Pápák szolgálatában
A kelet-szlovákiai, Tőketerebesi járásbeli Lasztócon (Lastovce) született Pavol Benedik, aki tizenhárom éven keresztül volt két pápa, XVI. Benedek, illetve a hivatalában őt követő Ferenc pápa egyik legközelebbi munkatársa. Pavol Benedik a Szent Ágostonról elnevezett szerzetesrend tagja, jelenleg a rend egyetlen szlovákiai kolostorának vezetője – priorja. Otthonában, a kassai Szent Ágoston-kolostorban beszélgettünk vele.
Benedik atya egyházi szolgálata igazán gazdag az illusztris személyiségeket illetően, hiszen a már említett pápákon kívül közeli kapcsolatban állt II. János Pál pápával is. A most megválasztott XIV. Leó pápával pedig szerzetesi közösségben osztozik, hiszen XIV. Leó a konklávé előtt szintén az Ágoston-rend tagja és hosszú ideig kormányzója is volt.
Benedik atya 1984-ben emigrált az akkori Csehszlovákiából, mivel határozott célja volt, hogy papi pályára lépjen, de az államhatalom ezt minden lehetséges módon gátolta.
Benedik atya elmondta, hogy nem valamiféle ifjonti hév eredményeképpen döntött amellett, hogy elhagyja hazáját, hiszen a húszas évei közepén, egy év gondolkodás után tette meg ezt a lépést, amihez hozzájárult az is, hogy az akkori állambiztonság (ŠtB) érdeklődését is felkeltette az úgynevezett „földalatti”, azaz a titokban működő katolikus egyházban végzett munkája. Amikor megkapta a harmadik elbeszélgetésre szóló idézést, eldöntötte, itt az idő, és befizetett egy olaszországi kirándulásra Pesaróba. Ma is emlékszik, hogy a Bridge szállóban volt a szobája, amelyet nem sokáig használt, s az érkezés után pár nappal felszállt a Rómába induló vonatra.
Nem volt könnyű a kezdet, hiszen a Vatikánban nem volt ismerőse, s úgy érezte, fenntartásokkal fogadták. Utólag persze belátja, indokolt volt az óvatosság, hiszen akár azt is hihették róla, hogy „küldték” Rómába.
Bevallja azt is, hogy a szemináriumi évek alatt olykor-olykor voltak kísértések, hogy inkább a materiális jólét irányába forduljon. A Szentlélek adta meg a továbblépés irányát, amikor a Szent Márk téren összetalálkozott egy Burundiból betegsége miatt visszatért szlovákiai vincés (irgalmasrendi) nővérrel, aki felismerte csüggedt tanácstalanságát és javasolta, hogy ott helyben csatlakozzon egy szalézi zarándokcsoporthoz, akik II. János Pál pápához indultak audienciára. Az apáca volt az is, aki az audiencia végeztével szinte odatuszkolta a pápa elé Pavolt, s a már indulni készülő pápának feltette az egyszerű kérdést, Szentagyám, mitévő legyek? Menjek vagy maradjak? A pápa határozott válasza, hogy maradjon és tanuljon! Akkor még nem tudhatták, hogy évekkel később gyakori segítő lesz II. János Pál magánmiséin a most még tanácstalan szlovákiai fiatalember.
A pápai szavak után Pavol Benedik lélekben megerősödve folytatta a tanulmányait és egy emigráns hátterű család segítségével eljutott Casciába, Szent Rita nyughelyére, az Ágoston-rend egyik központjába. A rend reguláját és a filozófiáját fokozatosan megismerve fordult egyre inkább a szerzetesi élet felé, ám egy újabb főpásztor, ezúttal Dominik Hrušovský püspök tanácsa türelemre intette, hogy várjon még. Ugyanezt tanácsolta 1988-as pappá szentelése után is, s lelkiatyai hozzájárulását csak 1989-ben adta meg neki. Első miséjére otthon, Lasztócon került sor, szabad téren, óriási tömeggel.
Benedik atya belátja, hogy egy ilyen lényeges döntésnél, mint amilyen a szerzetesi élet választása, megvolt a püspöki szavak igazsága.
1990-ben lett novícius, s immár 36. éve szolgál az Ágoston-rendben. A kilencvenes évek első felében többször járt Szlovákiában, hogy a szerzetesrend itteni felépítésének lehetőségeit felmérje, így 1995-től 2000-ig Szlovákia lett az állomáshelye. Ekkor már voltak helybéli novícius-jelöltek, sőt kolostor és templom építésén is gondolkodhattak. Ennek eredményeképpen járt 2005-ben Robert Francis Prevost, a mostani XIV. Leó pápa először Kassán, és az Ágoston-rend kormányzójaként megáldotta azt a telket, amelyen néhány év múlva – a rend pénzügyi segítségével – felszentelhették a Szent Rita-templomot és a Szent Ágoston-kolostort.
