Az Istent szeretőknek minden a javukra válik

Hogyan viseli a papság és a hívek, hogy a járvány miatt számos korlátozást vezettek be, főleg a misézést illetően? Miként folyhat, folyik a szentségek kiszolgáltatása? Az egyházban nagyon fontos a kapcsolat a papság és a hívek között, fontosak a közösségen belüli találkozások. Hogyan lehet ilyen korlátok mellett végezni a hivatásukat?

A Pozsonyi főegyházmegye tapasztalatait mondhatom el. Ami tiltva van, azok a tömeges összejövetelek. Az individuális pasztoráció viszont folyhat, tehát a templomok nyitva vannak, és a papok gyóntatnak. Természetesen betartva a higiéniai előírásokat, de feloldozást lehet kapni, és individuálisan az oltári szentséget is kiszolgáltathatjuk. Alapkövetelmény, hogy ne jöjjön össze sok ember, az egymástól való távolságot betartsuk, és viseljük a szájmaszkot. Másrészt engem is kellemesen meglepett, hogy paptársaim nagyon ráéreztek az elektronikus média használatára. Tehát sok pap imádkozik rózsafüzért, misézik egyedül vagy egy-két ember jelenlétében, de az internet segítségével mindezt közvetítik a híveknek. Mindenki tudja, hogy ez átmeneti helyzet, de ebben az esetben is igaz, hogy valahogyan tartani kell a kapcsolatot. Akik egyedül vannak, vagy bármi más gondjuk akad, kereshet minket; a püspökség fenntart egy vonalat, ahol személyesen engem is elérhet bárki szerdán és szombaton, este 8-tól 10 óráig.

Lehet, hogy ez a kényszerű helyzet bensőségesebb kapcsolatot alakít ki a papság és a hívek között?

Gondolom, hogy igen. A Szentírásban olvashatjuk: az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Tehát az is, ami fájdalmas, vagy ami kellemetlen. A mostani helyzetet úgy kell felfogni, hogy most is a maximumot kell megtenni. Bizonyos értelemben igaz lehet, hogy mivel külsőleg nem tudjuk kifejezni a dolgokat úgy, ahogyan arra normális helyzetben lehetőség volna, a benti motivációinkat még jobban el tudjuk mélyíteni. A szívünkben, a lakásunkban, a mi karanténunkban, a leszűkített élettérben még jobban ráérzünk Isten jelenlétére. Kell, hogy érezzem, a szívemben akkor is jelen van az Isten, amikor egyedül imádkozom, vagy amikor a családi körben. Az Isten velünk van, és minden kegyelmet, ajándékot, lelki impulzust megkaphatunk tőle. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnt volna a templom értelme. Sőt, még fokozódik, mert a helyzet rámutat arra a szükségre, hogy hetente  minimum egyszer mint közösség találkozzunk. De most ilyen helyzetben vagyunk, és ebből a helyzetből kell kihozni, amit csak lehet.

Jó látni, hogy ezekben a nehéz napokban, amikor tiltva vannak az érintkezések, az emberekben erősödik a vágy, hogy még többet találkozzanak.

Ez egy helyzet, amit most megélünk. Ma talán el sem tudjuk elképzelni, hogy mi lesz akkor, ha újból engedélyezik az összejöveteleket. Amikor nyugodt szívvel újra kimehetünk az utcára, leülhetünk egymás társaságában bárhol, vagy elmehetünk a templomba, és gyülekezhetünk. Nincs ilyen tapasztalatunk, meglátjuk, miként fog alakulni ez a továbbiakban. Ami a papok és a püspökök számára a legfontosabb: meg kell tartani, el kell mélyíteni a hitet, továbbadni a böjti gyakorlatot. Bár korlátozva vagyunk, nem mozoghatunk, nem gyülekezhetünk, ebben benne van az is, hogy nem siethetünk, mert nincs hova sietni. Mindenkinek meg kell állnia.

