A nagyszombati vértanúk újbóli felfedezése
Kellemes meglepetésként érte szerkesztőségünket a hír, hogy szervezett városnézés keretében mutatja be a kis Rómaként is ismert megyeszékhely, Nagyszombat városa a legfontosabb történelmi ereklyéit. Nem hivatalosan azt is megtudtuk, hogy a városnézés végén, annak mintegy kicsúcsosodásaként újra szó lesz a jezsuiták templomában található római szent vértanúk és szüzek ereklyéiről is.
Szép, szép, de mi ezen az annyira érdekes? – kérdezhetné Közép-Európa, illetve a katolikus egyház történetében kevésbé jártas olvasó, hiszen egyházi emlékekben, látványosságokban szinte mindegyik püspöki székhely bővelkedik, nem beszélve az olyan városokról, mint Nagyszombat, amely egy ideig még Esztergommal is egy szinten volt a katolikus hierarchiában. Hogy mi az érdekes és különleges, az az alábbi két kép közti különbséggel is szemléltethető:
Igen, jól gondolja az olvasó, ha a különbséget abban látja, hogy a tiszteletadás jeleként egy friss virágcsokor is kikerült az ereklyék tartója elé. Immár nemcsak egy tárgyat látnak tehát benne, hanem azoknak az embereknek az emlékét, akik a hitük megtartásáért akár az életüket is hajlandóak voltak feláldozni.
Ahogy azt lapunk május végi számában röviden összefoglaltuk, a római keresztényüldözések idején a hitük mellett kiálló ókeresztényeket halállal büntették. A második évszázadban járunk, amikor a hitük miatt üldözött keresztények a halottaikat Róma föld alatti folyosóiban, az ún. katakombákban temették el, s gyakran maguk is a járatok viszonylagos védelmében találkoztak. Az ókeresztény egyház Rómában vértanúhalált halt mártír pápái, püspökei, diakónusai és egyéb hívei is itt vannak eltemetve. Miután a kereszténység engedélyezett vallássá vált, a katakombák fokozatosan elvesztették jelentőségüket, szinte feledésbe merültek. Első feltárásukra csak az 1600-as évek elején került sor, amikor is több áldozat földi maradványait kiemelték, s szent ereklyeként tisztelték. Egyes ereklyék Rómán kívüli helyekre is eljutottak. Az elsők között, ha éppen nem a legelsőként érkezett egyenesen vagy kerülő úton összesen tíz vértanú csontereklyéje a Kárpát-medencébe, Nagyszombatba, hat szent vértanú szűz és négy szent vértanú férfi.
Puss Sándor, jezsuita szerzetes, a téma egyik kutatója szerint az ereklyék Nagyszombatba kerülése az akkor induló, a jezsuita főpap, Pázmány Péter által alapított egyetem egyházi elfogadásánál is nagy szerepet játszottak. Az 1630-as években, majd az azt követő évtizedekben járunk, s az egyetem elkezdi működését, a vértanúk ereklyéit pedig óriási egyházi- és népünnepély keretében viszik végig a városon. A témával foglalkozó Knapp Éva, budapesti történész leírása szerint nemcsak a város lakossága és papsága, hanem a szélesebb környék és a főpapság is jelen volt a menetben.
