hogy közelről tapasztalhatjuk meg közvetítésével az öröm evangéliumát. Visszautalt Ferenc pápa első enciklikájára, amelyben a szegényekkel a perifériára szorultakkal való intenzívebb foglalkozásra szólította fel az egyház tagjait. Ebben a munkában segítenek a szentek, és az érsek atya kiemelte közülük Szent Mártont, a székesegyház védőszentjét.
Ferenc pápa beszéde kezdetén elmondta, hogy a köztársasági elnöknek úgy fogalmazott: Szlovákia olyan, mint egy szép vers (poesia).
Utalt az első keresztény közösségekre, amelyek az imádságra alapultak. Lehet, hogy néha veszekedtek is, de mindig egy irányba mentek. Kiemelte az egyház egységét, amely felemeli az evangélium égő fáklyáját. Az egyház nem vár, erődítménye a hatalmasságoknak, akik felülről szemlélik a világot.
- mondta a Szentatya. A pápa szerénységre szólította fel az egyház tagjait.
- figyelmeztetett Ferenc pápa, és tanácsolta, hogy
Ferenc pápa szerint ezekre a kérdésekre három szó a felelet.
Szabadság nélkül nincs igazi emberi lét, mert az ember azért alkotatott, hogy szabad legyen. Utalt a térség történelmére, mikor a szabadságot megölték, és akkor az emberek degradálódtak.
- mondta a Szentatya, és figyelmeztetett, hogy
Újra figyelmeztetett, hogy sokan másokra bízzák a döntést, sokan hagyják magukat befolyásolni a médiumoktól.
Ferenc pápa a zsidók egyiptomi rabszolgaságára utalt, ahonnan kiszabadította őket az Úr. De a valós szabadság eléréséhez vándorolniuk kellett a pusztában, ahol sokan visszasírták rabszolgasorsukat. A mi életünkben is állandó a kísértés, hogy hamis biztonságot keressünk.
- szólította fel testvéreit a pápa.
- mondta.
Ezt a szót határozta meg másodikként a felelethez Ferenc Pápa, aki visszautalt az egyház tradícióira, amely az igehirdetésre és az izzó személyiségek szolgálatára épít. Visszautalt Szent Cirillre és Metódra, kiknek evangelizációját nem szabad befejezett munkaként elfogadni. Ők új nyelvet, új írásmódot alkottak, kreatívak voltak a hit terjesztésében. Közelebb kerültek az emberekhez azzal is, hogy megtanulták a nyelvüket.
- tette fel a kérdést a Szentatya.
A tradíció manapság már sokaknál csak emlék a múltra, és nem szolgál iránytűként a mai életben. Nem elég siránkozni, bírálni a jelent, inkább kreativitásra van szükség, az evangélium kreativitására, amely sosem volt sémák közé zárva - mondta, hozzátéve, hogy a legtöbb kreativitást a Szentlélek szolgáltatja.
Az egyháznak tudnia kell beszélni mindazokkal, akik keresik az ösvényeket a lelki útjuk során, és azokkal is, akik nem hisznek. Segíteni a hívőket a további útjukban, segíteni a langyosokon, akik elvesztették a kapcsolatot Istennel. Kiemelte Cirill és Metód kapcsán az itteni egyházak szerepét, amelyek össze tudják kapcsolni keletet nyugattal.
A Szentatya a magvető példáját hozta fel, aki elveti a magot, de nem ellenőrizgeti minden nap, hiszen, hogy a magból valami növekedjen, az Isten dolga. Ezt ajánlotta a papságnak is, búcsúképp elmondta, hogy most ő is egy magvető, és majd kíváncsi mi fejlődik ki ebből a vetésből. Miképp csírázik ki a szabadság, a kreativitás és a párbeszéd.