Persze ezzel nem mindenki tud egyetérteni, mert ösztökéli a vállalkozása, hajtja az igyekezet, hogy elkerülje a rossz anyagi helyzetet, de ezt is a Jóistenre kell rábízni. Ez alatt nem a passzív hozzáállást értem, hanem kérni kell a Szentlelket is, gyújtson világosságot, hogyan tudjuk megoldani a materiális gondjainkat is.

A böjti  időszak vége felé járunk, amikor készülni kellene a kereszténység legnagyobb ünnepére, miközben a rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket hoztak. Hogyan látja, miképp nehezítette meg a járvány a papság, illetve a hívek felkészülését az ünnepre?

Úgy gondolom, a készület az adott keretek között folyamatban van, a lelkiismeretvizsgálat, a tökéletes bűnbánat, a lelki szentáldozás az adott módon lehetséges. Most ennyire van mód, és ebből kell a maximumot meríteni.

Mekkora terhet ró ez a papságra, hiszen nem tudnak központi gyóntatást szervezni, minden folyamat lelassult.

A központi gyóntatások ebben a helyzetben nem lehetségesek, így arra kértük a híveket, hogy inkább folyamatosan, egyenként jöjjenek gyónni, illetve áldozni. Úgy látom, a papság győzi a feladatot.

A húsvéti ünnepkör négy fontos miséből áll, mindezt hogyan fogják szervezni? Hogyan viszonyuljanak ahhoz a hívek, hogy nem vehetnek részt az ünnepi miséken, nem áldozhatnak?

Furcsa és szokatlan lesz ez az ünnep, de a keresztény optimizmusból és a feltámadás logikájából kiindulva kell tekinteni erre is. Van rá példa, hogy valaki, aki hosszú éveken keresztül börtönben volt, nem vehetett részt a szentmisén, nem mehetett gyónni, mégis szentté vagy boldoggá avatták. Nem lehet összehasonlítani a börtönben lévő ember korlátozottságát a mi helyzetünkkel, de a korlátozottság nálunk is fennáll. Vannak szentjeink, akik az elzártság nagyon különleges helyzetéből meríteni tudtak. A börtönben merítettek Istenből, ekképp váltak boldoggá vagy szentté, mert az Isten erősítette őket.

A vírus elterjedésének egyik okaként a globalizációt, a pénz, a profit hajhászását tartják. A szakemberek előre megjósolták egy ilyen világjárvány kirobbanását. Milyen választ ad az egyház, a teológia egy ilyen, az egész világot sújtó kór elterjedésére? Talán azért van ez, mert nem gazdálkodunk Aquinói Szent Tamás szerint, aki azt mondja, a profit érték, jó dolog, de csak ha valamilyen erkölcsi jónak a létrejöttére szolgál?

Mindenesetre ez a helyzet megalázó tapasztalat. Senkinek nincs privilégiuma, mindenki rá van kényszerítve, hogy szájmaszkot viseljen, mindenki korlátozva van a mozgásában. Mindenki veszélyeztetett, és ez rámutat arra, hogy egy csónakban evezünk. Ez a globalizált világ. Ebben nincs kivétel, minden embernek van teste, minden test megfertőződhet. Ebből viszont levonhatjuk a szolidaritás, az egymásra figyelés tapasztalatát. Anyagi világban élünk, és szükségünk van a pénzre, a vagyonra, de az soha nem vezetett jóra, ha nekem nagyon sok van, a másiknak meg semmije. Az anyagi világgal foglalkozik a Tanítás is, a bibliai képek, amikor Jézus azt mondja: Amikor a szegényeknek adtatok inni, enni, amikor meglátogattátok őket, akkor azt nekem tettétek. Jézus tehát azonosítja magát a legszegényebbekkel. Ez tehát a tanítások egyik lényege: az ember, aki meg tudja osztani másokkal a javait. Az a legnagyobb érték, ha tudok a másiknak adni, a másikon segíteni.

Az ökológusok még fél évvel ezelőtt a klímakatasztrófával fenyegettek, és ajánlották, hogy mindenki fogja vissza a fogyasztását, csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást. A vírus mintha mindezt megoldotta volna. Kínában, Vuhan fölött újra kék az ég, az emberek otthon ülnek, és mindenki kevesebbet fogyaszt. Sőt, talán mert mindenki korlátozva van a kapcsolattartásban, az emberekben fellángolt az igény a személyes találkozókra.  Következménye lehet ennek a válságnak az emberekben történő változás, akár a közösségeink felemelkedése?

