Elment a szeretet és szolgálat hirdetője
Szomorú hírre ébredtünk. Életének 85. évében október 17-én hajnalban elhunyt Kozma Imre katolikus pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője.
Érdemeit hosszan lehetne sorolni, hiszen a rendszerváltozásig üldözött pap egész életében a szeretet és szolgálat igéjét hirdette, és tettekkel bizonyította, hogy kevés ember is tehet csodát.
E sorok írójának megadatott, hogy öt évvel ezelőtt, nem sokkal karácsony előtt, interjút készíthessen vele. Az egyik legemlékezetesebbet. Fotós kollégámmal együtt a vele töltött idő alatt többször is egymásra pillantottunk, s néha-néha mintha felsejlett volna előttünk a mennyek országa. Szinte ittuk szavait. Kedvessége, közvetlensége, életigenlő hozzáállása ránk is átragadt, s a hazafele vezető úton megállapítottuk, áldás az ilyen ember. Megköszöntük a Jóistennek, hogy általa igazi ünnepé vált számunkra az az advent.
Kozma atya élete nehezen indult, apa nélkül nőtt fel.
Ám volt egy csodálatos nagyapja, aki azt mondta neki: Édes fiam, az élet arra való, hogy elajándékozzuk. Aki már kis korában ilyen útravalót kap és nap mint nap azt látja, hogy özvegy édesanyja még a kevésből is mindig tud adni másoknak, az hamar megtanulja a másokért való életet.
Dorogbányára valójában száműzték a vad szocialista időkben, amikor papi hivatását elkezdte. Rövid időn belül kisebbfajta csodát tett a településen, a hittanra és templomba járók száma óriásit ugrott. Hát persze, hogy a begyében volt a hatalomnak, de őt mindenért kárpótolta a hívek szeretete.
A rendszerváltás aztán új lehetőségeket kínált a hit gyakorlására, vagy ahogy ő mondta, a cselekvő szeretet megélésére. Első hallásra lehetetlen küldetést vállaltak, amikor 1989 nyarán 50 ezer NDK-menekültet fogadtak be, de a szabadság szele nagy tömegeket mozdított meg, s minden oldalról érkezett a segítség a zugligeti egyházközösségbe. Sokan felismerték, hogy nincs kereszténység karitatív cselekedetek nélkül. És újjászületett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.
– mondta, amikor a Betegápoló Irgalmasrend létrehozásáról kérdeztem. Mert jól látta, hogy „szétbombázták” a családokat, a háromgenerációs családmodell a süllyesztőbe került. A társadalom elöregedése viszont egyre gyorsul…
Mikor adventről és a szeretetről beszélt, akkor volt leginkább elemében. Minden szeretetre épülő emberi kapcsolat, abból a jézusi elvárásból él, amely így érkezett hozzánk: Szeresd felebarátodat, jobban, mint magadat. Egész életében ezen az úton járt. Féltette Európa jövőjét, amiből egyre inkább hiányoznak a keresztény értékek.
Beszélgetésünk végén Krisztus szavait idézte: Ti vagytok a kovász a világban! S rögtön hozzátette, a kovász a legnagyobb erő a világban, egy csipetnyi elég belőle, hogy életre keltsen.
Imre atya, köszönet mindenért, a szeretet lángját visszük tovább. Az örök világosság fényeskedjék Önnek!
