Józan ész és érző szív - A Hungary Helps öt éve segít
A kereszténység mindennapi megélését tájainkon már nem kíséri félelem, de nem feledkezhetünk meg azokról, akik az életüket kockáztatják hitük megvallásával. Lapunk idei, 6. számában az üldözött keresztények támogatását az ACN, a Szükséget Szenvedő Egyház elnevezésű szervezet működésén keresztül mutattuk be. Most a Magyarország kormánya által létrehozott, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps (Magyarország segít) Program megvalósításáért felelős államtitkárság vezetőjével, Azbej Tristan államtitkárral beszélgettünk.
Államtitkár úr, melyek a legfontosabb ismérvei az ön által vezetett kormányzati programnak?
A magyar kormány 2016-ban felismerte, hogy a magyarságnak több küldetése van a világban. Az egyik, hogy a józan ész és az érző szív mentén segítsünk a különböző válságoktól szenvedő, vagy éppen üldözött embereknek akár a Kárpát-medencén kívül is. A másik, hogy a magyarságnak újra a kereszténység védelmezőjének a szerepébe kell helyezkednie annál is inkább, hogy a kereszténység lett napjaink leginkább üldözött vallása. Két hónapja jelent meg egy kutatási eredmény, amely szerint világszerte 360 millió Krisztus-hívő szenved el diszkriminációt.
A kormányzati felismerés lényege, hogy ki fogja megvédeni a közel-keleti, afrikai vagy ázsiai üldözött keresztényeket, ha nem a nyugati kereszténység? Ezt a lelkiismereti kötelességét a nyugati kereszténység azonban elmulasztotta, s mi ezt úgy próbáltuk pótolni, hogy 2017 elején elindult a Hungary Helps program, Magyarország humanitárius segítségnyújtási programja. Első nyugati országként ismertük fel, hogy ki kell állnunk az üldözött hittestvéreink mellett. Nemcsak szavakkal, hanem konkrét humanitárius segélyprogramokkal. Ezek révén 54 országban több mint félmillió ártatlanul üldözötthöz jutottunk el az elmúlt öt évben.
A magyar program volt az első, vagy már volt példa erre a nemzetközi gyakorlatban?
Nem a mi programunk az első, hiszen nagyon sok karitatív és egyházi szervezet van a világon, amely segítséget nyújt az üldözött keresztényeknek. Ellenben a magyar kormány volt az első, amely felismerte, hogy ha 360 millió embert üldöznek a világon, akkor ez korunk legnagyobb jogsértése, és ezt már nem lehet csak a karitatív szervezetekre bízni, ha még oly alázatos munkát végeznek is. Ezt már kormányzatok és a nemzetközi szervezetek szintjén kell kezelni. Az viszont kimondható, hogy kormányzati szinten elsőként indítottunk programot az üldözött keresztények megsegítésére.
Az azóta eltelt idő mit mutat, Közép-Európában kibontakozott-e ehhez hasonló kezdeményezés?
Nagyon komoly diplomáciai munkát végeztünk, egyrészt, hogy a Hungary Helps program példaértékű lehessen. Próbáltuk ezt a példát más kormányok elé állítani, és meggyőzni őket, hogy indítsanak hasonló programot. Nehéz munka volt, mert a keresztényüldözés jelenségét általános tagadás övezi a nyugati liberális világban. Öt év alatt eljutottunk oda, hogy kialakult egy fórum, egy laza hálózat, amelybe 12 hasonló felfogású állam kormánya tartozik. Velük közösen gondolkodunk az üldözött keresztények megsegítésén. Talán nem meglepő, hogy elsőként említem Lengyelország kormányát, s talán a legnagyobb sikerünk pedig, hogy a Trump-adminisztráció idején az Egyesült Államok segélyügynöksége, az USAID velünk együttműködésben indított egy keresztényeket megsegítő programot.
Szlovákia az ön által említett 12 ország között van?
