A pápa nagy körútja - Lábuk helyett papjai fejét mosta meg az egyházfő
Egy tájékozatlan kívülálló számára Ferenc pápa szlovákiai körútjának külsőségei azt a benyomást is kelthették, hogy az egyházfő egy olyan országban töltött négy napot, melynek alkotmányba emelt államvallása a katolicizmus. Ennek alapján azt is gondolhatnánk, hogy nincs itt semmi gond. De nem így van. A pápa számos üzenetet megfogalmazott. És megválaszolatlan kérdések is vannak. Mint például: miért hallgattak a magyarságról, és a magyarság miért hallgatott?
Szokatlanul magas összeget, 5 és fél millió eurót hagyott jóvá a kormány a körút költségeire, s még mielőtt elgondolkodnánk, hogy mi is kerülhetett a kétségkívül gazdag program megvalósításában ekkora összegbe, nyugtasson meg bennünket a tudat, hogy a jelzett anyagi keret jelentős része az infrastruktúra: utak, épületek fejlesztését, felújítását jelentette. Csak egy számot kiemelve, a sasvári búcsújáróhely környékét övező utak és járdák kialakítása 427 ezer euróba került. Ezekre a munkákra nem is volt olyan sok idő, hiszen maga a látogatás július eleji bejelentése és szeptemberi megvalósulása között még csak száz nap sem telt el.
Az egyházfő hivatalosan Zuzana Čaputová Szlovákia köztársasági elnöke meghívására érkezett az országba, bár magát a meghívást többszörösen is megerősítették, hiszen korábban már Andrej Kiska, és előtte még Ivan Gašparovič is látogatásra invitálta a pápát. Bár hivatalosan állami látogatásként foghatjuk fel az egyházfő szlovákiai útját, a gyakorlatban egy vegyes, protokolláris és munkajellegű eseményről beszélhetünk, amelyet a 84 éves egyházfő rendkívül sűrű programmal dolgozott végig, hiszen
az állam vezetőin kívül találkozott elsősorban egyháza híveivel, papjaival és a római katolikus egyházhoz legközelebb álló szervezetek és közösségek képviselőivel is.
Fordítva ez már nem mondható el, hiszen a hívek részvételét illetően a szervezők szemmel láthatóan nagyobb tömegekre számítottak, így például a liturgikus programok csúcspontját jelentő sasvári kegyhelynél tartott szabadtéri ünnepi mise színhelyét 300 ezer résztvevő befogadására is alkalmasnak alakították ki, ezzel szemben a mintegy 50 ezer regisztrált személy számottevően kevesebb.
Még mielőtt a katolikus egyház támogatottságának ilyen rendkívül gyors és szemmellátható csökkenésére gondolnánk, figyelembe kell vennünk, hogy a koronavírus-járvány egy olyan időszakában került sor a pápai látogatásra, amely során még maguk a szakemberek sem tudták biztosan, hogy meddig mehetnek el a részvételt korlátozó intézkedésekben, s bizonytalanságukat jelezte az is, hogy a sasvári Mária-megemlékezést hosszú ideig csak a teljes oltottsággal, vagy védelemmel rendelkezők számára tették lehetővé, majd alig néhány nappal az esemény előtt ezt feloldották.
A járványügyi bizonytalansággal szemben viszont meglepő volt Ferenc pápa tájékozottsága és felkészültsége a szlovákiai viszonyokat illetően. Mindjárt a látogatás első napján elkápráztatta a közönség intellektuálisan is érzékeny részét azzal, hogy Dosztojevszkij Karamazov testvérek című művéből idézett, s ezt még azzal is megtetézte, hogy a szlovákok ikonikusan nagyra tartott, ám keveset olvasott versének (Mor ho!) pár sorát is beleszőtte a beszédébe. Ezt a közvetítés kommentátorai sem ismerték fel, így annál nagyobb volt a későbbi rácsodálkozás, amikor Eduard Chmelár közíró a közösségi hálón hívta fel a figyelmet arra, hogy a pápa Samo Chalupka néhány sorát mondta el.
A kis epizód nem csak arra példa, hogy a pápa, illetve a vatikáni apparátus milyen jól bánik a diplomáciai eszközökkel.
Felvillantja, ami a látogatásra végig jellemző volt, vagyis, hogy az egyházfő rendkívül pontos és főleg aktuális helyzetképpel, információkkal rendelkezett a szlovákiai körülményekről és viszonyokról.
