Miért szentelünk gyertyákat február 2-án?
A római katolikus egyház február 2-án Jézus templomi bemutatását ünnepli, népi megnevezése Gyertyaszentelő Boldogasszony. Szent II. János Pál pápa ezt a napot a megszentelt élet világnapjává nyilvánította 1997-ben.
Az ünnep kapcsán Farkas Zsolt szőgyéni esperes-plébános gondolatait adjuk közre.
Évszázadok óta jelen vannak az oltáron, az ünnepi asztalon, de életünk fordulópontjain is. Titokzatos módon fejezik ki a szentháromság egységét: lángjuk, kanócuk és viaszuk a három isteni személy összetartozásának metaforái.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt az agg Simeon és Anna próféta-asszony, akik felismerték Isten küldöttét a gyermekben, és örvendeztek, hogy tanúi lettek Isten ígérete beteljesedésének.
Az Úr Jézus bemutatását Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték.
Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni. Róma a 7. században fogadta el ezt a liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló „találkozás“ néven. A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.
A világ világosságával, Jézus Krisztussal való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: önmagát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.
A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. A gyertyaszentelőkor megáldott gyertyát gyújtották meg vihar, mennydörgés, árvizek vagy más természeti csapás idején, és imádkoztak Istenhez segítségért. A gyertya meggyújtása Jézus jelenlétét jelentette, aki mint jó pásztor oltalmazza nyáját.
Egy 1494-ből származó feljegyzés szerint királyaink ezen az ünnepen gyertyákat adományoztak a szentmisén megjelent főpapoknak és országnagyoknak, majd a megáldott gyertyákat az ünnepélyt végző pap kezéből térdhajtással, a gyertyákat megcsókolva vehette át a nép és körmenetben dicsőíthették a Világ Világosságát – Krisztust és az Ő édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát.
A gyertya a mai embernek már nem sok mindent jelent. Sokkal inkább dísz, hangulatfény. A régi ember számára az élet mindennapjaihoz tartozó fontos használati eszköz és még fontosabb szakrális tárgy volt. Világít, melegít, felemészti önmagát, de semmit se veszít lángja erejéből, miközben meggyújt egy másikat. Ezért jelképe Krisztusnak, aki irántunk való végtelen szeretetéből életét adta értünk.
Valamikor az egyházi ünnepek teljesen összefonódtak a népi hagyomány szokásaival és fordítva. A mindennapi élet szerves része volt a hit, nem pedig magánügy, amit a mai nyugati világszemlélet próbál elterjeszteni, építve az előző rendszer igyekezetére, mely teljes mértékben ki akarta zárni Istent az emberek életéből. Többek között ennek köszönhetően és az ismeretek hiánya miatt, sok helyen megváltozott az ünnepek szokásrendszere, vagy teljesen hanyatlani kezdtek külső megünneplési formái. Ha nem ismerjük a jelképek, szokások jelentését és üzenetét, akkor nem is fogjuk lényegesnek tartani azok megtartását, ünneplését.
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe új üzenetet is kapott. Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át a megszentelt élet világnapjává. Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.
A mai ünnep üzenete, hogy nekünk is gyertyává kell válnunk. Istentől kapott fényünkkel (talentumainkkal) nekünk is világítanunk kell!
