Bálint-napi házasságok

Immár 60 éve annak, hogy megjelent egy forradalminak is nevezhető katolikus „szexológia” a magyarországi Vigilia hasábjain (1966/1. 60-64.o.). Akkor, az ún. „szexuális forradalom” kezdeteinél valóban nem mindennapinak tekinthető. Az úgynevezett jelző szándékos, mert már korábbi írásaimban céloztam arra, hogy voltaképpen az 50-es évek indítottak el egy reális „forradalmat” ezen a téren. Az amerikai jezsuiták könyve: Sex in God, Karol Wojtyla doktori disszertációja a szemérem metafizikájáról stb. A magyar katolikus Vigilia is kezdett egyre nyíltabban fogalmazni. 1972. márciusi száma pedig már teljes mértékben a szexualitást elemzi, de nézzük, mit írtak 1965-ben.

Az egyetemi hallgatók és a szexuális kérdés. „A modern társadalmak erotizált légkörében egyre súlyosabb probléma a nemek közötti viszony egészséges alakulása. Méltán figyelhetünk fel tehát az egyetemi hallgatók nemzetközi uniójának lapjában megjelent beszámolóra, amelyet a Pax Romana folyóiratának múlt évi negyedik száma nyomán ismertetünk. A Pax Romana, mint tudjuk, egyfelől a katolikus értelmiségiek, másfelől a katolikus - egyetemi és főiskolai hallgatók országos szervezetének nemzetközi szövetsége.”

A terjedelmes cikk első felét egy világszintűnek is mondható analízissel kezdi, megemlítve szinte valamennyi kontinens híresebb egyetemeit – az ott uralkodó állapotokat, tekintettel a diákság nemi életére. S ez alatt valóban azt értik, hogy egyrészt tartós kapcsolatok alakulnak ki, szinte „házasságok”, másrészről pedig laza, partnereket cserélgető élvezethabzsolás.

Tény az, hogy nem lehet egységes kórképet felállítani – idézzük:

Tény az is, hogy a szülőknél élő egyetemi hallgatók fele és a nem otthon élőknek kétharmada helyesli a házasság előtti nemi kapcsolatokat. Bár ez a kijelentés sántít, hiszen a nemi élettel máris elkezdődik egy „házasság” – egy elköteleződés, ami a házasság másik lényeges eleme. A nő máris feleség, nem pedig az „ágyas”. Ez utóbbi egy mellékszerep párhuzamban egy másik nővel. És itt, nekünk magyaroknak ki kell térnünk egy kis megjegyzésre, történetesen a „házasság” fogalmára. A zseniális magyar szó egyértelműen kifejezi, mi is a házasság – eltekintve bármiféle erkölcsi, egyházi normatíváktól. A szótő a „ház”, valami összetartozás, miszerint a házasok azok, akik bár nem voltak közeli rokonok, mégis egy fedél alatt élnek (rendszeres) nemi életet. S ez részben elmondható nemcsak a diákságra, akik diákszállókban tartósan összeköltöznek, együtt, egy háztartásban élnek.

A házasság egyik félremagyarázása az ún. „próbaházasság” – mintha azt ki lehetne próbálni, mondjuk, mint akár egy pár cipőt. A cipőnek van párja, az embernek élettársa van. Házasságra lépéssel valami visszafordíthatatlanul megváltozik. A házasság fontos eleme az „egy egész életre való elkötelezettség”.

Eleve abszurd dolog kipróbálni ezt egy bizonyos időre. Ez olyan, mintha azt akarnám kipróbálni – milyen lehet feketének születni. Nem lehet kipróbálni egy egész életre szóló másságot. A házasságra lépéssel valami örökre megszűnik, illetve megváltozik. Viszont épp ellenkező a helyzet akkor, amikor megvan az elkötelezettség – csak még nincs meg hozzá a jogi keret.

