Méry János: Kizárólag Isten képes az embert hosszú távon boldoggá tenni, ezért kell őt folyamatosan keresnünk
Ahogy azt korábban a portálunkon is megírtuk, 2025. szeptember 7-én keresztény családi nap zajlott a Martosi Rendezvényligetben, melynek célja, hogy a résztvevők közösen élhessenek át egy tartalmas, családias napot lelki és közösségi élményekkel.
A szervezők a Dicsőítő Felvidék, az Esterházy Akadémia, a Marthos P. T. és a Honti Kaszinó minden korosztálynak kínáltak programokat: koncertek és előadások váltották egymást, a kisebbeket pedig egész délután játékok és foglalkozások várták.
13:00-tól ünnepi szentmisére kerül sor, melyet Józsa Attila atya celebrált, ezt követően 14:00-tól Simon Dávid atya tartott előadást, majd pedig Prazsák László, a Kicsi Hang, a Kaptár Band Junior és a CRUX együttes lépett fel. A martosi keresztény családi napról az egyik főszervezőt, Méry Jánost kérdeztük, aki a rendezvény mellett a hitről és annak megéléséről is beszélt.
Mit szerettetek volna átadni a résztvevőknek azzal, hogy megszerveztétek ezt a családi napot?
Tavaly szerveztünk először lelkigyakorlatot és lelkinapot a Martosi Rendezvényligetben. Akkor a lelkigyakorlat péntektől szombat délig tartott. Simon Dávid atya szentmiséjével végződött, s egyúttal kezdete volt a szombati lelki napnak is, mely Földi-Kovács Andrea és Babarczi Panni tanúságtételével folytatódott, majd pedig a Kaptár Band Junior és a Crux zenekar zárta a napot. Akkor és most is az volt a célunk, hogy az Holt-Nyitra partján elterülő ligetbe érkezők ki tudjanak kapcsolni lelkileg, elfeledjék a mindennapi gondokat, s lehetőségük legyen a Jóistenhez fordulni.
Sokan úgy gondolják, hogy a hit és a kereszténység inkább a múlt része. Mit üzent a martosi családi nap azoknak, akik így vélekednek?
Akik így gondolják, tévednek. Kizárólag Isten képes az embert hosszú távon boldoggá tenni.
Akár Simon Dávid atya előadásával, melyben benne volt az ő hiteles tanúságtétele, akár a dicsőítő zenekarokkal, hiszen azt mondják, aki énekel, az duplán imádkozik. Sokszor valamiért, valakiért imádkozunk, dolgokért, eredményekért sikerekért, s ha nem kapjuk meg, haragszunk az Istenre. Pedig az ima lényege, hogy a bennünk lévő Isten egyre jobban átvegye az irányítást az életünkben, mert az ima által mi kerülünk hozzá közelebb és ő változtat meg minket. Ez az, amit, ha hitelesen és kitartóan csinálunk, megváltozik az életünk.
Miért fontos, hogy a hit ne csak templomi keretek között jelenjen meg, hanem ilyen fesztiválos, örömteli formában is?
Sokan kényszerből járnak templomba, azért, mert a szülők megmondták, vagy mert az egyház előírja. Valójában a szentmise két dolog miatt fontos. Egyrészt, mert egy nagy közös ima.
De a szentmise elsősorban nem ezért fontos, hanem azért, mert az eucharisztia liturgiájában átváltozik a kenyér és a bor Krisztus szent testévé és vérévé. S ha ezt tiszta lélekkel magunkhoz vesszük, Jézus teste és vére megerősít minket. Ellenállók leszünk a gonosz lélekkel szemben. De a gonosz lélek a dicsőítést, a közös imát, a rózsafüzért sem szereti, és azt sem, ha emberek azért jönnek össze, hogy imádkozzanak hozzá, dicsőítsék őt. Képzeld: vasárnap, a szentmise előtt pár perccel probléma adódott az egyik vezetékkel, mely az áramot szolgáltatta a rendezvényhez, Berta Peti barátom és szervezőtársam odasúgta, hogy lám, itt valami jó dolog van készülőben, mert nem tetszik a gonosz léleknek! S valóban: a probléma megoldása után, a fantasztikus idő mellett rengeteg ember látogatott ki Martosra, s aki eljött, szerintem nem bánta meg. S hát a kérdésre a pontos válasz az, hogy azért fontos a templomon kívülre, akár ilyen családi nap keretén belül a hitről beszélni, imádkozni, dicsőíteni, hogy akik valami miatt nem menne kel a templomba, azok itt is találkozzanak a Jóistennel, a szentírással vagy az imával valamilyen formában.
Kisebbségi létben különösen sérülékeny a közösségi identitás. Hogyan segíthet egy ilyen keresztény családi nap abban, hogy a felvidéki magyarság megőrizze hitét és magyarságát egyszerre?
Az anyanyelvünk a mindenünk. Ha azt elvesztjük, mi is elveszünk. Így minden magyar rendezvény kincs és fontos, hogy minden rendezvényen megéljük a magyarságunkat, ahogy azt is, hogy keresztények vagyunk. Ha például valaki szlovák közegben van – bulizik, beül egy sörre stb. -, és a több száz szlovák közt talál pár magyart, akkor felbátorodik és bátrabban vállalja a magyarságát. Ez így van egy keresztény családi napon is: ha egyenként, nem hívők között kellene megvallanunk a hitünket, pl. olyanok közt imádkozni evés előtt, akik nem hisznek, sokkal nehezebb, mint egy ilyen rendezvényen például közösen énekelni egy dicsőítő dalt, vagy elmondani egy imát közösen. Ezért a magyarságra és a kereszténységre is érvényes, hogy közösségben könnyebb megélni azt.
Mit tapasztaltál, a fiatalokat mennyire szólítja meg egy ilyen jellegű rendezvény? Tudjátok-e számukra élővé tenni a kereszténységet?
Mindenkinek saját magának kell megtalálni a hitét, meg akkor is, ha otthon úgy nevelték. Ezt vagy a szentírást olvasva, vagy szentbeszédet hallgatva, vagy egy hiteles ember tanúságtételét megértve, vagy például egy dicsőítő éneket átélve tehetik meg az emberek. Meg persze máshogy is. De, amiket felsoroltam, azok a családi napon is elérhetőek voltak. Nekünk péntektől egy kis csoporttal lelkigyakorlatunk is volt, ahol fiatalok vettek részt, s azt tapasztaltam, hogy ezek a dolgok rájuk is nagy hatással voltak.
Ha egy mondatban kellene üzenetet küldeni a Felvidék magyar közösségének, mi lenne az a gondolat, amit a legfontosabbnak tartasz a hit és a közösség jövője szempontjából?
Mivel a kérdést pontosan szeretném megválaszolni, Gróf Esterházy Jánost idézném, aki azt mondta, hogy: „A mi jelünk a kereszt!“ De egy kicsit kibújva a keretek közül Esterházy János testvérének leveléből idéznék, egy kis útravalót adva a felvidéki magyaroknak:
Arra biztatok hát minden felvidéki magyart, hogy érezze ajándéknak a szenvedését, ajánlja fel a Szűzanyának és merítsen erőt ezáltal.