Egy évvel később, immár újra Rómában Pavol testvért magához hívatta a rend kormányzója és közölte vele, hogy megüresedett a pápai sekrestyés posztja és őt javasolná a posztra. Ahogy azt beszélgetőpartnerünktől megtudtuk, 1352 óta az Ágoston-rend adja a pápai sekrestyéseket, akiknek egyebek mellett fő feladatuk a pápai misék és liturgikus események során végzett szolgálat, továbbá a liturgikus öltözék és eszközök előkészítése, rendben tartása. A felkérést elfogadta s munkáját 2006. szeptember 11-én, XVI. Benedek pápaságának második évében kezdte meg. Szerződését később öt évvel, majd újabb hét évvel meghosszabbították, azaz hat évet szolgált a 2013-ban visszavonult Benedek, majd hét évet az őt követő Ferenc pápasága során.
Mivel pozíciójából eredendően közvetlenül az Ágoston-rend kormányzójával volt kapcsolatban, ezért elmondható, hogy a mostani pápával, XIV. Leóval is szoros kapcsolatban állt.
Természetesen nem hagyhattuk ki, hogy Benedik atyát a korábbi Benedek és Ferenc pápáról kérdezzük. XVI. Benedeket rendkívül szerény, megfontolt, alázatos és másokkal szemben végtelenül türelmes egyházfőként jellemezte, akit véleménye szerint éppen emiatt nevezték tévesen hűvös németnek.
Kis meglepetést okozott számunkra a válasza, amikor arról kérdeztük, vajon szóba került-e köztük a névegyezés, hogy Benedek pápa sekrestyésének Benedik a vezetékneve.
Meglepődött a felvetésen, s mint mondta, eddig erre nem is gondolt. Az viszont előfordult, hogy a pápának szóló leveleket neki kézbesítették, sőt volt erre példa fordítva is.
Egy ennél jóval kellemetlenebb eset is kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Egyszer a pápai keresztút alkalmával egy félreértés miatt nem engedték a kocsiját egészen a Colosseumig, s majd egy kilométernyi utat kellett futva megtennie, kezében a szükséges eszközökkel, s a végén már a járókelők hangos tapsa mellett ugrálta át a korlátokat, hogy időben oda érjen, ami viszont tényleges szívproblémákat okozott a számára.
Rendkívül jól esett neki, amikor néhány napos kórházi kezelés után Benedek pápa őszintén örült a visszatérésének és elárulta neki, hogy imádkozott érte.
Benedek lemondása után is megmaradt a kapcsolatuk; gyakran meglátogatta, és ilyenkor mindig egy közeli termelőnél vásárolt friss epret vitt az emeritus pápának, tudta, hogy ez a gyümölcs az egyik kedvence.
Ferenc pápát rendkívül nyitott, dél-amerikai személyiségként jellemezte, akinek a kommunikációban és viselkedésében is alapállás volt a barátságos megközelítés.
Beszédében nyílt volt, így nem kerülgetett egy-egy témát, hanem gyorsan a lényegre tért. Leginkább a szociális és a szegényekkel kapcsolatos témák érdekelték, amihez tudnunk kell, hangsúlyozta Benedik atya, hogy Dél-Amerikában az egyház munkásságát alapvetően meghatározza a társadalomban betöltött szociális szerepe és az arról vallott felfogás.
A karitászról, a rászorulókkal, a szükséget szenvedőkkel kapcsolatos keresztény szeretettel és irgalmassággal kapcsolatban Benedik atya elmondja saját gondolatát is, amely egy nagyon lényeges mozzanatra irányítja a figyelmet. A karitász az Eucharisztia nélkül nem igazán különbözik az állam szociális szolgáltatásaitól, azaz a jótékony munkának nemcsak materiális, hanem lelki segítséget is kell jelentenie, hangsúlyozza az Ágoston-rendi szerzetes.
A pápai szolgálat után Paviában, Szent Ágoston nyughelyén, Firenzében, illetve Rómában tett eleget papi megbízatásnak, majd 36 Olaszországban töltött év után 2024 szeptemberében visszatért Szlovákiába, Kassára, ahol a már említett Szent Ágoston-kolostor közösségének a vezetője.
A szerzetesrendhez tartozik a kolostor mellett épült modern és látványos Szent Rita-templom is. Továbbra is gyakran jár Olaszországba, saját bevallása szerint már olaszul álmodik, s biztosan kell némi idő, amíg ismét átáll a szlovákra a gondolatmenete. Egyik májusi útja éppen a pápaválasztó konklávé kezdetére esett, s a Szent Péter-bazilikában összetalálkozott egykori rendfőnökével, Prevost bíborossal. Akkor még csak nem is sejthették, hogy a bíboros rövidesen XIV. Leó pápaként lép Szent Péter trónjára.
Az itáliai Cascia városában született, nagy türelme, reménykedése és hite tette kezdettől fogva kiemelkedővé környezetében, amelyet az élete során megtapasztalt nehézségeken keresztül mindig felmutatott. Koporsóját a casciai Szent Rita-bazilikában őrzik. Felvidéki kegyhelye a Dunaszerdahelyi járásban fekvő Nagymagyaron található, ahol éppen napjainkban, május 25-én tartották az ünnepét. A püspök megáldotta a hívek által felmutatott rózsákat, amelyek a Szent Ritához köthető egyik csodára emlékeztetnek.
Megjelent a Magyar7 2025/21. számában.
