Paphiány? Hívőhiány?
Ma már nem ritka, hogy egy pap több plébániát is ellát, intézi a templomfelújítás ügyeit, tanít az iskolában. A hívekkel való hosszabb beszélgetésekre alig jut idő. Kevesen vagyunk – mondják. Kevesen vannak – konstatálják a hívek, és minden szentmise előtt imádkoznak a papi hivatásokért. Hogy is állunk ezzel tájainkon? Erről kérdezünk két katolikus lelkipásztort és egy hívőt.
Fóthy Zoltán esperes, Párkány város plébánosa fogja össze a párkányi esperesség papjait. Szerinte a problémát tágabb összefüggésekben kell látni. Az elmúlt években a demográfiai mutatók romlottak, a magyarlakta régiókban kevesebb gyermek születik, mint a szlovákiai átlag. Itt a határ mentén a fiatalok egy része Magyarországra költözik, mások tartósan a nagyvilágban ragadnak. A korszellem diktálta materialista és hedonista életstílus elnyomja az emberekben az Isten utáni vágyat, kevesebb lett ez élő hitű család, meggyengült az a közeg, amelyben a papi hivatások megszülethetnek, véli az esperes.
– Természetesen tapasztaljuk, hogy kevesebben vagyunk papok, országos viszonylatban is kevesebb fiatal jelentkezik szemináriumba. Ez a helyzet új életstílusra, munkaszervezésre sarkall minket, arra, hogy élőbb kapcsolatot alakítsunk ki a hívőkkel, megbízva őket olyan feladatokkal, amelyet nem feltétlenül a papnak kell ellátnia. Kimondottan papi feladat az eucharisztia ünneplése és a szentségek – főleg a bűnbánat és a betegek szentségének kiszolgáltatása – de sok feladatot a diakónus is elvégezhet. Fontos, hogy mi papok maradjunk meg a lelki szférában, és a különféle gazdasági jellegű dolgokkal ne kelljen foglalkoznunk.
Arra kell törekedni, hogy minél több ember felismerje, az egyház Isten világát tudja kitárni előttük, legyen erre igényük – mondja el a probléma kapcsán Fóthy Zoltán esperes atya. Hozzáfűzi, a Párkány környékieknek Esztergom közelsége előny, Magyarország rendkívül színes programokat – lelkigyakorlatokat, lelki beszélgetéseket, ismeretterjesztő előadásokat, különféle találkozókat, koncerteket, zarándoklatokat – kínál, amelyeknek a felvidékiek is részesei lehetnek.
– A helyi lelkiatyák is kreatívak, tevékenyek, sok programba belevonják a hívőket. Előny, hogy egy katolikus plébánosnak az egész világra küldetése van, így jönnek közénk papok Ázsiából, Afrikából, új színt, meglátásokat hozva az evangelizációba, hiszen mára már Európa vált missziós közeggé.
– Gyakran beszélünk paphiányról, én inkább hívőhiányról szoktam beszélnií – kezdi a beszélgetést Ďurás Márk kürti plébános.
– Kürtön a diákok százszázaléka jár hittanra, de a vasárnapi szentmisén a százharmincból jó, ha tízen vannak.
Ami viszont megvan, az egy erős mag. Ők olvassák a Szentírást, elmennek zarándoklatra, lelki napokra, mélyebben igyekeznek megélni Istenhez való tartozásukat, de tömeges hit már nem lesz – sorolja tapasztalatait.
Kitér arra is, nem ismer olyan embert, aki kimondottan ateista, azok száma csökken, akik katolikus módon igyekeznek megélni hitüket. Amit látunk, az Európára jellemző, nem a világegyházra. Afrikában például virágzik a katolikus egyház hitélete, éppen egy ismerős pap írt neki, kicsi a templomuk, vasárnaponként nem férnek be, bővíteni kellene, de az ázsiai egyházakban is van mélység és mennyiség, családok közösen élik meg hitüket.
Egyiptomban is virágzott az egyház, mára kis kopt közösség maradt, de Franciaországból, a hit védőjéből is szekuláris ország lett. Mindig, minden változik, de Jézus mondotta, a pokol kapui nem vesznek erőt az egyházon – biztatja a kétkedőket Ďurás Márk kürti plébános.
– Püspökségi szinten át kell gondolni, hol van paphiány és hol vannak tartalékok. A működéshez új modelleket kell találni. Lehet, nem az a jövő, hogy egy plébánost egy plébániára, hanem hogy egy-egy lelkiatya valamilyen pasztorációs feladatra koncentrál, lehetnek ezek családlátogatások, a betegekkel, a gyászolókkal, az elváltakkal, a szegényekkel való törődés. A laikusok bevonása is elengedhetetlen. Ma már a központosítás se okozna gondot, hiszen az emberek mobilisak. Nem gond elmenni a szomszéd községbe például egy egyház által szervezett előadásra, táborba, netán egy vendégatya miséjére. Az mindenképpen előremutató, ha nem egy közösség „fed le” minden lelki igényt, mi is tudjuk a ciglédi kegyhellyel gazdagítani a többi egyházközséget – vallja Márk atya. Hozzáfűzi, az ökumenizmus kérdése is nagyon aktuális, a vegyes házasságokban ki is bontakozik, a hívők részt vesznek a felekezetek rendezvényein.
Itt jegyezném meg, hogy Kürtön a templom rekonstrukciójának befejező fázisában vannak. Az Isten házának felújítására sokak és sokat adományoztak, még a hitüket nem gyakorlók is.
Ezt ilyen egyszerűen meg lehet fogalmazni – sommázza a maga megszokott határozottságával Danczi Mónika hitoktató, a Hajnalvándor keresztény verséneklő csoport vezetője. A dolgok rákfenéje, hogy már a vallásukat gyakorló embereknek sincs erős hite, olyan keresztény értékek sem nyilvánvalóak számukra, mind az élet védelme, a szeretet fontossága, a hűség és tisztesség. Kezd kicsúszni a talaj az emberek lába alól, elveszítik a tartásukat, lendületből még kitartanak a keresztény élet külső jegyei mellett, de egyre fogynak.
– lehetnek lelki kísérőink, vannak szerzetesnővérek, akik meghallgatnak, lelkigyakorlatok, ahol elmélyülhetünk hitünk gyönyörű igazságaiban – fejti ki. Kitér arra is, hogy ha valamiből hiány van, hálálkodjunk Istennek, hogy meginduljanak az égi csatornák. Készítsük elő a talajt az áldások befogadására és arra figyeljünk, amink van. Mert mit teremhet az elégedetlenkedés magja? Biztos nem papot! Félni nem kell semmilyen nehézségtől, a Bibliában 365-ször van leírva, Ne féljetek, mert én veletek vagyok!
Megjelent a Magyar7 hetilap 37. számában.