Erre is csak azt tudom mondani, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A próbatétel akkor következik, ha visszazökkenünk a régi kerékvágásba, s ha újból úgy élhetünk, mint azelőtt. Bár ma már tudjuk, a világ nem lesz ugyanaz. És a szegénység is bekopog az ajtón. Sokan lesznek, akik rosszabb helyzetbe kerülnek. A próbatétel az lesz, hogyan tudunk egymásra nézni, és aktívan segíteni azoknak, akik objektív okokból jutottak nehéz helyzetbe.

Ez egy tapasztalat, kihívás, hogy elmélyüljünk, és magunkba nézzünk. Saját magunkkal lenni, kizárva a külső világ ránk zúduló hangjait, önmagunkban meghallani a lelkiismeretünk hangját. Meglátjuk, ha visszazökkenünk a régi életünkbe, mennyire marad meg mindez. Most tehetünk euforikus megállapításokat, de eljön az idő, amely próbára tesz, hogy a válság során szerzett tapasztalatokat mennyire sajátítottuk el.

A válság a nagykönyv szerint arra való, hogy okuljunk belőle. Használhatjuk a keresztút hasonlatot? Mondhatjuk, olyan a helyzet, mintha a végső stációknál tartana az emberiség? Azzal, hogy a böjt és a járvány időben összekapcsolódott, talán párhuzamot vonhatunk arra is, hogy a húsvétot, a feltámadást is összekapcsoljuk a válságból való kilábalással.

A keresztút hasonlata egyértelmű, de merüljünk ebbe még mélyebben.  Javasolnám már a keresztút folyamán átélni a feltámadást. Mert minden megbocsájtás egy feltámadás. Most a családok többet vannak együtt, és sajnos nem mindenhol csak szeretetben. Megtörténhet, hogy a nagy összezártságban felbukkan az úgynevezett tengeralattjáró-betegség. A családok több időt töltenek együtt, s azon kívül, hogy növekszik a családban együtt imádkozók száma, növekszik a családon belüli agresszió is. Ez is van, az is van. Tehát a megbocsájtás, ami egy új kezdetnek a lehetősége, amivel restartoljuk a kapcsolatot, mindig egy feltámadás. Mert Jézus mondja: ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én is köztük vagyok. Tehát ha irgalmasan tudom mondani: bocsáss meg, és megbocsájtok, akkor megtörténik a feltámadás, mert Jézus Krisztus nevében jövök a másikhoz. A sötétség közepette egy sugár, a feltámadás, amely már a kereszten elkezdődött, amikor Jézus azokért imádkozott, akik őt keresztre feszítették.

Csak az a kérdés, hogy a jobb lator, vagy a bal lator szerepét választjuk-e.

Persze az ember döntési szabadsága megmarad, annak ellenére, hogy korlátozva van. Amikor a motivációk, az inspirációk és a gondolatok, a vágyaink megszületnek a szívünk mélyén, mindig szabadok vagyunk, de el kell döntenünk, hogy melyik utat választjuk. Ha botladozom is a választott úton, s ez emberi dolog, de ráléptem a jó útra, amelyen haladnom kell.

Utolsó kérdésként arra kérném, próbálja megfogalmazni, mi lehet az idei furcsa húsvét üzenete.      

Azt kívánom a kedves olvasóknak, hogy minden nehézség ellenére tudják, mellettük áll az Isten, hogy a Szentírásból ebben a helyzetben is lehet erőt, lelki felbuzdulást meríteni. Nemcsak ahhoz, hogy a korlátozásokat kibírjuk és túllépjünk rajtuk, hanem arra is, hogy az átélt helyzetből merítsünk is valamit. Ehhez nyissuk ki a szívünket az Isten ajándékai iránt, hittel, szeretettel és aktív jó cselekedetekkel.