Ennek, bár rendkívül udvarias szólamokba csomagolva, leginkább a szlovákiai katolikus főpapság itta meg a levét, akiknek több esetben is olyan gondolatokkal kellett szembesülniük, amelyek akár szöges ellentétben is lehetnek mostani felfogásukkal. Ahogy azt František Mikloško, az ország talán legismertebb katolikus közgondolkozója több helyen is elmondta, Ferenc pápának a pozsonyi Szent Márton-dómban, a szélesebb klérus előtt elmondott beszédét mérföldkőnek tartja, a sok közül kiemelve azt a gondolatot, amelyben Ferenc óva int attól, hogy az egyház érdeklődésének a középpontjában továbbra is az egyház álljon. A szabadság, kreativitás és párbeszéd eszméire alapozott beszédben olyan gyakorlati útmutatások is elhangzottak, mely szerint nem ajánlott, hogy a miséken tíz percnél tovább tartson a prédikáció.
Az eszmei fejmosás mellett a főpapságnak azt a békát is le kellett nyelnie, hogy a maguk közül szinte kiközösített, kényszerűen nyugalmazott társukat, Róbert Bezák érseket a pápa diplomatikusan demonstratív módon visszahelyezte, ha nem is egykori székébe, de az egyházon belüli vérkeringésbe mindenképpen.
Sajnos, kimondottan a szlovákiai magyar közösség számára kézzelfogható eseményről nem számolhatunk be a pápai látogatással kapcsolatban. Ha elismerjük, hogy a pápát a tanácsadói pontosan és jól informálhatták a szlovákiai viszonyokat illetően, akkor válaszra váró kérdés, hogy ezek a tanácsadók megfelelőnek tartják-e a szlovákiai magyar katolikusok hitéletének viszonyait, vagy ezek a tanácsadók osztják-e a szlovák püspöki karra jellemző nyílt magyarellenességet?
Jelenleg ehhez a Magyar7 szerkesztősége nevében annyit tudunk hozzátenni, hogy a hónapokkal a pápalátogatás előtt a pozsonyi apostoli nunciusnak megküldött olasz nyelvű, a magyar püspök, magyar püspökség témakörében érdeklődő levelünk mindezidáig válasz nélkül maradt.
Fel kell tennünk viszont a kérdést, hogy a szlovákiai magyar katolikusok, akik az elmúlt években, évtizedekben imanapokon, aláírásgyűjtéseken keresztül folyamatosan jelen voltak a köztudatban, miért nem használták ki Ferenc pápa látogatását arra, hogy mondandójuknak teret szerezzenek? Ezt a kérdést feltettük három, beosztásánál fogva a katolikus egyházat más-más szemszögből ismerő egyházi személyiségnek. Puss Sándor, jezsuita szerzetes két okát látta ennek.
Az egyik ok a szlovákiai magyar hitélet motorjának, Karaffa Jánosnak a közelmúltbeli halála, illetve másik okként a pápalátogatásra való felkészülés rövid idejét nevezte meg.
Herdics György címzetes apát, a Remény című katolikus hetilap főszerkesztője a szlovákiai magyar csend okát
az egyre inkább megerősödő óvatosságban, illetve a fásultságban látja,
és szintén hozzáteszi, hogy rövid volt az idő. Pozitívabb kicsengése talán csak Gábor Bertalan, szepsi plébános szavainak van, aki a pápa pozsonyi beszédei közül kiemeli azt, amely a párbeszéd, a dialógus szükségességét nemcsak, hogy magasabb szintre emeli, hanem szinte előírja a főpapság számára a hívek felé.
A szepsi plébános hiszi, hogy ezt a gondolatot kibontva előrelépés érhető el a nemzeti közösségünk hitéletében is!
A pápai apostoli körútnak két apró momentuma is egy új korszakról beszél. Ez volt az utolsó jelenése az utóbbi három pápa ceremóniamesterének, a képernyőről jól ismert Guido Marininek (képünkön a pápa mellett), mint ahogy az olasz légitársaság ezen a pápai úton használta utolsó alkalommal a közismert Alitalia nevet.
Apróságok, amelyek eddig megszokott részei voltak a pápalátogatások képeinek. Bízzunk benne, hogy a pápai gondolatok is, ha nyilvánvalóan nem is az egyik napról a másikra, de viszonylag rövid idő alatt életre kelnek, s a hívek, a papság, illetve a laikus közönség egy új generációja számára már ezek lesznek majd a katolikus egyházzal kapcsolatos ismérvek!
Megjelent a MAGYAR7 38. számában.
