Feszty Masa Köbölkúton
Feszty Masa a nemesi származású martosi Feszty család sarja. Édesapja, Feszty Árpád (1856–1914) festőművész, édesanyja, Jókai Róza (1861–1936) festőművész, Jókai Mór fogadott lánya volt.
1936-ban idős édesanyja tragikus halálos tűzbalesete miatt összeomlott. Felépülése után teljesen az isteni transzcendens felé fordult. Fáradhatatlanul ontotta műveit háborúval, kommunista vallásüldözéssel dacolva, éhbérért vagy akár ingyen is. Azt már kevesebben tudják, hogy a pesti jezsuita rendházaknak is gyakran festett, cserébe kis „elemózsiáért”. Sőt Ógyallára is nyaranta ellátogatott – és az már egész közel van Köbölkúthoz.
Sőt emlékszem, gyerekkoromban Szent Rita festménye a csallóközi Nagymagyarra került, a szomszédos falumba. Akkor senki se igazán érdeklődött, manapság autóbuszokkal látogatnak oda évente Szent Rita ünnepén.
Az egyik közismert festménye a csodatevő Szent Filoménát ábrázolja 13 évesen. Valaha közkedvelt szentnek számított, azután egy nap az egyházi vezetőség kiiktatta a naptárból – mert, hogy létezéséről nincsenek tárgyi bizonyítékok, hiteles írásos emlékek. Hát láss csodát, manapság úgy mondjuk: csodával határos módon… (nemhívők esetén azt mondjuk: nincsnek véletlenek). Idén júliusban egy nap beállított hozzám egy-egy kétségbeesett fiatalember. Az első azzal jött, van sok szentképe, amivel nem tud mit kezdeni – sőt pici imafüzetek is. Hát mit mondjak, itt Köbölkúton én sem nagyon tudnék mit kezdeni ezzel a szerzeménnyel. Pár nap múlva egy másik országból beállított egy fiatal apuka, hogy fogyatékos gyermekének szeretne gyűjteni fontos sebészeti műtétre. Hagyott is itt egy lezárt kis perselyt – hogy ha valaki netán… Eddig a történetben semmi különleges. Viszont távozáskor hozzátette: két hét múlva jövök érte. Beírtam a naptáramba – ez augusztus 10. Vagyis vasárnap, ilyen esetben, ha aznapra esik is ünnep – szentek névnapja, abban az évben elmarad.
Nézegettem a szentképecskéket, fontolgattam a lehetőségeket, de semmi konstruktív ötlet. Megakadt a szemem a Szent Filoména-képecskén, már csak azért is, mert ebből lett a legtöbb – ez foglalja a legtöbb helyet a polcon. Elnézést kérek a kis szenttől – de tőle kellene mielőbb „megszabadulni”.
Ahogy beleolvasok a kis római kori vértanú lány életrajzába, megdöbbenve olvasom, hogy mielőtt kiiktatták volna a naptárból, augusztus 10-én volt az emléknapja a katolikus egyházban. Pont aznap, amikor jön az apuka a perselyért. Itt kellett belátnom, nincsenek véletlenek – hát akkor vasárnap a templomban mindenki kap a képecskékből, a kis imafüzetből – s belátása szerint adakozhat a „becsületkasszába”. A kis füzetben található életrajzában számtalan különlegességről, csodáról olvashatunk. Szerintem, ha ez nem is csoda, de azzal határos. Most már reménykedjünk a sikeres műtétben, amihez bizonyára Filoména is szeretne hozzájárulni a maga módján – mint hajdanán, ahogy újra olvashatjuk immár többszáz éves életrajzában.