Szlovákiával még nem jutottunk el odáig, hogy formális keretekbe ágyazzuk az együttműködést. Nagyon sok tárgyalást folytattunk a Visegrádi csoporton belül, abban reménykedhetünk, hogy legalább a civil szervezetekkel megindul a közös munka, de nem zárható ki az sem, hogy lesz kormányzati együttműködés is. Szlovákiában nagyon erős partnerünk és szövetségesünk a Caritas, az ACN (a Szükséget Szenvedő Egyház) szlovákiai irodája, és egy nagyon hiteles személyiség, Ján Figeľ, aki az EU vallásszabadsági megbízottja is volt.
54 országban nyújtottak már segítséget. Nyilván mindet nem lehet felsorolni, de egy konkrét eseten keresztül jobban be tudná mutatni az önök munkáját?
A 200 konkrét esetből olyat emelek ki, amely magán hordozza a Hungary Helps legfontosabb üzenetét. Irakhoz kötődik, a Ninivei-fennsíkhoz, ahol már 2000 éve élnek keresztények. 2014-ben ezt a vidéket elfoglalta az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorszervezet. Amellett, hogy üldözte a keresztényeket, a jazidieket és mindenki mást, aki nem az ő ideológiájukat vallotta, elpusztította az ősi településeket, elhurcolta vagy legyilkolta lakosságukat. Az 1300 család otthonának számító Tel Asqof településen hatalmas volt a pusztítás, lőgyakorlatokra használták a templomot, de az iskolák, egészségügyi intézmények sem maradtak épek. A helység 2016-os felszabadulása után az Iraki Káld Katolikus Egyház kért segítséget tőlünk. No, nem azt, hogy küldjünk nekik Európába szóló repülőjegyeket, hanem hogy segítségünkkel újjá tudják építeni a települést.
(A káld katolikus egyház a keleti katolikus egyházak közé tartozik, központja az iraki Bagdadban van, tagjai elismerik a pápa fennhatóságát. – a szerk. megj.)
Az elüldözött lakosság tehát vissza akart térni.
Igen, s már ehhez is hatalmas hit kell. Mi úgy gondoljuk, hogy erről szól a programunk: a szülőföldjükön próbáljunk meg segíteni a keresztényeknek. És jól döntöttünk! Jó gazda volt a káld katolikus egyház, mert rövid idő alatt újjáépítették a településüket, s az 1300 elmenekült családból ezer visszatért, miközben Irak más területein a kereszténység az eredeti számának mintegy 15%-ára zsugorodott. A másfél évtizeddel ezelőtti 1,5 millióból mára már nem egész 300 ezren maradtak a szülőföldjükön. Szinte elvesztek, de egy települést meg tudtunk menteni. A helyi emberek olyan hálásak voltak, hogy amikor a település plébánosa eljött Budapestre, a miniszterelnök hivatalában tartott találkozón elmondta, hogy a helység nevét Tel Asqof-ról Tel Asqof aibnat al Majar-ra változtatták, ami annyit tesz, mint Tel Asqof Magyarország leánya.
A program tehát kölcsönös elégedettséget kiváltva működött.
Egyrészt nagyon reménykeltő, hogy egy leány a pusztulás közepette meg tudott születni, másrészt pedig visszaigazolja első felismerésünket, hogy a Hungary Helps program jóval több, mint egy kormányzati vagy politikai gondolat. Ez egy nemzeti küldtetés.
Ön személyesen is részt vesz ezeknek a programoknak a helyszíni munkájában?
Hatékonyabb, ha a helyszínen győződünk meg a segítség legmegfelelőbb formájáról. A cél ugyanis, hogy minden magyar adóforint életeket mentsen, vagy a helyben maradást segítse. Ez a szakmai indoka a személyes látogatásnak. Eszmei indoka pedig az, hogy a materiális segítség hatását megsokszorozza a jelenlétünk. Ezeknek a közösségeknek tragikus csalódás volt, hogy a nyugati keresztények nem akartak tudomást venni szenvedéseikről, magukra maradtak, miközben az ISIS halomra gyilkolta őket. Így, ha eljön közéjük egy magyarországi humanitárius jószolgálattevő vagy állami vezető, akkor számukra a jövőt és reménységet jelentik. Nem mi vagyunk a legtehetősebb európai ország, de amink van, abból készek vagyunk segítséget nyújtani.
Megjelent a Magyar7 hetilap 16. számában.
