2026. április 3., 08:32

Jézus meghal a keresztfán

Nagypéntek a húsvéti szent három nap második, legcsendesebb napja. Jézus Krisztus kínszenvedésére és kereszthalálára emlékezünk.

Fotó: B. Vida Júlia

Nagypéntek a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A katolikus egyház ősi hagyomány alapján ezen és a következő napon nem mutat be miseáldozatot.

A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet.

Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amelyen emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút, avagy kálvária ma szokásos tizennégy állomása (stáció) az 1600-as évekre nyúlik vissza.

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. (Jézus halála Máté evangéliuma szerint)

Dsida Jenő ezt írja Nagypénteki ima című versében: „Uram, csúfoltak,/Kínoztak Téged/Aki szerettél/Minden szenvedőt./Szegekkel vert a/Világ keresztre,/Aki mindig csak/Vigasztaltad őt.”

Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, a legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk. Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen nem gyújtanak tüzet.

Megosztás

Címkék