Három György, akik sokat tettek a Felvidékért
Két évvel ezelőtt hunyt el a velem egyidős Dr. D. György, nagyszombati jezsuita egyháztörténészünk – az utolsó, aki még (legalább) értett magyarul. Hisz magyar tudás nélkül lehetetlen Szlovákia egyháztörténelmét megérteni. Azóta még nagyobb felelősséget érzek őrizni, nem feledni a Felvidék egyháztörténelmileg nagy alakjainak emlékét. Ezen írásomban három, a Felvidék számára nagy jelentőséggel bíró (jezsuita) Györgyről szeretnék említést tenni: Káldi - Nárai - Pray – Györgyök, igaz Náray nem volt jezsuita, de a jezsuitáknál tanult, majd a szülőfalumban, Csallóközcsütörtökben plébánoskodott… oda nevezték ki 1674-ben. Akkor most kicsit „időutazzunk”…!
300 éve, 1723-ban született Érsekújvárban Pray György jezsuita, ám ott tavaly tudtommal semmiféle méltatásra nem került sor. S mivel ezt nem szabadna tétlenül nézni – legalább írni kell tudós őseinkről.
Annál is inkább, mert idén, 2024-ben lesz 350 éve annak, hogy szülőfalumba kinevezték plébánosnak egy másik Györgyöt, azt a Náray Györgyöt, akiről itt, ebben a kis tanulmányban említést teszek.
Hamarosan pedig 400 éve lesz annak, hogy Bécsben 1626-ban kinyomtatták az első teljes magyar Bibliát. Akkori szerzője a nagyszombati születésű Káldi György SJ. Félő, hogy ezek a Felvidéket érintő jelentős események (sorra) feledésbe merülnek.
1967-ben jelent meg Ráth-Végh Istvántól A könyv komédiája (Gondolat kiadó, Budapest), akkor, abban az időben jobb forráshoz nem is juthatott a nagyközönség, hogy némi betekintést szerezzen a könyvek, a könyvtárak csodálatos világáról. Jómagam abban az évben tanultam meg olvasni. Éveken át kincsnek számított minden, ami a vallási irodalmat illette. Az egyik nagynéném a Duna utcai antikváriumot vezette, mindent félretett, ami csak kicsit is vallásos irodalomnak számított. Elmondhatom, nem volt sok belőle – gimnazista „ösztöndíjból” meg tudtam vásárolni.
Az igazi gond csak most, napjainkban keletkezik: mit kezdjünk, hova helyezzük el az évek alatt felgyülemlett könyveinket, teológiai folyóiratainkat? Felvidéki teológiai könyvtár tekintetében sosem voltunk olyan rossz helyzetben mint manapság.
Idén húsvétkor jelent meg (Utószóként) egy kis tanulmányom, mely némi betekintést szeretne nyújtani abban, miként volt ez „régente”. A könyv szerzője Dr. Sztyahula László, neki köszönhetjük, hogy a XX. századi Felvidék vallásos irodalmába részletes áttekintést nyerhetünk, még pedig a legféltettebb, az akkor állami érdekeket védő, legjobban elhallgatott részébe – a papi írók alkotó világába (Csehszlovákiai magyar egyházirodalmi lexikon, 1918 – 1990, M. Vaško kiadásában, Kassa).