A jezsuita rend feloszlatása után, 1777-ben az egyetem Budára költözik, a vértanúereklyék pedig ismét a feledés homályába vesznek. Van, aki ezt a jezsuiták mentőakciójának tudja be, akik „illegalitásba” vonulva elrejtették a szentek csontjait, és csak a díszes ereklyetartó maradt a jezsuiták templomában, Nagyszombatban. Tény azonban, hogy az egyetem költözésétől napjainkig tartó mintegy 250 év alatt csak történészi szakmunkákban vagy egyházi összeírásban bukkantak fel a szentek nevei, vagy éppen csak az ereklyetartót, mint egyházi vagyontárgyat említették. Nyilvános tisztelet, vagy egy dísztábla sem jutott nekik. Napjainkban egyebek mellett egy diplomamunkában, aztán Knapp Éva és Tüskés Gábor, valamint Puss Sándor szerzetes tanulmányában esik szó erről, de a hivatalos, immár szlovákiai klérus vagy az időközben újra engedélyezett Jézus Társasága (jezsuiták) sem érdeklődik az ereklyék iránt, a két ereklyetartó jeltelenül áll a nagyszombati templomban. Aztán a városban is szolgálatot teljesítő Puss Sándor 2000-ben „ledobja az atombombát” és kinyitja az ereklyetartót! Nem lepődik meg, amikor látja, hogy a tartó üres, végül is az előzmények tudtában számolni lehetett ezzel. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a tartót tovább vizsgálva egy titkos rekeszre bukkan, amely mintegy 50-60, kisebb méretű csontot tartalmazott. Azt, hogy a csontok az ereklyetartóban vannak, előbb megírja a Viera a Život (Hit és Élet) egyházi folyóiratban, amelyben II. János Pál pápának „a szentek, mint példaképek” gondolatát dolgozza fel, majd belefoglalja doktori disszertációjába is. Ezek a publikációk azonban semminemű visszhangot nem váltanak ki, majd szinte végső felhívásként egy kiadványt állít össze a szent ereklyék sorsáról, amelyet eljuttat a jogutód pesti egyetemeknek, illetve személyesen ad át Ferenc pápának. Ezekről a törekvésekről, küzdelmekről a ma7 több platformján is hírt adtunk.
Egy magát megnevezni nem kívánó, ám az egyház belső viszonyait ismerő forrásunk arra hívja fel a figyelmünket, hogy vélhetően a szlovák–magyar ellentét kiújulása miatti aggodalmukban nem érdeklődnek a pesti jogutód egyetemek az egykori „egyetemalapító ereklyék” gondozása vagy birtokbavétele iránt. Forrásunk azt is hozzáteszi, hogy Puss atya aktivitásait sem kell, hogy mindenki jó szemmel nézze. Mi azonban – tiszteletben tartva mások aggodalmait és gondolatait – azért csak megkerestük a nagyszombati érseki hivatalt, főleg annak tudatában, hogy Knapp Éva történész felvetette azt a lehetőséget is, hogy az ereklyék között lehetnek Szent Anicetus ókeresztény pápa csontjai is. Ez nyilván óriási esemény lenne a szlovákiai katolikus egyház életében. Az 1651-es évben tartott nagy egyházi és népünnepély és a vértanúkat piedesztálra állító körmenet után 372 évvel ismét ráirányulhat a figyelem az életüket a hitükért feláldozó szent vértanú szüzek és férfiak emlékére!
A novemberi, hidegbe forduló vasárnap délután meglepően nagy csoport, ötven-hatvan érdeklődő gyűlt össze, hogy a Nagyszombati Tájékoztató Központ által szervezett kommentált városnézésen vegyen részt. A csoportot Slavomír Dzvoník gondos szakértőként vezette, s már az esemény elején szinte izzott a hangja a lelkesedéstől, mondván, a túra utolsó megállója egy nagy meglepetés lesz. Amikor végre a jezsuiták Szentháromság templomába értünk, igyekezett gyorsan letudni a bevezetőt, és izgatottan kérdezte tőlünk: akkor kezdhetem? És nagy-nagy örömmel újságolta, hogy az elsők között vagyunk, akik megtudhatják, a templom két mellékoltárán lévő díszes tárgyak ténylegesen ereklyetartók és hogy amit eddig csak leltári tárgyként kezeltek, az a valóságban tíz vértanú maradványait rejti! Elmondta, hogy az erről szóló hírt helyi jezsuitáktól, illetve magyarországi történésztől tudják. Gondoltam, Puss Sándorról vagy Knapp Éváról lehet szó, ám Slavomír Dzvoník neveket nem tudott mondani.
Álljanak viszont itt a szüzek nevei: Christina, Priscilla, Semidia, Serotina, Sinesia és Severina. A férfiak ereklyetartóján pedig Adiodemus, Anicetus, Desiderius és Julianus nevek találhatók.
A csontereklyék – ha hitelesnek bizonyulnak – majdnem négyszáz év feledés és teljes hallgatás után újra visszakaphatják a vértanúknak kijáró méltó bánásmódot, s egy virágcsokorral a tisztelet is kifejezésre juthat.
Megjelent a Magyar7 2023/48.számában.
