A közösség kegyelmében. Családi nap a Komáromi Református Egyházmegyében
Deákin tartották a Komáromi Református Egyházmegye idei családi napját. A rendezvény lényege az Istenben való közösségi élet megélése és a nagy találkozások voltak. A tökéletesen megszervezett családi napot sokáig a szívükben hordozzák majd a keresztyén hívek.
A keresztyén értékeket, a közösségek munkáját és a segítő szeretetet ünnepelték a Komáromi Református Egyházmegye családi napján, a mátyusföldi Deákin.
A jelenlevők Isten iránti hitükben megerősödve mehetnek tovább a hétköznapok kihívásokkal teli útjain.
A református családi napra a deáki kultúrházban és annak udvarán került sor. A jó Isten kegyelmével szép, napos szombatot választottak a szervezők. A kultúrház udvarán az egyházmegye gyülekezetei készülődtek az agapéra, és főztek minden jót: gulyást, körömpörköltet. A gyerekeket népi játékokkal, kosárkörhintával, légvárral várták, valójában azonban ők is inkább a kis barátokkal való találkozásnak és a közös játéknak örültek. A bejáratnál a Timoteus nonprofit szervezet jólelkű hívei követték figyelemmel az érkezőket, mindenkit megkínáltak az Isten igéjével, egy-egy jó falattal, ajándékkal is. A Magyar Biblatársulat – Kálvin Kiadó könyvvásárán pedig keresztyén irodalmat vásárolhattak, de ingyenes kiadványokat is hazavihettek a hívek.
„Úgy éreztük, jó lenne olyan formában is találkozni a testvéreknek, amikor van mély lelki tartalom is, ugyanakkor szabadabb beszélgetés és szórakozás is. A Pozsonyi és a Komáromi Református Egyházmegyék a felvidéki tömbmagyarságot ölelik föl, ha a nemzeti kondíciót nézzük, akkor elmondható, hog mi állunk a legjobban, jól el vagyunk látva lelkészi szolgálattal is, tőlünk keletebbre ez már korántsincs így” – magyarázta Szénási Szilárd, az egyházmegye esperese.
Hozzátette, nagyon sok mai, moderm szlogennek része az együttlét. Ennek azonban vannak hátulütői, hiszem többféleképpen lehetünk együtt a másikkal. Úgy is, ha közben magányosak vagyunk, vagy úgy, is, hogy egyébként szívünkben és lelkünkben félelem és bizonytalanság van a jövőt illetően.
– fejtette ki Fazekas László, emeritus, aki nevetve hozzátette, nagyon jó az, amikor gyülekezeteket férj és feleség lelkészek irányítanak ( mint ahogy a deáki gyülekezetet is Édes Réka lelkésznő és Édes Ákos lelkész úr), de családi szempontból ez azért megterhelő tud lenni, hiszen a munka, a szakma sosem marad házon kívül. – Tudom, mert a feleségem is lelkésznő, és nagyon nehéz különválasztani a gyülekezeti szolgálatot a családi élettől – zártuk le beszélgetésünket az emeritussal.
A hetényi gyülekezet is szép ajándékkal érkezett Deákira. Az Écsi Gyöngyi előadóművész, lelkésznő vezényletével működő gyülekezeti Tábita bábcsoport a Bábel tornya mesejátékkal érkezett. A bábozó diákok, kisebbek, nagyobbak egyetértettek abban, hogy az ilyen alkalmakon nagyon sok hasonló ember gyűlik össze, jó a kedv és oldott a hangulat. Mindenkinek mosolyt csal az arcára, hogy a gyerekek milyen jól elvannak a játékokkal- A tábitás fiúk például szívvel-lélekkel álltak be kosárkörhintát hajtani az önkéntes felnőttek helyett.
– magyarázta Écsi Gyöngyi.
Az ilyen alkalmak lelke mindig a szervező, akinek a kezében összefutnak a szálak. A szervezés feladatait tökéletesen látta el Édes Ákos lelkipásztor. Feleségével, Édes Réka lelkésznővel együtt 2010 óta szolgálnak több mátyusföldi gyülezetben, így Deákiban is. – Itt minden év őszén megszervezzük a három gyülekezetünk részére a gyülekezeti napot, már a koronavírus előtt megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk megszervezni az egyházmegye családi napját is. A tényleges szervezési munkálatokat már áprilisban megkezdtük – magyarázta a lelkipásztor.
Deákin nagy figyelmet fordítanak az ökumenikus alkalmaknak, a helyi egyházi közösségek vezetői között is jó a kapcsolat. Ezt a is bizonyította, hogy a református családi napon ékes előadást tartott a helyi katolikus gyülekezet plébánosa, Tóth László, érsek, kanonok. Az előasók között Kevezsdi Szilviát, hegysúri misszionáriust is meghallgathatta a közönség, aki a dél-afrikai Malawiban végzett szolgálatáról mesélt.
Az Ige is arra buzdít minket, nem lehetünk tétlenek a mai, sarkából kifordult világban. Arra is buzdít, hogy lépjünk elő, cselekedjünk alkalmas és alkalmatlan időben is. Bátorít az Ige bennünket, hogy legyünk só és világosság, hogy álljunk helyt azon a helyen, ahová az Úr helyezett minket. Most arra van a legnagyobb szükség, hogy mi, keresztyének példát mutassunk, hogy lehet másképp élni, mint ahogy ez az újragombolt világ diktálni akarja – hangzott el Baros Róbert, a deáki gyülekezet tagjának, a Szövetség párt politikusának záróbeszédében.
Ha nincs amibe kapaszkodjuk, ha nincs biztos talaj, akkor a felépített ház – bármennyire szépen csillog is - leomlik és elsodorja az ár, úgy hogy híre hamva se marad. Nem kell semmi újat kitalálni, csak hittel odafordulni, hozzáhajolni az Igéhez minden nap. Belőle erőt, bátorítást, vigaszt meríteni. Minden más ebből indul ki. Ez a legfontosabb. És erre kell magunkat naponta emlékeztetni. És ha ez az alap rendben van, ha a sarokkő a helyén, csak akkor leszünk képesek helyt állni és példának lenni mások számára.
