Gyerekként döntötte el, Istennek szenteli az életét
Lehetett volna matematikus vagy éppen tudós. A katonai hivatás nem vonzotta, pedig híres felmenője a csiliznyáradi Szini Sebő Alajos, 1848-as honvédezredes, akiről Jókai Mór Baradlay Richárd alakját formálta. Tizenhárom éves korában meghívást kapott a Jóistentől, és már akkor eldöntötte, hogy ő bizony pap lesz. S ebben az elhatározásában kitartott. A huszonhét éves, dunaszerdahelyi Sebö Lászlót december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás napján, szentelték pappá a komáromi Szent András bazilikában, két másik társával együtt.
Kiskorától rendszeresen járt templomba a szüleivel, de egy alkalommal egyedül kellett elmennie a szentmisére. Mikor látta, hogy a pap éppen gyóntatni megy, úgy gondolta, ő is kihasználja a gyónási alkalmat. A lelkiatya megkérdezte tőle, nem szeretne-e ministrálni, és neki volt hozzá kedve. A ministránsok közt ugyanis voltak barátai, akikkel a későbbiekben is találkozott, sokat fociztak együtt. Azután rendszeresen ministrált a szentmiséken, s egyre közelebb került a valláshoz.
„Mígnem egyszer jött egy gondolat, hogy én is tehetnék jót az emberekkel, segíthetnék nekik, szeretetemet konkrét tettekbe is önthetném, mert amikor az ember ad, akkor kap is. Akkor éppen Kiss Róbert, a jelenlegi általános helynök szolgált nálunk papként. Az ő személye és szolgálata nagy hatással volt rám, jól tudott bánni a fiatalokkal, a családokkal, az idősekkel, szeretettel közelített mindenki felé.”
„Persze utána még következett a gimnázium, jöttek a szerelmek s a kamaszkor egyéb velejárói, de mivel nem titkoltam, hogy papnak készülök, a baráti köröm ezt tiszteletben tartotta, és nem vittek bele olyan dolgokba, amelyekbe nem akartam belemenni” – meséli a kezdetekről. Szülei közül édesapja volt az, aki hamarább megbarátkozott azzal, hogy milyen hivatásra készül, édesanyjának időbe telt, míg elfogadta ezt a döntését.
Egészen érettségiig kitartott benne a láng, hogy Istennek szentelje az életét. Bár ekkor volt egy vízválasztó. Rendszeresen járt matematikaversenyekre, amelyeken mindig jó eredményeket ért el, és ennek köszönhetően felvételi nélkül bekerült volna a Comenius Egyetem matematika szakára. Csak a jelentkezését kellett volna beadnia, de eszébe jutott, hogy a papképzőben meg fogják kérdezni tőle, minek adta be a jelentkezését oda is, csak nem azért, mert nem volt magában biztos. Végül úgy döntött, csak a pozsonyi papnevelő intézetbe jelentkezik, még ha ez azzal is jár, hogy esetleg nem veszik fel és egy évig dolgoznia kell. Végigcsinálta az ezzel járó felvételi procedúrát és bekerült a szemináriumba. Új élet kezdődött számára.
„A szemináriumban úgy szokás, hogy az elsősöket negyedikes, vagy ötödikes növendékek veszik szárnyaik alá, segítik az eligazodásban és abban, hogy a programokon részt vegyenek. Az érsek atya azonban négy évnyi tanulás után úgy döntött, hogy Juhas Peter kispaptársammal együtt elküld bennünket Rómába tanulni. Ez volt az igazán nagy változás.”
– folytatja történetének mesélését.
Két csodálatos, áldásokban és tanulásban gazdag év következett a katolikus Egyház központjában. Végül, részben a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet miatt is, úgy döntött, hogy hazatér, és itthon próbál hasznos tagja lenni az egyháznak. Komáromban szentelte pappá Mons. Orosch János nagyszombati érsek.
A járványügyi előírások miatt december 12-én két első szentmisét is tartott szülővárosában, Dunaszerdahelyen, az elsőt szlovák, a másikat magyar nyelven.
„Elsőmisémen főként családtagjaim, rokonaim, néhány paptestvérem, a hívek közössége és a barátaim vettek részt. A szentmise szónoka Kiss Róbert helynök atya volt. Diakónussá való szentelésem után az érsek atya Ógyallára helyezett ki, ahol a lelkiatyának segítettem. Az eltöltött másfél év után is úgy látta jónak, hogy itt folytassam immár a papi tevékenységemet. Ennek örülök, úgy érzem, a hívek megkedveltek, s jól érzem magam itt.”
– mondja a frissen felszentelt katolikus pap.
