„Könnyen tudok szeretni. A szeretet az Úr adta nekem.”
A Pázmaneum Polgári Társulás és a Dunaszerdahelyi Római Katolikus Plébánia szervezésében 2024. október 8-án, azaz ma 16 óra 15 perces kezdettel kerül sor a Boldog Salkaházi Sára Imakilenced befejező állomására a dunaszerdahelyi Nagyboldogasszony oltalma alatt álló Szent György-templomban, ahol a Pázmaneum PT megalakulásának 19. évfordulójáról is megemlékeznek.

A Pázmaneum Társulás a 2024-es esztendőben Boldog Salkaházi Sára apáca előtt tisztelgett, születésének 125., és halálának 80. évfordulója alkalmából. Ebből az alkalomból imakilencedet hirdettek, amely 2024 februárjában Komáromban indult, majd kilenc felvidéki magyar egyházközségben zajlott. A lelkiatyáknak és a híveknek lehetősége volt kilenc hónapon át Sára testvérhez imádkozni, kérni Őt a saját, az egész nemzet, a keresztény világ közösségéért, a világ békéjéért.
fejtette ki Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás elnöke.
Az imakilenced helyszínei a következők voltak:
1. Komárom, Szent Anna-kápolna
2. Lég
3. Komárom, Szent András-bazilika
4. Szepsi
5. Szőgyén
6. Nagyölved
7. Bény
8. Pozsonyeperjes
9. Dunaszerdahely
Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán Schalkház Sarolta Klotildként. Bár tanítónői oklevelet szerzett, csupán egy évig tanított. Könyvkötőnek tanult, majd húga kalapüzletében dolgozott. Újságíró, író és lapszerkesztő volt, s 1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. Elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, így lelkiekben közelebb került a Slachta Margit által 1923-ban alapított Szociális Testvérek Társasága szelleméhez. Életmódja ekkoriban némiképp kifogásolható volt, de maga is belátta, hogy ezen változtatnia kell. Ez meg is történt és 1929-ben lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. Első fogadalmát 1930-ban tette, s első ízben Kassán szervezte meg a Karitász munkáját. 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol szintén a Karitász tevékenységét irányította, heti huszonhat órában hitoktatást tartott, miközben szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelt a szegények menházában, és családokat látogatott. Esterházy Lujzával létrehozták a Katholikus Nőszövetséget, melynek 1937-ig a mozgalom országos vezetője volt. Felvidék- és Kárpátalja-szerte előadásokat tartott katolikus lányoknak és asszonyoknak, miközben 1934-ben visszahelyezték Kassára. 1938-tól több járás szociális előadója volt. 1941 februárjától a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetségének vezetője, és a mozgalom lapját szerkesztette. Nevét 1942-ben Salkaházira magyarosította. Három év alatt öt új otthont alapított közel háromszáz férőhellyel. 1943-ban Árpád-házi Boldog Margitot a szentek sorába iktatták, s az 1944-es ünnepségsorozat keretében március 19-én, Budapesten a Magyar Művelődés Házában (ma Erkel Színház) előadták Salkaházi Sára Fény és illat című, Szent Margitról szóló misztériumjátékát.
A német megszállás idején a szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek – nem kis bátorságot igénylő – menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük mintegy százan személy szerint Sára testvérnek. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy „gyanús személyt”, továbbá Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér nem tartózkodott a házban, elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Salkaházi Sára halálának körülményei sokáig nem voltak ismertek. Húsz évvel később a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, mi történt. A foglyokat este a Fővámház elé terelték, mezítelenre vetkőztették és a Duna partjára állították őket, majd a folyóba lőtték őket a Szabadság híd lábánál. Mielőtt a sortűz eldördült volna, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Mivel holttestét a jeges folyóba vetették, esetleges sírjának helye ismeretlen. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata betejesedett.
Salkaházi Sára boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága 1996 végén kezdeményezte, lefolytatását a Szentszék 1997 januárjában engedélyezte. Boldoggáavatási dekrétumát 2006. április 28-án írta alá XVI. Benedek pápa, az ünnepélyes kihirdetésére pedig 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. A Magyar Köztársaság belügyminisztere 1996-ban bátor magatartása és helytállása elismeréséül posztumusz Bátorság Érdemjelet adományozott Sára testvérnek.
Az imakilenced dunaszerdahelyi utolsó állomásának programja:
16:15 Rózsafüzér imádság
16:45 Karaffa Attila előadása Boldog Salkaházi Sára életéről
17:00 Ünnepi szentmise
fejtette ki Karaffa Attila. A szentmise után kerül sor Marczell Mihály, a templom falán lévő emléktáblájának a megkoszorúzására.