Napjainkban gyakran hallom szülőktől: már pár éve együtt élnek, de nem házasok. Miért is gondolják így, mert még nem volt esküvő? Nem volt lagzi? Nem jó magunkat azzal áltatni, hogy ez még nem komoly. Régen is voltak vadházasságok – bár vad, de attól még házasság. Ők nem csupán barátok, hanem már élettársak…. Mert bármikor elválhatnak? Jogilag mondjuk igen, de ha már gyerek is van? Az „élettársi viszony” magyarul mondja és egyházi szempontból sokkal közelebb áll a törvénytelen házassághoz, mint gondolnánk. Ha valami egyházjogilag érvénytelen, tiltott is, de attól még házasság. Nem beszélve arról, ha már a polgári esküvő is meg volt.

Nagy naivitásra vall a házasságra pusztán jogi kérdésként tekinteni. Napjaink statisztikai adatai ilyen szempontból nagyon mesze vannak a realitástól, sokkal gyakrabban kötődnek és esnek szét házasságok, mint gondolnánk. Nem a sok válás az igazi gond, hanem a sok törvénytelen házasság.

S ha volt is templomi esküvő (kikényszerítve), attól még nem biztos, hogy érvényes is lett. Nem beszélve arról, hogyha pár éven belül szétesik, akkor szinte biztos, hogy de facto érvénytelen lett – csak a eskető pap nem vette észre, nem szólt időben. Jogos volt ezért az előző, Ferenc pápa óhaja, hogy gyorsítsák fel a szétesett házasságok érvénytelenítéseinek jogi folyamatait – hogy az újraházasodottak végre egy érvényes házasságot (is) köthessenek.

Visszatérve a beszámolóhoz a Pax Romana folyóiratában egy Michael Novak nevű szakember fűzött figyelemre méltó fejtegetést az adott kórképhez. Novak Az új nemzedék és A nyílt egyház című könyvek szerzője, Christian Century hetilap társszerkesztője volt, de szerkesztője volt az Experience of Marriage című szemlének is. Tényként állapítja meg, hogy a fiatalok az egyetemeken világszerte határozott kérdéseket vetnek fel a nemi életről. Él még bennük az erény és a becsületesség tisztelete, tudni akarják tehát, vajon miért tekintsék rossznak a házasság előtti nemi kapcsolatot? Elutasítják a negatív, a „szemérmeteskedő”, a félénk, sőt a csúf közeledéseket, és szeretnék, hogy a házasság valóban annak bizonyuljon, aminek rendeltetett: az emberi szerelem koronájának – írja Szigeti Endre, Michael Novak elemzője.

Aki utánanéz, megtudhatja, hogy tényleg szakavatott tekintélyről van szó, akinek felmenői szlovákiaiak. Ő maga egykor papként kezdte, majd megnősült és így két, gyakorlati szempontból is jól látja a házasság lényegi mivoltát. Bár régen is mondták, hogy a szerelem mulandó – mégis meri állítani, hogy ez ellen van orvosság: az időben és érvényesen megkötött házasság. Az ilyen manapság sem esik olyan könnyen szét, sőt képes megkoronázni még a diákszerelmeket is. Ma már elmarasztalóan tekintünk azokra az időkre, amikor a házasságot két család kötötte meg. De a lényeget kár lenne elvetni: a két érintett család üljön le, beszéljék meg a fiatalok szerelmének realitását – esélyét… A puszta beletörődés az egyik vagy a másik család részéről elég silány támasz egy új család keletkezésénél. Tény, hogy a fiatal szerelmesek túl naivak, a szülők tán túlságosan reálisak – ezért valahol a kettő között a megoldás.

Nem jó úgy indítani el egy házasságot, hogy máris gondok vannak. Majd jöhetnek, ha megvan már a szilád alap. Sajnos legtöbben ez alatt elsősorban anyagiakat értenek, pedig a két család közötti megértés, harmónia sokkal fontosabb. Amennyiben a két család nem tud egymás közt hatékonyan kommunikálni, a fiatalok sem fognak ebben sokáig kitartani. Ilyen csak a romantikus filmsorozatokban van.