Bár 1992-ben megjelent a Madách könyvkiadónál B. Nádor Orsolya feldolgozásában A csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadás bibliográfiája (1967 - 1988), de ott a 414 oldalas tanulmányban, mely 5584 tételt tartalmaz a vallásos irodalom („Vallás. Teológia” alcímmel) csupán két-két oldalon lett feltüntetve, s abból is zömében nem katolikus kiadványok (adventista, református). Ami katolikus, azok pedig jórészt liturgikus szövegek (Ordo lectionum stb.) – nem igazán felvidéki teológiai, vallás-irodalmi alkotások, amilyeneket épp a szerző, Sztyahula L. gyűjt össze itt, ebben a monográfiában. Ami az 1967 előtti magyar könyvkiadás termékeit illeti, lásd. Szőke József (1980; 1982), A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája. I.-II. kötet, Bratislava. Húsz évvel később ezt követte Végh László két kötetes összeállításában A Bibliotheca Hungarica (Fórum Intézet, 2000). Hát akkor lássuk mi volt azelőtt, mielőtt…
A bencések pannonhalmi letelepedésével egyidőben a máig közismert apátsági templommal párhuzamban egy másik „templomot” is elkezdtek építeni a szerzetesek – a tudás templomát. Az Isten háza mellett a könyvtárat. Kit ne érintene meg a csodás kötetekben rejlő tudások iránti vágy? Joggal tehetjük fel mi, felvidékiek is a kérdést.
1677 – külön figyelmet érdemel az ekkor keletkező Csallóközcsütörtöki Krónika, mely időrendben egyedinek számít. A római tanulmányaiból hazatért Náray György, mondhatni önszorgalomból hozzálátott Csallóköz történetének, a plébánia hétköznapjainak, ünnepeinek lejegyzéséhez. Közel 350 éven át a Krónika rejtve maradt a nagyvilág számára. Csak 2017-ben sikerült kiadni ebből egy kivonatot, majd pár évvel ezután a teljes kötetet kéziratként (magánkiadás).
XVIII. század második feléig köztudott, hogy csak magán könyvgyűjtemények léteztek, ezeket azonban a közönség nem látogathatta, az értékes kódexekről – mint pl. a Pray-kódex nem is beszélve. Ahogy a Halotti beszéd, ezt is összefügg a Felvidékkel. A kódex névadója: 1723-ban született Érsekújváron Pray György jezsuita: szerzetes, történetíró, a budai, majd a pesti Egyetemi Könyvtár vezetője volt. Fő műve a latin nyelvű Annales regum Hungariae. Szerinte a magyarországi tudományos élet fellendüléséhez nem egyetemekre, hanem könyvtárakra van szüksége. Erről 1776 őszén nyilatkozott Batthyány József esztergomi érseknek – előterjesztve egy könyvtár létesítését.
Ami pedig a harmadikat, Káldi Györgyöt illeti – neve 1963-ban még nem szerepelt abban a több száz írót tartalmazó részletes tanulmánykötetben, melynek akkori címe: A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében, össz. Kovács Máté, Gondolat kiadó. Azóta persze megjelent a „Káldi” név az ide vonatkozó szakirodalomban.
Azóta nem titok, hogy háromszáz éven át számtalanszor kiadták ezen fordítás alapján a Bibliát magyarul – hatása a társadalomra egyedi, felbecsülhetetlen.
2012-ben bátorkodtam én is – felkérésre – kis tanulmányt írni, rámutatni arra, hogy ma már komoly magyar biblikusok tudják, ahogy a Károli-, úgy a Káldi-féle bibliafordítás sem a nevüket adók teljesen saját munkája. A cikkem akkora botrányt okozott, hogy azóta nem is nagyon publikálhattam szaklapjainkban.
Mindezek ellenére közeledik május 26, a Jezsuita Rendbe való lépésem 40. évfordulója. Ha eddig nem bocsátottak el a Rendből – akkor talán már nem. Ezért bátorkodom kiállítani – első alkalommal a Felvidéken – Káldi György SJ első nyomtatott teljes magyar Bibliafordítását. Ezzel együtt sok érdekes ún. gyermek Bibliát, amelyek egykor tiltott irodalomnak számítottak…
Mit ad az Isten, pont erre a napra, május 26-ra lett meghirdetve a gyermekek első világnapja a Vatikánban. Ferenc pápa találkozni fog gyerekekkel a világ számos pontjából, bár tudtommal a Felvidékről senki sem készül oda. Ezért ezt mi legalább így ünnepeljük meg idehaza, idén elsőként Köbölkúton.
Erről bővebben a Magyar7 hetilapban olvashatnak majd.
