Fél évvel XIV. Leó pápa beiktatása után
Nagyot fordult az írók, teológusok világa a Mesterséges „Intelligencia” (AI) megjelenésével. Az idézőjeleket szándékosan az intelligenciának szántam, mert az nem igazán intelligencia (de erről már korábban írtam).
Sokan a kollégák közül konkurenciának veszik –
a kevésbé tudósok viszont óriási segítségnek, hisz megíratják vele még a karácsonyi szentbeszédeket is.
Pedig az nem könnyű, hisz vannak, aki csak akkor egyszer jönnek a templomba az év folyamán. Tény, hogy meg kell tanulnunk okosan használni. Számomra eddig az okosság azt is jelentette: minden fontosabb állításról megnézem, eredetileg hogyan mondták, írták? Vagyis az eredeti nyelven, nem pedig a fordításokban.
Tanulságos példa volt számomra, amikor Kalkuttai Teréz anya mondásait csak szlovákul olvastam.
Tetszett, amit mondott: „Urobiť niečo veľké pre Pána”. Csak sok évvel később, amikor az eredeti (angol) könyvet olvastam, döbbentem rá, hogy nem is ezt mondta Teréz anya. Hanem, hogy „Tenni valami szépet Istenért.” S ez azért kicsit máshogy hangzik. Azóta igyekszem a pápai megnyilatkozásokat, egyházi dokumentumokat eredetiben is olvasni, nem pedig csak fordításban.
A másik, sokkal nagyobb kihívás, NEM konkurálni a MI-vel, hanem túlszárnyalni.
S ezen látszólag költői felhívást most szó szerint vehetjük: felül kell tudnunk kerekedni a pusztán információ felhalmozáson, kiszűrésen, analizáláson, összegzésen – ezt tudja Mesterséges „Intelligencia” is. Eddig így készült a legtöbb egyetemi diplomamunka. Csak a doktorinál (disszertáció) várta el az illetékes akadémiai fórum, hogy valami eddig nem hallottat, írjunk, mondjuk, és azt meg is tudjuk védeni. Mostantól már minden teológiai megnyilatkozásnak ilyennek kellene lennie – különben a MI sokkal jobb, gyorsabb lesz nálunk.
Be kell, hogy valljam a kedves olvasóknak, az új Pápa megválasztása előtt elég lazán vettem a Szentatya hivatalos megnyilatkozásait. Nem, mintha jól ismertem volna – de mivel ő is jezsuita, kb. tudtam mikor mire gondol, amikor ezt meg azt írja.
Akkor lettem bajban, amikor utódja egy Ágoston-rendi szerzetes lett.
Őket, lelkiségüket alig ismerem – bevallom. Bár hamar rájöttem, Leó pápa igyekszik az elődje nyomdokaiba lépni, de mégis, mi újat fog mondani? Hogy jobban megismerjem Őt, elsőként két alapirodalmi művet olvastam el: Szent Ágoston Vallomásait, valamint édesanyja, Mónika életrajzát. Itt döbbentem rá, mennyire a szenvedélytől fűtött mindkét mű.
Eddig a szenvedélybetegekkel foglalatoskodtam – tőlük tanultam meg, hogy szenvedélyek nélkül az élet lapos, unalmas. Épp a legjobbkor jött Leó pápa – most aztán bátran írhatok a szenvedélyről. Nagy kihívás, de mi teológusok ezt szeretjük.
Ennek kapcsán egy könyvbemutatóra szeretném meghívni a kedves olvasókat.
A két említett mű alapján összeállítottam egy gyakorlatias Tárgymutatót az Ágostoni lelkiségből.
December 3-án, aki el tud jönni a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárba, az este 17.oo-kor megrendezendő találkozóra, szeretném megajándékozni egy-egy példányommal.
Sőt, Mikulás közeledtével a Mónika névre hallgató hallgatók ráadásul egy Szent Mónika életrajzot is kapnak ajándékba – csak ekkor és csak itt.
