Látlelet: emlőrák
Rövid, egyértelmű és drasztikus tényállás…. Isten óvja ettől a magyar nőket (is), ennek ellenére szinte havi szinten szembesülök ezekkel a szomorú tényekkel. De nem csüggedek, buzdítok, bátorítok, felvilágosítok… Éveken át az állami Onkológiai Intézet alkalmazottja voltam. A napokban egy csodás élményben volt részem: atya, most jöttem az onkológiáról, köszönöm az imákat – kigyógyultam. Ez egy pap számára is megható intim élmény, amikor én tudom meg az elsők között, az is hogy mellrákot diagnosztizáltak – no meg azt is, hogy az érintett kigyógyult. Történetesen az első ilyen hölgyet is Mónikának hívják, ő az, akihez irányítom az újabb és újabb „klienseket”, akik kételkednek a gyógyítás sikerében.
Augusztus 27-én Szent Mónikát ünnepli a katolikus egyház. Ő nem csak az édesanyák védőszentje, hanem a mellrákban szenvedőké is. Őt csak úgy ismerik, mint aki húsz éven át sírt, imádkozott, hogy fia jó útra térjen. Ágoston, a fiú laza erkölcsű, ugyancsak kicsapongó fiatalságot tudott maga után, amikor pappá, majd püspökké szentelték – anyja imáinak(is) köszönhetően.
Fia mára a 36 hivatalosan elismer egyháztanítók egyike. Mindezt csak azért merem megjegyezni, mert a jelenlegi Pápánk is az ő utódja, lévén ő épp Ágoston-rendi szerzetesből lett pápa. Ennek apropóján hozzáláttam behatóbban is tanulmányozni Szent Ágoston életét, műveit. Kezdtem az alapoktól, Szent Mónika, az édesanya életrajzával – egyelőre itt meg is állapodtam. Most erről írok. Hozzájutottam az egyik legrészletesebb életrajzhoz amit még 1894-ben írt egy bizonyos Bougaud Emil, Lavali püspök. A közel 400 oldalas tanulmány szinte pezseg az olyan fogalmaktól, mint szenvedély, kéjvágy, vonzalom, szerelem… Merem állítani, hogy magyarul azóta sem jelent meg aktuálisabb életrajz Mónikáról. Arról nem is beszélve, hogy bár a IV. századra datálható élete (Kr.u. 332– 387), csak több mint ezer évvel később kezdték komolyan venni élete mondanivalóját. Csak a XVI. században iktatják be a nevét a szentek naptárába – tisztelete fokozatosan terjed el az egész katolikus világban.
S manapság, amikor oly sok félreértés az „anyai szeretet” helytelen értelmezése körül, válik egyre aktuálisabbá Mónika alakja. Manapság, amikor az anyukák képtelenek elvágni a „köldökzsinórt” és szinte a szenvedélybetegségbe üldözik drága egyetlen gyermeküket… anyai, majd anyós szeretetükkel.
Mindezekkel együtt azt is tudatosítottam, hogy tudtommal eddig Szent Agáta volt az, aki mertem ajánlani az emlő/ mellrákkal küszködő nők számára. Róla tudja az egyháztörténelem, hogy üldözői olyan messzire elmentek, hogy képesek voltak megcsonkítani (melleit levágni), csakhogy megtagadja keresztény hitét. Kitartott a végsőkig, így lett a hasonló sorsú nők védőszentje.
Most, Szent Mónika életrajzát olvasva bukkantam rá arra a megjegyzésre, hogy egykor Mónikát is ezért tisztelte az egyház. Egy mellrákban szenvedő nő gyógyult ki az ő közbenjárására – történik mindez még a XIX. században (lásd E. Bougaud, 378. oldal). Kaptam is az alkalmon és reprint beszereztem jó pár példányt, tudatosítva, hogy a Szlovákia onkológiai statisztikái ezen a téren sajnos egyre lehangolóbbak.
Ma, Mónikák névnapján, és az elkövetkező napokban minden Köbölkút felé járó Mónikát szívesen megajándékozok egy díszpéldánnyal – amíg a készlet tart. Ha én, papként oly sok újat tanultam Mónikától, hát akkor bizonyára a gyermekük miatt aggódó édesanyák is vigaszra lelnek ezen könyv-csemege olvasása közben.
