A megbékélésért imádkoztunk az Esterházy János Zarándoknapon
Az út a fontosabb vagy a cél? Van úgy, hogy mindkettő. Ezt éreztük sokadmagammal, akik Bábindalról gyalogosan zarándokoltunk Alsóbodokra szeptember 12-én. Miközben az eső áztatta földeken koptattuk a kilométereket, buzgón imádkoztunk és énekeltünk. Úton voltunk a felvidéki magyarság talán legfontosabb lelki központja felé, ahol a mártír Esterházy János földi maradványai nyugszanak. Mindannyian abban reménykedünk, hamarosan elérjük boldoggá avatását.
Minden évben a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepe alkalmából érkeznek több százan az Esterházy János Zarándokközpontba. Valóságos genius locivá vált ez a hely, ahol a lélek valahogy megnyugszik, a megfáradt ember új erőre kap. Ez már a kilencedik ilyen nagy találkozás és közös fohászkodás volt.
A gyalogos zarándokokat ifj. Csámpai Ottó, a zarándokközpont vezetője és Paulisz Marián, az emlékhelyet megálmodó és megvalósító, időközben elhunyt Paulisz Boldizsár fia, Alsóbodok polgármestere üdvözölte. Az eseményre Lengyelországból és a Kárpátaljáról is érkeztek vendégek. Sokan régi ismerősként üdvözölték egymást, hiszen, ha másutt nem is, szinte biztos, hogy Alsóbodokon évente egyszer találkoznak.
Az elhangzott tanúságtételek megerősítettek bennünket hitünkben, amire a koronát a délben énekelve elmondott Úrangyala imádság tette fel. Idén sem maradt el a Hűség keresztútjának imádságos bejárása. Az egyes stációknál elhangzott gondolatok alkalmat adtak mindannyiuknak arra, hogy kissé mélyebben is elgondolkodjunk azon, mi végre vagyunk a világon és hogyan élhetnénk Istennek tetszőbb módon.
Átadták az Esterházy János emlékérmeket György Ferenc atyának, valamint Csáky Csongornak, a Rákóczi Szövetség elnökének, aki személyesen nem tudta azt átvenni. Martényi Árpád, az Esterházy János Bizottság tiszteletbeli elnöke elismerő oklevelet kapott. Közelgő kerek születésnapja alkalmából kitüntetést adományoztak Molnár Imre történésznek, aki megszállottan kutatja Esterházy életét és sokat tesz mielőbbi boldoggá avatásáért.
A zarándoknap védnöke Mons. Ďurčo Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki helynöke volt, aki egyúttal a már említett keresztutat is vezette.
A jó gyümölcsöt termő fa
A nap fénypontját a négy nyelvű – latin, magyar, lengyel és szlovák – ünnepi hálaadó szentmise jelentette, melynek főcelebránsa Mons. Wieslaw Adam Lechowicz, lengyel tábori püspök volt. A szentmisét Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, közép-európai vértanú társaiért és a nemzetek közti megbékélésért ajánlották fel.
A püspök magyarul elhangzott szentbeszédében a jó gyümölcsöt termő fát állította példának elénk. Arról beszélt, hogy gyümölcséről, azaz a cselekedeteiről lehet felismerni az embert.
– Minden fa közül a golgota fája, amelyen Isten fia meghalt, termette meg az ember által leginkább kívánt gyümölcsöt, az üdvösség gyümölcsét. A Jézus keresztjéből áradó bölcsességet tökéletesen megértette Isten szolgája Eszterházy János. Nem véletlen, hogy a személyének és életének szentelt füzetnek ez a címe, a mi jelünk, a kereszt. Ő ezt nemcsak vallotta, hanem tetteivel is alátámasztotta szavait.
Esterházy János életpéldáján keresztül rámutatott a béke szükségességére. A megbékélés két pilléren nyugszik. Az igazságon és a megbocsátáson.
Jézus ezért hirdeti nekünk az igazságot, és arra buzdít minket, hogy mi is az igazságban éljünk, hiszen ő maga az igazság. Ezért ad nekünk bűnbocsánatot, és tesz képessé minket is megbocsátásra. Mindent megtesz azért, hogy életünk egyre inkább olyan legyen, mint egy jó gyümölcsöt termőfa, amely földi és örök javunkat szolgálja"
– hangzott el.
Béke és nyugalom járja át az embert valahányszor csendes imára betér a kápolnába vagy fejet hajt Esterházy végső nyughelye előtt. Valahogy úgy érezzük, az itt elhangzott kérések, fohászok odafönt meghallgatásra találnak és ráébredünk, nem élhetünk csak önmagunknak, a másokért való élet az igazi, az Istennek tetsző.
A szentmise végén elhangzott, hogy jövőre, a zarándokközpont létezésnek tizedik évfordulóján, több meglepetéssel is várják az ide érkezőket. Érdemes megjegyezni a dátumot már most: 2027. szeptember 4. Találkozzunk ismét Alsóbodokon, Esterházy János végső nyughelyén, a felvidéki és Kárpát-medencei magyarokat és a szomszédos nemzeteket összefogó zarándoknapon.
Megjelent a Magyar7 hetilap 23026/38. számában.
