Imádkozásra való felhívás Szlovákiáért
Felhívjuk a Református Egyházak Világközösségének minden tagegyházát és a tágabb keresztyén közösséget is, hogy csatlakozzanak szlovákiai testvéreinkért mondott imáinkhoz.
A második világháborút követő évek emlékei továbbra is hatással vannak az emberi életekre és a közösségekre. A kollektív bűnösségnek és a polgári jogok elvesztésének megtapasztalása, a magán- és egyházi tulajdon elkobzása, valamint a családok kényszerű kitelepítése olyan sebeket hagyott, amelyek még nem gyógyultak be teljesen. Ezek a tények a Kárpát-medence közös történelmének részét képezik, azonban nem a megosztottságra, hanem a Krisztusban való mélyebb szolidaritásra hívnak bennünket.
Hisszük, hogy a szeretetben kimondott igazság nem fenyegeti a békét, hanem a megbékélés felé vezető út.
Imádkozunk, hogy Szlovákiában – és az egész régióban – olyan légkör alakuljon ki, amelyben méltósággal, kölcsönös tisztelettel és bátorsággal zajlik a történelem valódi értékelése. A párbeszédet ne a félelem, hanem az igazságosság és a sebek begyógyítása iránti közös elkötelezettség jellemezze.
Imádkozunk azért, hogy az igazságtalanságokat olyan módon kezeljék, amely tiszteletben tartja mind a történelmi igazságot, mind a mai együttélés valóságát. Legyenek ezek a jó szándékkal tett lépések a közösségek közötti bizalom helyreállításának segítői és a közjó megerősítői. Imádkozunk azért, hogy ezeket az igazságtalanságokat ne használják fel a régióban és azon túl a megosztó politika fenntartására. Vannak konkrét példák a megbékélésre, amelyek figyelembe veszik a történelmi igazságtalanságokat, és amelyekre felnézhetünk.
Imádkozzunk Szlovákia vezetőiért és döntéshozóiért: hogy bölcsességet, türelmet és együttérzést tanúsítsanak; hogy a társadalom polarizációja helyett a megbékélést keressék; és hogy minden polgár méltóságát és jogait tiszteletben tartsák. Mindenekelőtt imádkozzunk szlovákiai testvéreinkért, hogy hitük megerősödjön, reménységük kitartó legyen, és szeretetük megújuljon, hogy továbbra is Krisztus tanúi legyenek, és legyenek a megbékélés eszközei hazájukban. Egy közösségként, egységben vagyunk – nem ellentétben, hanem imádságban; nem vádaskodásban, hanem reménységben –, bízva abban, hogy az igazság és kegyelem Istene népeinket az igazságosság, a béke és a megújult testvériség által megformált jövő felé vezeti.
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9)
